Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-07-21 / 11. szám
2 RÁKOS VIDÉKÉ 1901. — It. sz. A cinkotai mocsár. szerelési tárgyakat adományozta: 1 spanyol fakeret (36 k. é.), 2 ezüst gyertyatartó (130 k. é.), 2 gyertyatartót (24 k. é.), 1 oltárkereszt (18 k. é.), 3 ka- nontábla (20 k. é.), 1 csengetyü (4 k. é.), 2 ampolna és egy tálca (4 k. é.), 2 casula és cingulum (38 k. é.), 3 oltárteritö vászon (34 k. é.), 1 M. romanorum (32 k. é.), 1 Humerale (1 k. 60 f. é.), 1 Lavabo (1 k. 60 f. é.), 1 Corporale (1 k. 60 f. é.), 1 Álba (20 k. é.) 1 fiókos szekrény (20 k. é.), 1 perzsely (4 k. é.), 1 Szent Ilona oltárkép (70 k. é.), 2 oltár és kép- teritö (10 k. 20 f. é.), 1 ereklyetartó kö (20 k. é.). Bodendorf er Mihály a gyertyákat, Takács Gyula pedig az olajat adja élte fogytáig. Legvégül említjük föl amaz önzetlen, derék férfiaknak nevét, a kik lankadatlan buzgalmukkal tették lehetővé, hogy Mátyásföld a múlt vasárnapi örömnapot végre megérte. Ezek Meixner Emil elnök, Miksó Imre, Perjátl Márton, Takáts Gyula, Boden- dorfer Mihály, Pozsgay Tivadar, Szalag János, Szendy János, Tomcsányi János. Mind olyan nevek, a melyek viselőit mindenhol és mindenkor ott látjuk, a hol, — és a mikor Mátyásföld jóvoltáért tenni és sikereket elérni kell. ★ A mátyásföldi oltáravatás újból alkalmat adott annak a barátságos jó viszonynak fejlesztésére, melynek örvendetes jeleit az utóbbi időben a mátyásföldi és rákosszentmiliályi szomszédos telepek között nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni. Az Almásy PáGtelepröl ugyanis egy harminc főre tehető küldöttség rándult át Mátyásföldre, hogy részt vegyen a jó szomszédok örömünnepén. Talán fölösleges mondanunk, hogy a vendégeket a mátyásföldiek a legnagyobb szívességgel és barátsággal fogadták. E szives vendéglátás viszonzásául vasárnap az Almásy Pál-telep fogja vendégül látni a Mátyásföldön építendő templom érdekében buzgólkodó urakat, a kik, mint értesülünk, küldöttségileg fognak részt venni vasárnap délelőtt 10 órakor a rákosszent- mihályi elemi iskola árnyas udvarán tartandó misén. ★ Délben a parkvendéglöben ünnepi lakoma volt az egyházférfiak tiszteletére, melyre az Almásy Pál- telepröl is többen hivatalosak voltak. Felköszöntökben természetesen nem volt hiány és a társaság a legjobb hangulatban a késő délutáni órákig maradt együtt. Nem volna teljes tudósitásunk, ha külön meg nem dicsérnök a mátyásföldiek derék vendéglősét, Sommerer Györgyöt, a kinek kitűnő konyháját és pincéjét minden alkalommal jól megérdemelt elismerésben részesítik vendégei. Azt irtuk lapunk múlt számában, hogy a cinkotai határban az Ehmann-telepen levő mocsarat, Cinkota község e bűzös szégyenfoltját, egy bizottság megszemlélte. Mint utólag értesülünk, ez nem volt hivatalosan a megye által kiküldött bizottság, hanem Huszka Gyula cinkotai jegyző volt kint néhány általa fölkért szakértővel a helyszínen. Ez alkalommal, mint értesülünk, Huszka Gyula cinkotai jegyző ur azon nézetének adott kifejezést, miszerint a panaszolt vízállást az okozta, hogy a cinkotai határut feltöltése alkalmával a viz szabad lefolyását elzárták. Tisztelettel figyelmeztetjük a jegyző urat arra, hogy ez a nézet egy nagyon veszedelmes hidrografiai tévedés, melynek, reméljük, nem az a célzata, hogy a mocsár eltüntetésével fölmerülendő költségek már apriori áthárittassanak Rákos- Szent-Mihály és Csömör községre. Ily értelmű szuggerálásnak annál kevésbbé volna helye, mert hiszen a cinkotai határut feltöltése alkalmával a szent- mihályi vasút kiépítésekor a régi vízlefolyás helyén falazott átereszt épített a lóvasut-társaság. A viz lefolyásának útja tehát meg volna. Nem vagyunk szakértők, de egész másban találjuk a vízállás magyarázatát és pedig abban a gyöngédségben, melylyel ez állandó vizállásos helyen az illetékes hatóság a parcellázást megengedte, és amely gyöngédségnek párját a parcellázások történetében aligha fogjuk találni. Most már, — elismerjük, — legkényelmesebb módja volna a megoldásnak az, hogyha a szerencsétlen parcellázás által okozott baj megszüntetését a jó szomszédokra lehetne hárítani, a mi, reméljük, nem fog sikerülni. A parcellázás e helyén ősidők óta nádas volt, mely egyéb vizi növényekkel együtt állandóan annyira fölszivta a vizet, hogy a melegebb idő beálltával úgyszólván fölszikkadt és nem képezett bűzös, szerves anyagoktól megfertőzött mocsarat. Ámde, mikor a nádast is belevonták a parcellázásba, sőt a közegészség- és épitésrendőri szabályok legelemibb követelményeinek figyelmen kivíil hagyásával azt is megengedték, hogy a nádas helyén olyan viskót építsen a telek szerencsétlen tulajdonosa, melyet a legcivilizálatlanabb nomád népek is csak orrfintorgatással fogadnának el rövid időre lakóhelyül, akkor ezt a telket tulajdonosa, hogy ott építkezhessen, feltöltötte,— éspedig feltöltötte olyképen, hogy a feltöltés anyagát arról a helyről vette, a hol most a poshadt vízállás bűzlik. ■ Ez a szerencsétlenné tett telektulajdonos, hogy a másik bajtól, az állandó víztől, melyben kerítése fekszik, szabaduljon, mindenféle szeméttel, istálló hulladékkal, ganéjjal stb. szerves anyagokkal töltögeti most a vizállásos területet. Tessék már most elképzelni, hogy a békanyálas mocsár- viznek, és a szerves anyagok bomlási procedúrájának e polgári házasságából, a miazmák e fertőzött melegágyából micsoda egészséges, fölséges levegő árad szét a vidékre. Ezen az állapoton, szerény laikus nézetünk szerint, csakis alagcsövezéssel lehet segíteni, — és ha nem is igy, de akárhogyan segiteni kell. Nem az volt ez alkalommal célunk, hogy a kérdés mikénti megoldásához szóljunk hozzá, csak az ellen kívánunk előre is tiltakozni Rákos-Szent-Mihály és Csömör község érdekeltsége nevében, hogy Cinkota község a megoldások
