Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-07-14 / 10. szám

. 1901. — 10. sz. RÁKOS VIDÉKE 3 szögölet kellene megszereznie, négyszögölenként 6—8 koronáért. Több mint egy millió korona kellene tehát csak a területek megszerzésére, a* mi pedig nincsen. A mérnöki hivatal tehát — nem állván a szükséges költségek rendelkezésre — most csak a Rákospatak alsó részének rendezését tervezi a kisiparosok telepéig a rendezési munkálatok folytatását pedig akkorra kivánja elhalasztani, a mikor a szükséges területek­hez a hatóság parcellázások alkalmával ingyen fog hozzájutni. ügy tudjuk, a Rákospatak rendezését a kormány is többször megsürgette már. Talán nem fog a fővá­ros ez alkalommal süket fülekre találni, ha egy kis államsegélyért kopogtat ?! Mátyásföldről. Az e7sö mise. Vasárnap végre teljesül Mátyásföld katho- likus lakosságának régi hő óhajtása. Meg lesz az első mise. A mátyásföldi hivők egy része ugyanis sehogy sem tudott belenyugodni abba, hogy mikor minden töltik telhetőt meg­tettek egy oltár fölállítása és a legszükségesebb egyházi szerek beszerzése érdekében, akkor az egyházi hatóság késedelmezóse folytán ne részesüljenek abban, — a mire áhitatos szívvel már oly régen vártak, lelki szükségletük kielégítésében, a szentmisében. A minap Miksó Imre, Szendi János és Pozsgay Tivadar egyesületi tagokat küldötték ki Matejko Vilmos ecseri plébá­noshoz, hogy az oltár fölszentelését megsürgessék. A kikül­dött urakat Pálfi János, az Almásy Pál-telep elnöke mutatta be az esperesnek, kivel, mint a rákos-szent-mihályi templom­bizottság egyik elnöke, hosszabb idő óta összeköttetésben áll. Az esperes minden tőle telhetőt megígért a küldöttek­nek s a mint a következmények igazolták, be is váltotta szavát. A napokban ugyanis arról értesítette az érdekelteket, hogy a váci püspök megadta az engedélyt az oltár és az ideiglenes templomhelyiség fölszentelésére, és, hogy a föl­szenteléssel ötét bízta meg. Matejko Vilmos esperes ennélfogva vasárnap reggel 9 órakor fogja az oltárt ünnepélyesen fölszentelni. * A konkurrencia. Szó sem fér hozzá, a konkurrencia nagyon hasznos dolog a publikumra nézve s konkurencia nélkül egyaránt drágán szereznék be szükségleteinket akár a Váci- vagy aKossuth-Lajos-utca elegáns boltjaiban, akár pedig az Ujvásártér kevésbbé elegáns bódéiban. Bármily üdvös dolognak tartjuk azonban a konkurrenciát az ipar és kereskedelem terén, nem tudjuk kellőképen mél­tatni és főleg bámulni ott, a hol a kínálat etikai alapon áll, és a kereslet az ember bőrének rovására megy — az orvosi prakszis terén; ismerjük a főváros szomszédos telepein állandóan letelepedett orvosok önfeláldozó működését, ezt az emberszeretet jelében való küzdést a létért, egy jobb jövő reményében. Kalapot emelünk előttük, de sajna, nem vigasztalhatjuk őket azzal, hogy irigyeljük helyzetüket. És mert ismerjük helyzetüket, sohasem tudtuk jó szem­mel nézni azt, hogy egyes nyaralótelepeken üdülő orvos urak konkurrenciát iparkodnak csinálni ott állandó prakszis- sal biró kollégáiknak, és nyaralásuk költségeit nyaraló ember­társaik gyógyitgatásából akarják behozni. Nem azt mondjuk mi ezzel, hogy a nyaraló orvos urak — már azok, a kiket illet — ne részesítsék szenvedő embertársaikat orvosi segélyben, ha azok rájuk szorulnak és őket fölkeresik, hanem csak a prakszis-vadászást ítéljük el, a mit ismétlőnk, a Rákos vidékén nem egyszer volt alkal­munk látni. Példákkal tudnók illusztrálni az ilyen eljárásnak nem épen rokonszenves voltát, de nem teszszük, mert még