Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-06 / 26. szám
6 RÁKOS VIDÉKE 26. szám. Gyász rovat. Farkas János székesfővárosi tanító 38 éves korában hosszú szenvedés után elhunyt. Temetése június 17-én volt a X. kér. Rákosfalvalva, Zalan-utca 00. sz. alatt levő gyászházból. Az elhunytat íiatal özvegye és három testvére gyászolja. Munkásjegyek. Már a mult számunkban megírtuk, hogy küldöttség járt a B. H. É. V. vezérigazgatójánál különféle kedvezményes munkásjegyek kiadását kérve, a mire vonatkozólag biztató ígéretet nyertek. A mozgalom vezetői június 29-én délután 4 órakor a Hausvatter-féle vendéglőben tartott gyűlésükön számoltak be küldetésük eredményéről, a melyet egyesek nem találtak megfelelőknek. Az elégedetlenek annak kimondását indítványozták, hogy a mozgalom részesei július hó 1-vel ne váltsák meg bérletüket a vicinálisra és hogy a bizottság gondoskodjék odáig más közlekedési eszközökről. Hosszas és közbe- közbe izgatott vitatkozás után a többség úgy határozott, hogy augusztus elsőjéig várni fog és csak ha odáig nem jutna a munkásjegyek ügye dűlőre, fognának az addig folytatandó tárgyalás alapján más közlekedési vállalattal szerződni a közlekedés fentartása érdekében. Ebben az esetben azonban a helyi érdekű vasutat teljesen boikottálni fogják. A postahivatal üzenete. Arákosszentmihályi posta- hivatal tudatja a szentmihályi közönséggel, hogy mióta a közbirtokossági egyesület megvonta eddig volt megbizottjá- tól a postai küldemények széthordásának jogát, nagymennyiségű Icézbesíttetlen levél gyűlt össze a postahivatalban és felkéri az érdekelteket, hogy azok elhozataláról sürgősen gondoskodjanak. Küzdelem a vasárnapi szünetért. A Rákos vidékének egyik derék kereskedőjétől vettük a következő sorokat, a melyek tartalmával tökéletesen egyetértünk és a melyre még alkalomadtán vissza kívánunk térni. Tekintetes Szerkesztőség! Már többször indítottak mozgalmat a dohány- és szivarelárusítók az iránt, hogy kivívhassák maguknak a jól megérdemelt vasárnapi munkaszünetet, de eddig eredménytelenül. Az ;dlám ridegen viselkedik velük szemben, mert azt hiszi, hogy jövedelmétől némileg is meg lesz rövidítve, mintha bizony minden dohányzó nem tudná szükségletét épp úgy fedezni vasárnap délelőtt, mint a gazdasszony az ö házi szükségletét; a helyett elősegíti, hogy az ő 6 éves gyermekek, ha egy fillérhez jutnak cigarettát vehessenek. En egy pár hét óta feljegyzem árulásomat, és figyelemmel kisérem, hogy kik látják el magukat dohányozni valóval. Eddigi tapasztalatom szerint a legjobb esetben 8 koronát árultam^ egy vasárnap délutánon, abból rendszerint felét dráma ciga- i cttában hordanak el 5—6 éves gyerekek. Ha most már tekintetbe veszem árulásomnak anyagi oldalát is, hát kerestem 8 korona után 80 fillért, abból esik haszonbérre 3P/0 24/10 fillér, harmadosztályú kereseti adóra pótadóval 304/10 fillér, marad tiszta hasznom 472yf0 fillér, és azért az összegért kell nekem az egész vasárnap délutánomat feláldozni. És hányán vannak, a kik még annyit sem árulnak. Ha pedig mégis rá szánom magamat egy kis élvezetre, akkor át kell adnom a tőzsdét egy idegennek, a kinek legalább két koronát kell fizetnem. Ilyen lelketlen az állam polgáraival szemben. Ezek után csak arra kérem a tekintetes szerkesztőséget, hogy kegyeskedjék egy kis akciót a mi érdekünkben megindítani, talán lesz sikere. A tek. Szerkesztőség kitűnő tisztelője S. S. A Puszta-Szent-Mihályi Közúti Vasút májusi forgalmának adatai a következők. Az utasok száma az elmúlt hónapban 31,640 volt, az