Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-07-07 / 9. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 9. sz. párhuzamban. Persze a rákosvidéki piac alatt egykét kofát kell érteni, kik áruikat a fővárosi vásár- csarnokban szerzik be. Május hó 3-ik hetében Újpesten következő piaci árak voltak: 1 klgr. burgonya 12 fillér, 10 fej saláta 10 fillér, 10 drb kalarábé 16 fillér, 10 fej kelkáposzta 12 fillér, 1 klgr. zöldbab és borsó 20 fillér, a zöldség csomója 2 2 fillér, ugyanakkor a Rákos vidékén ugyanazon sorrendben az árak a következők voltak: 28, 24,28, 30,32, 4 4 fillér. Sokkal drágább a lakás is e telepeken, mint Uj-Pesten, mert itt a nyaraló közönség csupán a nyári idényre fizet 400—500 koronát oly lakásért, minőt egy családos tanitó méltán igényelhet és mégis az újpesti tanitók 60 koronával több lakbért kapnak. Ezen viszás állapotok méltányos megszüntetésére a tanügyi kormány figyelmét fölbivni volt e sorok célja. Bár adná az Ég, hogy fölszólalásom ne hangoznék — pusztában ! Gondnoksági tag. A vármegyei tűzoltó-szövetség. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei tűzoltó-szövetség 1901 junius hó 24-én délelőtt 10 órakor a vármegyeház diszterméhen tartotta alakuló közgyűlését. Jelen voltak: Beniczky Lajos alispán, Fazekas Ágoston megyei főjegyző, 17 tüzoltótestület képviseletében 37 tüz- oltótiszt s a városok és községek részéről 15 kiküldött. Beniczky Lajos lelkes szavakban üdvözölte a szép számmal megjelent küldötteket s örömének adott kifejezést, hogy a tűzoltóság, a nemzetgazdaság ezen főtényezője iránt ily élénk érdeklődést tapasztal. Rámutat a tűzrendészet fontosságára s noha eddig a vármegye más nagyfontosságu ügyei keresztülvitele miatt nem volt abban a helyzetben, hogy a tűzrendészettel oly körülményesen foglalkozzék, mint az megérdemlette volna, Ígéri, hogy a jelen pillanattól ezen állapotok megváltoznak s tőle telhetőíeg iparkodni fog az első vármegye tűzoltóságát az első helyre emelni. A közgyűlés szűnni nem akaró éljenzéssel jutalmazta az alispán buzdító beszédét s egyhangúlag nagy lelkesedéssel választotta meg Beniczky Lajost a megyei tüzoltószövet- ség elnökévé, társelnökül pedig, mint ügyvezető alelnököt, Fazekas Ágoston megyei főjegyzőt kérte föl. Az alapszabályok egyhangúlag elfogadtattak s addig is, inig a m. kir. belügyminisztériumtól azok jóváhagyva visszaérkeznek, a közgyűlés a szövetség további munkálatainak vezetésére Símig Rezső kalocsai, Köhler István monori tb., dr. Dabassy Ödön monori ö. t. parancsnokokat és Kiss Károly erzsébetfalvi alparancsnokot bízta meg. Köhler István, minthogy az előkészítő-bizottságnak annyi összeg még áll rendelkezésére, indítványozza, hogy az idén megtartandó X. országos tűzoltó tiszti tanfolyamra megyei testületek részére két darab 100—100 korona ösztöndíj adassék ki, mely mint előleg, későbben a megyei szövetség pénztára által megtérítendő. Áz indítvány elfogadása után a közgyűlés a szövetségi elnök alispán éltetése közben ért véget. A szövetség a következő fölhívást intézte a vármegye közönségéhez: Fölhívás Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tüzoltótestületeihez és a községek érdemes elöljáróihoz. Bajtársak! Szerény munkásai a tűzoltóságnak s bátor harcosai amaz eszméknek, a melyek bennünket, tűzoltókat vezérelnek, összeállottunk, hogy a ti részvételetekkel, a ti erős akaratotokkal karöltve, fölrázzuk a megsemmisülést hozó mély álmából vármegyénk tűzoltóságát. Az évtizedek előtt annyira lángoló lelkesedés annyira kihalt már a tűzoltók kebeléből, az önzés kiölte szivükből az önzetlenség utolsó csiráját is, ma már nem a felebaráti szeretet vezérli a testületeket, régi szellemük kihalt, hanem a föltünés vagy a kényszer. Pedig az önkéntes tűzoltóságot mindig az a tudat emelte a többi testületek fölé, hogy önzetlenül, saját akaratából, tiszta szívből cselekszik, nem számítva semmi jutalomra, nehéz munkájával csak embertársai becsülését és tiszteletét akarván kivívni. Álljunk össze, vállvetve, kitartó munkássággal térjünk ismét a régi, igaz útra; mutassuk meg, hogy vármegyénk minden tekintetben első akar lenni s hogy annyira elhanyagolt tűzoltóságunkat kényszer nélkül is vissza tudjuk állítani arra a nívóra, a melyről lassankint, nem lévén honnan erőt merítenie, al ászállott. Alakítsuk meg a vármegyei tűzoltó-szövetséget, gondoskodjunk vezető testületről, a melyhez bizalommal fordulhatunk és a melytől bátorítást, útmutatást nyerhetünk. Az ország legelső vármegyéjének vezető szerepet kell vinnie tűzoltói téren is! Az ország legelső vármegyéjének a legrendezetebb tüz- rendészeti állapottal kell bírnia! Csak a kezdet lesz nehéz, közös akarattal, egyesült erővel győzedelmesen küzdhetünk le minden nehézséget. Jertek, segítsetek munkánkban! Jelszavunk pedig öntsön erőt a csüggedőkbe s hangozzék el újból, mint egy évtized előtt diadalmasan megyeszerte: «istennek dicsőség, egymásnak segítség!» Budapesten, 1901_junius hóban. Kiss Károly, Beniczky Lajos, erzsébetfaivai ö. t. alparancsnok, alispán, az előkészítő biz. az előkészítő biz. jegyzője. elnöke. Símig Rezső, kalocsai ö. t. parancsnok. Dr. Dabassy Ödön, Köhler István, monori ö. t. parancsnok. az orsz. tűzoltó, szöv. szakelőadója. monori ö. t. tb. parancsnok. mint az előkészítő bizottság tagjai. A váci-ut. A Rákos vidékének forgalmi és kereskedelmi szempontokból kétségtelenül legfontosabb közlekedési ere a váci-ut, melyet a főváros pár év előtt vett át saját kezelésébe az államtól. Nem tagadhatjuk, a váci-utnak minden tekintetben elvitázhatlan fontosságával egyáltalában nem áll arányban burkolatának állapota, és nem is habozunk kijelenteni azt, hogy a váci-ut Budapestnek ma a legrosszabb karban levő közlekedési fővonala. A váci-utat, mint említettük, a főváros pár év előtt vette át az államtól saját kezelésébe és jelenlegi rossz állapotának egyik távolabbi oka talán épen ebben a körülményben rejlik. Az állam ugyanis abban a tudatban, hogy a váci-utat rövidesen amúgy is a fővárosnak fogja átadni, valószínűleg ezen útszakasz rovására tartotta fönn jókarban az ut további, a fővároson kívül fekvő szakaszait. Azonban bármily rossz állapotban volt is az ut állami kezelés alatt, az érdekeltektől alig hallottunk elvétve imitt-amott egy-egy panaszos szót, — talán épen azért nem, mert az állammal állottak szemben.
