Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-08-25 / 16. szám

ihmmmPü1 RÁKOSVIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL; j __TTPT^CI 0 _ „_0l7rn" ) ElíífÍ7PtPSÍ ár* ®vre — — - - — kor. s.— FELELŐS SZERKESZTŐ i niuiiÁCUJM dl . FeiéVre « 4.-­Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pal-telep, Lajos-u. 449. | / r""' Negyedévre « o.— . , 11 • x ' ~T ' v- 1 x v i KIAD^TULAJDONOS : 1 Egyes szám ára 16 fillér. A lap szellemi részere vonatkozó közlemények a szer- í < kesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére j PuÁ. jRT JOZSE1Í1 í Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők. ) ! Egy egyhasábos petitsor ára ÍO fillér. I. évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, augusztus 25. 16. szám. A mátyásföldi búcsú, A szent kereszt föltalálóját, Nagy Konstantin szent életű anyját, szent Ilonát választotta Mátyás­föld katolikus lakossága védöszentjéül, és igy az egyház szokása szerint szent Ilona napján, augusz­tus 18-án, vasárnap tartották meg Mátyásföldön az első búcsút, az Istennel és az egyházzal való kibé­külésnek szentelt napot. A nagy napra hetek óta készülődtek már a má­tyásföldiek, és a mi ta­lán páratlan a maga nemében, a lakosság valláskülömbség nélkül buzgólkodott azon, hogy a katolikusok ez első egyházi ünnepét men­tül sikeresebben ülhes­sék meg. Korszakot alkotó nap lesz Mátyásföld tör­ténetében 1901 augusz­tus 18-dika, nemcsak azért, mert e napon volt az első búcsú, hanem különösen azért, mert e napon indult meg a mozgalom a templomépités érdekében, mely nélkül oly intelligens, hitbuzgó lakosság, a minő Mátyásföldöt alapította, —lakja, — és magáénak vallja, a materializmus, a földi örömök, a pénzhaj hászás esze-veszett dobzódásának sivár kor­szakában már nem lehet el. Ha van ennek az önmagát ámító, — önzésében mámoros, józanságában rideg korszaknak már is egy örvendetes eredménye, úgy ez a lassanként való visszatérés a tisztultabb eszmékhez, a nemesebb fölfogáshoz, az öntudatra ébredés abban az irányban, hogy ne csak azt bálvá­nyozzuk, a mi emberi, hanem, a mint Mátyásföldön is akarják, adjuk meg és pedig első sorban Istennek is azt, a mi az Istené. A mikor pedig azt látjuk, hogy egy nagy, úri közönség valláskülömbség nélkül buzgólkodik azon, hogy a katolikus hívők minél előbb saját hajlékában dicsérhessék Istenüket, akkor teljesen meg lehetünk nyugtatva a tekintetben, hogy az Isten házának építése Mátyásföldön nem a formák keresése, hanem meghódolás a lényegnek. Elismerés és hála illeti meg azokat, a kik Mátyás­föld minden jóért, szépért lelkesülő lakosságát ily irányban vezetik és ju­talmuk a legszebb ju­talom : a jól, becsülete­sen teljesített kötelesség öntudata bizonyára kí­sérni fogja őket éltük utolsó percéig. * A cinkotai erdőben, a hol még egy évtized előtt is a huszadik szá­zad félelem és gáncs­nélküli lovagjai reperál- ták ki a hiúságukon és becsületükön esett hibákat, a múlt vasár­nap oltárt állítottak az Isten dicsőítésére. Már korán reggel nagy számban zarándokoltak ki az erdő tisztásán fölállított oltárhoz nemcsak a mátyásföldiek, hanem a szomszédos Rákos- Szent-Mihályról és Cinkotáról is nagyon sokan, hogy részt vegyenek az ünnepi istentiszteleten, melyet Kra- tochvill József csömöri plébános tartott. Az evangélium szavainak fölolvasása után szent­beszédet mondott a plébános, melyben a hitbuz- góság fejlesztésére, a keresztény erények gyakor­lására és az Isten házának fölépítésére buzdította ájtatos híveit. Az Istentiszteletről és az ideiglenes kápolnáról mutatunk be két képet lapunk mai számában Fischer Győző ur szívességéből amatör fölvételei után. ¥

Next

/
Oldalképek
Tartalom