Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-07-06 / 26. szám
26. szám. RÁKOS VIDÉKE 3 TÁRSASÁGBÓL. Fényes mulatság folyt le a múlt szombaton, június 28-án, a mátyásföldi gyönyörű vendéglőhelyiségben. A VII. kerületi polgári jótékony asztaltársaság tartotta ott júniálisát. A mulatságot kereső közönség mindent megtalálhatott együtt ezen a rendkívül sikerült estén, a mit csak egy nyári mulatságon kívánni lehet. Volt hölgy- és férfidíjteké- zés és tréfás tombola, szép nyereményekkel, derültséget keltő zsákfutás, világposta, később tűzijáték, a melynek folyamán a tömérdek rakéta ontotta sustorogva és durrogva kápráztatóan fényes, sokszínű tiizét a csillagos ég felé. Külön elismerést érdemel az ügyesen összeállított hang- versenyprogramm, a melynek egyes számait gyönyörűséggel hallgatta a nagyterembe vonult társaság. És mintha még a természet is a rendezőség szolgálatába állott volna, az elmúlt hetek hűvös, esős idője után a júniális napjára az idő derült lett és meleg, nagy gyönyörűségére a mulatságon hatalmas számban összesereglett közönségnek, a melynek ilyenformán kijutott végre a szabadban tanyázás élvezete is, a melyet ezen a csodálatosan kedvezőtlen nyáron mindenki annyira megkívánt. A mulatság — úgy tudjuk — a nem kicsinylendő erkölcsi sikeren kívül jelentékeny anyagi eredménynyel záródott, a mi, tekintve a nemes célt, különösen örvendetes dolog. A mulatság sikerének dicsőségéből kijut a maga része a rendező-bizottság minden egyes tagjának, mindenek- fölött azonban a rendezőség fáradhatatlan elnökének, Paul- heim Ferencnek, a ki igazán bámulatos körültekintéssel, nem lankadó buzgalommal intézkedett ennek a fényesen sikerült mulatságnak minden egyes részletében. A helyiség a megszokott fényes volt, a konyha jó, mint mindig. A zenét felváltva a 69-esek zenekara és egy igen jó cigánybanda szolgáltatta. Gyermekünnep. Folyó évi július hó 17-én a saját gyermekeim és az összes rákosszentmihályi apróságok örömére — mint azt a múlt években is, bár kisebb körben, megcselekedtem — most általános, nagyszabású nyári A játéktér hosszában futó határvonalakat oldalvonalaknak, az ezekre merőlegesen álló másik két határvonalat kapuvonalnak nevezik. Az ilyenmódon fölszerelt pályán folyik le a játék, a mely rendesen kétszer 45 percig tart, A játékot a biró vezeti, a kinek az ítéletei megfölebbezhetetlenek. A biró- m,k segítségére van a két határbiró, a kik a labdának a pálya területéről való kilövését és annak helyét jelzik, továbbá a két kapubiró, a kik vitás esetekben felvilágosítást adnak arról, vájjon a labda bent volt-e a kapuban és hogy a kapubalövés szabályszerűen történt-e. A mérkőzésre jelentkezett mindkét csapat a klubjának színeibe öltözött 11—11 játékost állít ki, a kik a játék megkezdésekor a középső vonal két oldalán helyezkednek el olyképen, hogy a középpontra fektetett labdához legközelebb az öt csatázó áll, ezek mögött valamivel a három fedezetjátékos és jóval hátrább a két hátvédő. A kapus pedig a kapuban foglal állást. A csatárok hivatása a támadás. Azért ezek többnyire fürge, ügyes és lehetőleg gyors legények, a kik kurta rúgásokkal igyekeznek labdájukat az ellenfél kapuja felé hajtani és ugyancsak rövid rúgásokkal adják át társaiknak a