elért bevétel 2250 korona a mi a múlt évi május 2651 koronájával szemben 15'2 °/0 visszaesést mutat. Az év eleje óta szállított utasok száma 136,910, a jövedelem az első öt hónapban 8881 korona, vagyis a mult évi 8525 korona bevételnél 3'32 °/0-al több. Werner mester keserve. A rákosfalvi Zöldike vendéglő derék vendéglősének ugyancsak keserves napokat okozott a „Bakos Vidéke“ legutóbbi számának az a híradása, a melyben a rákosfalvi polgári kör június hó 22-iki mulatságáról számoltunk be. Szegény Wernernek, a ki példás családapa és mintaszerű hitvesi életet él, a mult vasárnap óta nincs békessége az ő nem kevésbbé derék élete párjától, pedig szavahihető tanúknak legszentebb becsületszavukra kéne kijelenteni, hogy TTmier mester még sohasem tért le a hűség göröngyös útjáról. No de hiszen nem is azért van ám napirenden vasárnap óta a házi patália, a mely tulajdonképen nem is pörpatvar, — hanem azért, mert a derék korcsmárosné csufondáros mosolya izzasztja egy hét óta Werner barátunkat. Ennek pedig az a meséje, hogy a rákosfalvi rózsaszüretről közölt tudósításunkban az van megírva, hogy Werner uram jóhirü, ízletes konyhája nagyban hozzájárult a mulatság sikerének emeléséhez. Wernerné — ki lapunk legszorgalmasabb olvasója és legpontosabb előfizetőinek egyike — diadalmas, részleteiben azonban kárörvendö mosolylyal tette a „Rákos Vidéke“ legutóbbi számát az ő, különben szeretett férje elé. „Na, — mondá mutató ujjával a fönt inkriminált szavak felé bökve — hát a te borod nem járult a mulatság sikereinek emeléséhez? Látod, csak az én konyháimról beszélnek, téged meg sem említenek. Ember, ember, mennyire fölötted állok én1'. A Zöldikének jóhirü, és magyaros konyhájáról híres korcsmárosa elzöldült erre a támadásra, de magába fojtotta izgatottságát, és csak annyit mondott: „Wernerné te dicsekszel“. És Wernerné dicsekedett egész héten. Annyira dicsekedett az ura előtt, hogy szegén}7 embernek már ú. n. kín volt az élete: szombaton este zárás után már válásra gondolt. A mult vasárnap szerkesztőségünknek egyik boldog szalmaözvegye oda tévedvén a „Zöldiké“-be megdöbbenéssel látta, hogy a derék vendéglős egy hét óta legalább harminc kilót fogyott. Támolyogva, megtörve, mint egy szárnyszegett kanári veréb járt-kelt vendégei között. Megpillantva munkatársunkat, drámai lépésekkel imbolygóit feléje és köszönés nélkül de vésztjósló szemekkel ál 1 - ván meg asztala előtt, síró hangon szavalta el neki a Welsi bárd-hoz címzett balladát. Munkatársunk kész letenni a föesküt arra, hogy tengernyi világfájdalom nyilatkozott meg hangjában e kifakadásra: ..hát ne éljen Edwárd?!! Szerkesztőségünk szalmaözvegyének nagy nehezen sikerült a szegény embert lecsillapítani, de csak akkor nyugodott meg végképen, mikor munkatársunk három liter bor bekebelezése után legszentebb becsületszavára kijelentette, hogy Werner mester bora teljes mértékben alkalmas arra, hogy bármely mulatság sikerérek emeléséhez hozzájáruljon. Ezt a nyilatkozatot munkatársunk másnap reggel teljesen fejfájás-mentes állapotban írásban is kiadta a derék vendéglősnek, a ki viszont e nyilatkozatnak közjegyzőileg hitelesített másolatát külön futárral küldötte be lapunknak. Wernerné e nyilatkozat kiállítása óta nem csufondáros, — hanem édes mosolylyal tekint az ö hűséges élete párjára s teljesen meg van elégedve nemcsak önmagával, de az urával is, a kinek a bora munkatársunk nyilatkozata szerint teljesen méltó az ő jó konyhájához. A mit ezennel mi is konstatálunk a házi béke, meg az igazság kedvéért készségesen.
