Rákos Vidéke, 1902 (2. évfolyam, 1-51. szám)
1902-04-06 / 15. szám
II. évfolyam. Budapest, 1902. vasárnap, április 6. 15. szám. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP A BUDAPEST X. KERÜLETI RÁKOSI KÖZMŰVELŐDÉSI ÉS JÓTÉKONYSÁGI EGYESÜLET ÉS A RÁKOSSZENTMIHÁLYI SPORTTELEP HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákos-Sz9nt-IV!ihály, Almásy Pál-telep, Lajos-utca 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadó- hivatal czimére küldendők. MEGJELENIK MÍNDEN VASÁRNAP FELELŐS SZERKESZTŐ: | FÖMUNKATÁRS: PÁRTÉNYI JÓZSEF BOGNÁR GYULA Előfizetési ár: Egfész évre.................. 8'— korona Fel évre .................. 4'— » Negyed évre .............. 2 » E gyes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyhasábos petitsor ára 10 fillér. A maláriafészek. Ama kellemetlen kis témák között/ a melyek szellőztetésével sikerült lapunkat egyes rákosvidéki közhatóságok előtt vörös posztóvá tenni, nem utolsó helyet foglalja el a budapest—szentmihály—cinkotai határon elterülő mocsár. Jó ideje hallgattunk már erről a kisded pocsolyáról, mert bíztunk abban, hogy ha nem is ma vagy holnap, hanem majd egy-két hónap múlva csak tesznek valamit az illetékes körök ennek a botrányos állapotnak a megszüntetésére. Sajna, a maláriának inficiáló anyagokkal telített biizhödt melegágya, a cinkotai járványfészek még mindig ott éktelenkedik Rákos-Szent-Mihály határában mint ronda, undorító bizonyítéka az érdekelt községi elöljáróságok közönyének vagy tehetetlenségének. Egy reménynyel szegényebbek és egy tapasztalattal gazdagabbak vagyunk ugyan megint, de azért még sem szeretnék, ha a mi községi elöljáróságaink akcióképessége iránt megfogyatkozott bizalmunk utolsó morzsái ebben a nyavalyás pangó vízben mállanának semmivé, azért újból azzal a szeretetteljes kérelemmel fordulunk azokhoz, a kiket első sorban illet, hogy ne sajnálják sok irányú, közhasznú elfoglaltságuk közepette becses szagló- és látószerveiket a sokszor megénekelt fertő felé irányítani, és ne sajnálják a fáradságot attól, hogy eme közigazgatási szégyenfoltot végre valabára eltüntessék a Rákos vidékéről. Oszlopot, ércnél maradandóbb emléket ugyan nem fogunk ezért nekik emelni, de legalább önmagukat segítik hozzá ahhoz a nyugtot adó öntudathoz, hogy habár sok nógatásra is, de megtették azt a minimumot, a mivel kény éradóiknak, az adófizetőknek tartoznak: gondoskodtak annyira, a mennyire a közegészségről. Köztisztaságról, közbiztonságról nem is beszélünk. És miért melegítjük föl most megint e kérdést, mikor már megszokhattuk a botrányos állapotot, mikor már szívünkhöz nőhetett az a kedves kis mocsár, az indolenciának meg a tehetetlenségnek vadházasságából származott és szégyenszemre életben maradt torzszülött ?! Miért ? Megmagyarázza az alábbi hivatalos levélváltás, melyet olvasóink épülésére egész terjedelmében adunk közre: 6684. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tekintetes Alispáni hivatalának Budapesten. A székesfőváros X. kerületében fekvő cinkotai határút mentén f. évi tavaszán az útszéli árok annyira megtelt Cinkot a, Csömör és Budapest hármas határnál, hogy a cinkotai határon álló és Ackert János (lakik Budapest, Vili., Kálvária-tér 5. szám) tulajdonát képező léckerítés eldőlt és a levegő a penetráns szagú víztől inficiáltatik. Közegészségi és közbiztonsági szempontokból tisztelettel megkeressük, hogy ezen állapotokat rendezni, illetőleg a bedugult átereszt megnyittatni és a víz akadálytalan lefolyásáról állandóan gondoskodni szíveskedjék. Egyben kérjük, hogy a teendő intézkedéseiről bennünket mielőbb értesíteni szíveskedjék. Budapesten, 1901. július 25. To per ezer s. k., elöljáró. íródott pedig ez a. hivatalos levél Budapest székesfőváros X. kerületének elöljáróságánál; a felelet reá a vármegyeházáról a következőképen szól: 5926. kig. 19027 Múlt évi 6684. számú megkeresése folytán van szerencsém értesíteni, hogy a cinkotai útszéli árok helyreállítása, illetőleg a bedugult áteresz megnyitása folytán a víz akadálytalan lefolyásának biztosítása iránt a gödöllői járás faszol gab irájái n áh jelentése szerint a szükséges intézkedések már niegtetettek. Budapesten, 1902. január 30-án. Beniczky s. k., alispán.