labdát, ha azt náluk az ellenfélnek valamelyik ünnepet akarok rendezni, a melyre ezennel felhívom a tisztelt szülők figyelmét. Az ünnep szemgyönyörködtető felvonulással, pompás uzsonnával és sok egyéb kellemes dologgal lévén egybekötve, biztosra veszem, hogy teljes részvétel mellett felejthetetlen napot szerzünk gyermekeinknek. Az ünnep részletes programmja a következő. Mindenek előtt megjegyzem, hogy öt éven aluli és tizenegy évnél idősebb fiúgyermekek csak mint nézők vehetnek részt az ünnepélyen, kisasszonyokat azonban öt éven felül minden korból szívesen látunk. A tizenkét évnél idősebb leányok mint rendezők szerepelnek. A fiúk öltözzenek nyári ruhába, trikóval, színes sapkával ; a leányokat pedig kérjük, hogy a mennyiben ők lesznek a nagyszerű felvonulás díszei, rakjanak magukra mindent, a mi csinos darab a ruhatárukban található, csak egyet kötök ki: kalap nélkül, napernyösen kell megjelenniük. Egyébként aztán virágot tűzhetnek fel annyit, a menynyit az ízlésük enged, sőt, ha valaki nagyon kedves és eredeti akar lenni, hozzon magával lorgnette-t vagy szemüveget, persze üveg nélkül és előbb vegyen órákat a mamától, hogy minél kecsesebben bánjék vele. Az ünnepély kezdete : Kirándulás az Újvilágba, Bokros bácsihoz. A résztvevők folyó hó 17-én d. u. 3 órakor a Paulus János-téren gyülekeznek, a honnan 1/2 4 órakor két cigánybanda hangjai mellett elindul az impozáns menet az Újvilág- felé — Bokros bácsihoz. Középen haladnak a fiúk négyes sorokban, mindenik egy-egy kis nemzetiszinű zászlóval a kezében; követik őket a 12 évnél fiatalabb virágos hajú, napernyős és lorgnette-ező kisasszonyok, szintén négyes sorokban. A menet szélén a 12 évnél idősebb leányok, mint a menet rendezői, haladnak, szintén virágosán, színes napernyőkkel és vállukon a szines szalagból készült tetszésszerinti rendezői jelvényekkel. Megérkezés után kezdetét veszi a tulajdonkópeni vigasság. Az apró vendégek uzsonnához ülnek, miközben az odarendelt fényképész a legkülönbözőbb csoportfelvételeket készíti a társaságról. játékosa veszélyezteti. A kapubarugás dicsősége rendesen az övék. A fedezetjátékosok feladata igen fontos, de kevésbbé háládatos. Ők közvetítik a védelmet és a támadást. A hátvédektől kapott labdákat a csatázóknak előre adogatják, az ellenfél támadásait, a melylyel az ő csapatukat szorongatni akarja, visszatartani igyekeznek. Nagy kitartás és végtelen ügyesség szükséges hozzá, hogy hivatásukat jól betölthessék. A hátvédek az ellenfélnek erőssé váló támadásait tartoznak visszautasítani. Rúgásaik — ellentétben a csatázottéival — hosszúak, erősek, s az erre a helyre állított játékosok is többnyire erősebbek, szálasabbak. Legfelelősségesebb helyzete a kapuvédőnek van, mert ha ő valamely, a kapura irányzott labdát elfogni nem képes, az a csapatának nagy kára, mert „gólt“ számít. Már pedig a játékot az a csapat nyeri meg, a melyik többször küldi az ellenség kapujába a labdát, vagyis a legtöbb gólt lövi. Ezért a kapuvédőnek szemfüles, találékony, gyors elhatározásig fürge embernek kell lennie, a ki a mellett erős is, mert hiszen a kapunál válnak természetszerűleg a^tanra^-v, dások a leghevesebbekké. A kapuvédő az egyetißiv» ÓSá-'-v patban, a kinek a labdát kézzel is meg szénád fosnia.
