Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-06-09 / 5. szám

4 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 5. sz. Maid következett 1876 és újabban 1886. Újabb törvé­nyes alkotások, de a melyekben még mindig nincsen az élet kodifikálva és a községi jegyzőknek exisztenciális kérdései nyomorult szükkeblüséggel vannak megállapítva, fegyelmi kérdéseiben pedig a vádló tétetett birájává. Ez idő szerint is újabb törvényalkotásoknak szele énnt. Egyszerűsítünk és államosítunk. Bizonyára ősz ember leszek én már akkor, midőn a közigazgatásnak szervi kérdései a mondott irányban meg­oldatni fognak, bár legközelebbről láttam azt, hogy a teknikai részek egyszerűsítésére nézve fönn, a legilletékesebb helyen a legkiválóbb jóakaratban s a legtiszteletreméltóbb tehetsé­gekben épen nincs hiány. Mély medret ásott a múlt év végén a vármegyénként megindított mozgalom a kívánatos siker problémájának meg- oldhatása tárgyában. És ott láttalak én téged teljes nagyságodban, ünnepelt férfiul a harcosok legelső vonalában, nehéz kopjádat, súlyos csatabárdodat akrobata! ügyességgel forgatva. És ez volt az én lelkemnek gyönyörűsége; ez volt a te lelkednek legéke­sebb zománca: fölülemelkedve az anyagi erők helyhez és időhöz kötött önös érdekein, egyetemes községi és hazafias érdekeket képviselve és szolgálva, a múlt idők községi jegy­zőinek tradíciói nyomán kitartó hivséggel és lángoló lelke­sedéssel emelted pajzsodra a községi közigazgatás aprólékos dolgait. Én nem kicsinylem ünnepelt férfiú exponált helyeden levő tevékenységedet, mert községed jegyzői székében meg­ölni, exotikus viszonyainál fogva, a rátermettség nem min­denkinek adatott meg és önmagában véve is bizonyára kiváló érdem, de az ad lényednek előkelő tartalmat és kiváló súlyt, hogy küzdelmednek súlypontja, megszabadulva a lokális érdekek járma alól, publikus és egyetemes gondo­latokban olvad föl és az ez irányban való évtizedes műkö­désed a fórumon az, a mely bennünket te irántad bámu­latra gerjeszt, lefegyverez és a legőszintébb baráti szeretetre ösztönöz. Vajha törekvésed, mely nemzetünk anyagi, szellemi és erkölcsi — most zajló — proceszszusában a magyar községi jegyzőknek jelentőséget biztosítani óhajt, világitó torony­ként jelölné meg nekünk az utat, mikép lehessünk mi is harcos társaid, tevékenységednek részesei, mert nekem meggyőződésem, hogy a magyar nép politikai jellemének tanítómestere ma is még a községi jegyző és a községi jegyzők ezen kulturális föladatának helyes betöltésétől függ népünk politikai érettsége, hazaszeretete, alkotmányos intéz­ményeink iránt való bizalma és áldozatkészsége. Szemtanúi voltunk ma annak is, hogy mindeme haza­fias törekvéseden fölül, mily szeretettel tudtad községed lakosságát magadhoz láncolni. Élted derekán árasztott el mindezen jó tulajdonságaidért a fejedelmi kegy s tette nagy örömünkké a te örömödet! A felséges apostoli királytól nyert legfölsőbb kitüntetésed karunk legjobbjai között sem érhetett náladnál jobbat és a jó király bölcsességére vall, hogy kitüntetésében föltalálta az érdemesek között a legérdemesebbet. Koronázza meg aranyérdemkeresztedet véges emberi koron át barátaidnak, ismerőseidnek, tisztelőidnek és szerető kartársaidnak őszinte, meleg vonzalma és igaz szeretete. Mátyás király pesti kertje, Irta : Schmoll Lajos. Vége. Ez az egész, nem sok az igaz, mégis az eddig ismert adatokkal egybevetve, megadja a kellő fölvilágositást a királyi kert helyének meghatározására. Hogy a királyföldje a Kerepesi-uton vagyis a hatvani országúton túl nem terjed­hetett, ezt következtetni lehet a határt járó bizottság szavaiból, a midőn az «által» szót használja; máskülönben azt mondhatta volna, hogy: «Király födinek végéig vezette- nek bennünket edj hányásra». Ezt a földet, a melyen átmentek, nem ok nélkül mondották «királyföld»-jének; a királyföldje, melynek fek­vése Istvánffy