eset­leg valaki személyes vonatkozást találna kiolvasni soraink­ból, pedig távol legyen tőlünk, hogy mi ebben a kérdésben, akár pro, akár kontra, személyes kultuszt üzztink, de mind a mellett rokonszenviink egész melegével üdvözöljük a mátyásföldi nyaralók egyesületének választmányát azért a nyílt, őszinte, tiszteletre méltó föllépéséért, melyet egy ilyen kérdésben legutóbb tanúsított. Egy Mátyásföldön nyaraló orvos ugyanis azzal a kére­lemmel fordult a választmányhoz, hogy ruházza őt föl a «mátyásföldi nyaralók egyesületi orvosa» címmel. A választmány azonban az orvost elutasította, és pedig azzal az indokolással, hogy dr. Farkas Márton cinkotai orvos eddigi működése úgy szaktudás, mint pontosság és lelkiismeretesség tekintetében az összes mátyásföldi lakosok osztatlan és teljes elismerését és megelégedését érdemelte ki, és minthogy nevezett orvos úgy a nyári, mint a téli időszakban egyaránt a legnagyobb előzékenységgel teljesiti hiva­tását, más orvosnak, bár csak erkölcsi támogatását, nem tartja sem szükségesnek, sem méltányosnak. * A mátyásföldi fürdő. A mátyásföldi nyaralók egyesüle­tének legutóbbi választmányi ülésén dr. Demjanovich Emil szóba hozta a Mátyásföldön létesítendő fürdő kérdését. A mátyásföldi fürdő ügye, különösen pénzügyi részét illetőleg, olyan nehézségekbe ütközik, melyeket az egyesület saját erejéből leküzdeni most képtelen. Ez azonban koránt­sem jelentheti azt, hogy a mátyásföldiek lemondjanak a fürdő létesítésének eszméjéről, mert biztosra vehető, hogy a viszonyok javultával sikerülend ezt a kérdést a közönség megelégedésére megoldani. Annál biztosabbra vehető ez, mert oly elismert ügy- buzgalmu férfiú vette kezébe a fürdőkérdés megoldását, mint dr. Demjanovich Emil, a ki fölajánlotta a választmány­nak, hogy a fürdő ügyét tanulmányozni fogja és minden téren arra fog törekedni, hogy a kérdést kellően előkészítve, a megvalósulás stádiumába hozza. * Kertgazdasági útmutató. Demjanovich Emil doktornak egy másik ajánlatát is nagy örömmel fogadta a választmány. Tudva levő dolog, hogy a kerti napszámosok a gyümölcs­fák és szőlők kezeléséhez a Rákos vidékén nem nagyon értenek s több kárt okoznak, mint a mennyi hasznot hajta­nak. Szakelőadások által kellene tehát oda hatni, hogy a kerttulajdonosoknak kellő számú szakavatott kerti munkás álljon rendelkezésére. Demjanovich Emil dr. kijelentette, hogy hajlandó egy kertgazdasági útmutatást kidolgozni oly célból, hogy azt a választmány körlevél alakjában közölje a tagokkal. A választmány köszönettel fogadta az ajánlatot. * Betörés. Dr. Fekete Rudolf budapesti ügyvéd Mátyás­földön nyaral. A minap dolga lévén Budapesten, családjával együtt bement a városba és a nyári lakást gazdátlanul hagyta. Ezt az időt használta föl egy ügyes betörő és egyebet nem ta­lálván, ellopott a lakásból egy állóórát és egy értékes szivar­tárcát. Ez utóbbit el is adta Balázsovits Sándor mészáros le­génynek, a kinél károsult neje másnap meglátta. A nyo­mozás folyik. jf Munkás-import. Mátyásföldön is érzik azt, a mi miatt az egész Rákosvidéken panaszkodnak az emberek, hogy még a horribilis napszámbérek mellett is alig lehet valamire való munkás embert kapni, s a ki munkába áll is, legtöbb- nyire hanyag, rossz, megbizhatlan ember, a ki munkaadójá­nak megkárosítására törekszik. E bajon segítendő, a választ­mány legutóbbi ülésén szóba hozták azt a kérdést, nem lehetne-e a bajon úgy segileni, hogy távolabb vidékekről szerződtetnének munkásokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom