Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-22 / 24. szám
24. szám. RÁKOS VIDÉKE 5 jelenését, az ú. n. hatalmi körök, de ezzel én előre számoltam, mert el tudtam képzelni, hogy a nyilvánosság orgánuma, melynek fő feladata az ellenőrzés, legalább is kényelmetlen azokra, a kiknek ténykedését birálni kötelessége, joga. Ez a kötelessége a sajtónak kellemetlen az ú. n. hatalmasokra, de, hát ezen változtatni nem lehet és ez alul a kötelesség álul nem bújhat ki senki, a ki nem egyes kis-, vagy nagy hatalmaknak, hanem a közönségnek akar újságot csinálni. Ama kicsinyes intrikák, melyekkel egyesek gáncsot vetni iparkodtak a „ Rákos Vidéké“-nek, nem voltak képesek azt elbuktatni, bár e gáncsvetésekben nem utolsó helyet foglaltak el azok az apró merényletek sem, melyeket a Rákos Vidéké“-nek anyagi ekzisztenciája ellen időközönként intéztek egyes jó barátaim az előfizetők lebeszélése stb. által. De hát ez nem tartozik a nagy közönség elé, ez az én belső ügyem, azt elintézem magam azokkal, kikkel elintézni valóm nekem lesz, és a kiknek elintézni valójuk velem van. Nem is fárasztottak ki ezek a kicsinyes cselvetések, de a mini soraim elején említetém, viszonyaim olykép alakultak, hogy azt az időt, melyet eddig az én lapom szerkesztésére fordítottam, anyagi érdekeim veszélyeztetése nélkül nem áldozhatom többé e lapnak. Ily körülmények között válók meg a „Mákos Vidéke“ tényleges szerkesztésétől, átadván a felelős szerkesztést régi kipróbált barátomnak: Farkas lőlek úrnak, a kinek ifjú erejében, tisztességében, rokonszenves egyéniségében, kiváló tehetségében megtaláltam azt a garanciáit, mely egy minden irányban független lap fentartásóinak, — szerkesztésének létalapja kell, hogy legyen. Még egyszer köszönet t. Olvasóim, barátaim, szives támogatásukért. Nem végleges búcsú ez: megmaradok továbbra is abban a szűk családias körben, a melyet a „Rákos Vidéke“ maga körül gyűjtött, megmaradok mint szerény tagja ennek a kis körnek azzal a föladattal, hogy együtt maradása, fejleszvasható volt a mérhetlen fájdalom és megnyugvás ; most jutott először eszébe, hogy ez nem is tehetett másként. Felkelt, szótlanul indult az erdő felé; az erdőszélről még egy fájó tekintetet vetett vissza Sándorra, felkacagott és berohant az rengetegbe. Sándor addig nézte, a mig csak láthatta, azután a kezén lévő könnycseppekre nézett és úgy érezte, hogy azok égetők; távozott Ő is, alig birva a fájó érzelmeket, mik leikébe költöztek. Szegény Mirka, lehullva mennyországából, átkot szórt az égre és összeesett. Ez az átok lett utolsó szava hosszú, hosszú időre. — Magához térve lejött az erdőből, kiállott az útszélre, a hol Sándort szokta várni, és várt, várt — hiába. Ha szóltak hozzá, nem felelt; beszéltek hozzá, nem értette. Nézte a földet, mintha sírját keresné, boldogságának ezt a sötét bölcsőjét; vagy a távolba meredt tekintetével s nézte a semmiséget, a mely elnyelte üdvét. Nem hallott, nem látott többé; a szenvedések hatalma erőt vett az ész és a lélek működésén. — Némán, egykedvűen tépe- gette az útszélen ruháját s mikor már a legapróbb foszlányokra tépte azt és akadtak szánó emberek, a kik más ruhát akgattak rá, eltűrte némán és újra tépegetni kezdte tése körül utódomnak szerény tehetségemmel, de határtalan jóakaratommal segítségére legyek. Neked pedig kedves barátom, Farkas lőlek felelős szerkesztő úr, kivánok annyi kitartást a „ Rákos Vidéke“ szerkesztéséhez, a mennyi tehetséged van hozzá, és a mennyi jóakarattal ahhoz hozzáfogtál. Hanem egy jó tanácsot fogadj el tőlem, őszinte barátodtól, a régi ujsccgírótól: az ellenségeidtől —ha lesznek — ne ijedj meg, azoktól nincs mit félni; de vigyázz — mert lesznek, kik majd körülrajongnak — az álbarátaidra ! Isten velünk! Pártényi József. Időjárás. A nagy időpróféta, Falb Rudolf szerint július eleje hűvösebb lesz az idén, mint máskor. Kevés zivatart várhatunk, július ötödiké azonban elsőrendű kritikus nap; a hegyek közt havazni fog, a hónap közepe táján pedig különösen az alpesi tartományokban lesznek nagy viharok. Száraz idő lesz ezután, húszadika ismét harmadrendű kritikus nap, a hónap végén melegebb lesz az i’dő, némi csapadékkal. — Augusztus első felében normálisan meleg lesz, eső nélkül, harmadika elsőrendű kritikus nap, de lehet, hogy a száraz idő miatt nem lesz oly veszedelmes. Nagy eső várható úgy tizediké táján. Ezután meleg és szárazság következik. A hónap vége esős, viharos. Új választás — új izgalmak. A vármegye igazoló választmánya legutóbbi ülésén megsemmisítette a csömöri megyebizottsági tag választást, a hol tudvalevőleg Hartmann Mihály és Speicller Ferenc választattak meg. Lesz tehát új választás új izgalmakkal: Bravó Stuwer! A Puszta-Szent-Mihály Anna- és Árpád-telepi Asztal- társaságnak a pünkösdről elhalasztott táncmulatságán, — mely Pálinkás Ignácné úrnő védnöksége és buzgólkodása, valamint a rendezők sikeres tevékenysége mellett fényesen sikerült,— jelenvoltak Szabó Józsefné, Szabó Ferencné, Franek Richárdné, Szvigulinszky Jánosné, Tóth Gyuláné, Kávay Sándorné, Kávay azt is. Az emberek is megunták a kórdezősködést, a melyre választ sohasem kaptak és később már némán haladtak el mellette, csak annyit mondtak egy sóhaj kíséretében: Szegény cigány leány ! * * * Nagy napok jöttek. A szabadság isten-szikrája minden kebelben lángra gyúlt; tengerré vált a honszeretet, mely öndagályától emelkedett s nem ismert hatalmat, mely korlátok közé szorítsa. Küzdött az elnyomatás ellen utolsó csepp véréig, — harcolt a szabadságért véglehelletéig, — védte a hont és annak szent jogait haláláig mindenki; „mind ott voltak egymás mellett a fiú és édes apja.1' Istenek harca volt az alvilággal, mely nagy áldozatokat követelt. A harc tüzében találjuk Sándort is, — az áldozatok között gyászoltuk őt is. Elesett; nem tudja senki hol"? Egyik itt látta harcolni, másik ott szólt vele ; látták mindenütt; beszéltek vele sokan, de hogy hová lett, nem tudja senki. A mikor Mirkának elmondták, hogy Sándor elesett a csatában, nem látszott meg, hogy a hír hatott volna rá, de attól a naptól kezdve egy bizonyos szakában a napnak rendszerint sírni látták.