irányának, t. i. az éjszak helyett helyesbített keleti iránynak teljesen megfelel, ugyanazonos lehet Mátyás király kertjével. A Királyföldnek a városligettel szemben meg volt az az előnye, hogy egy fő közlekedési ut mellett feküdvén, a Rákos-mező közvetlen közelében esett, a miből még az is következtethető, hogy a kert helyének megválasztásánál, nem mint Salamon hiszi — vadászat, hanem országos érdek és kényelem játszott közbe. A vonal, a szentmihályi határdombtól a külső Kerepesi- ut végpontjáig 525 öl. Meddig terjeded a kert Pest felé a Kerepesi-uton? ezt Bonfin mondja meg, a ki a kert kezde­tét a várostól egy római mértföldnek levőnek állítja. Aromái mértföld, melyet Bonfin talán ki sem mért, hanem csak körülbelüli távolságnak mond, lehetett több is s csakugyan a Kossuth-Lajos-utcza végétől a mai állapot szerint 869 ölnyire van a Rottenbiller-utca, a hol a Kerepesi ut, Közte- mető-ut és a Csömöri-ut egymást keresztezik. A kereszte­zésnél lehetett a kert díszes kapubejárata, szemközt a haj­dani Hatvani-kapuval. A kert hossza a bejárástól a cinkotai határig 3490 öl. Ha Mátyás király kertjét ezen a területen csakugyan megtaláltuk volna, akkor a fent előadottak után már is tud­juk a kert kezdetét, a végét és a cinkotai határon a széles­ségét ; nincsen azonban biztos adat a belső szélességre s igy meg sem volna állapítható az a vonal, melynek utolsó pontja a kert határát a Csömöri-ut vagy a Rottenbiller-utca részén megjelölné. Ezt a hiányt azonban pótolja a Römer Flóris «Régi Pest» cimü munkájához csatolt 1752-diki Mattl- vagy talán Mathey-féle térkép, a melyen Pest város régi határa is ki van tüntetve. A régi határvonal ugyanis, mely körülbelül az Eötvös-szobortól majdnem egyenes irányban a szentmihályi, pesti és cinkotai, vagyis a hármas határra visz, megadja a király kertjének a határát ezen az oldalon is. A királyi kert hátulsó kőkerítése tehát Uj-Bécs határvo­nalán állott. A terv szerint a belső szélesség körülbelül 175 öl, inig a Kerepesi-utnak törésénél 330 öl, vagyis ezen méretek szerint a hosszúkás kért 1000 hold területet foglalt el. Ez volna a legkisebb térfogat, a mennyire a királyi kert területe tehető. Egy-két holdnál kisebb semmi esetre sem volt; nagyobb lehetett, még pedig sokkal nagyobb, mint­hogy nincs kizárva az, hogy a kert a cinkotai határ határ­dombja mellett is végződhetett, a mit következtetni lehet a Kerepesi-utnak törésétől a határdombhoz irányuló egye­nes vonalából. Ha ez áll, akkor a külső szélesség 866 öt volna s ezzel a szélességgel a király kertjének nagyobb kiterjedését körülbelül 1500 holdra számíthatjuk. Akár a kisebb, akár a nagyobb térfogatot fogadjuk el, ez a királyi kert helyének megállapítására mellékes, elég, hogyha nem­csak körülbelül, hanem a kisebb térfogat határát biztosan megállapíthatjuk s Mátyás király kertjét a Kerepesi-utnak a baloldalára teszszük, t. i. arra a területre, melynek elején a személypályaudvar van, vége felé pedig Rákosfalva fekszik. A Kerepesi-ut jobboldalán, nem messze a cinkotai ha­tártól, van egy kis hegy, vagyis inkább domb, melynek régi nevét a hagyomány tartotta fenn. Ez a hegy a Királyföld, illetve a királyi kert közelében bizonyságul szolgálhat a történeti Rákos helyére nézve is, melynek fekvését történet­íróink Pesttől ki északra, ki keletre helyezi. Salamon, Oláh Miklós után indulva, az északi irányt fogadja el és a Rákost is helytelenül Uj-Bécs területére, vagyis az apácák birtokára teszi. Az 1785-ben készült és a székesfőváros mérnöki hiva­talában levő Balla-féle térkép az említett helyet «Koronázó»- hegynek nevezi, ma «Király»- és «Koronázó»-hegy alatt ismeretes. A ki a koronázó szertartást ismeri, tudja, hogy a szertartás a legrégibb időtől fogva meg van állapítva s a tulajdonképpeni koronázás egyházi szertartás mellett viendő végbe ; a koronázásnak azonban egyik lényeges része a világ négy tája felé irányzó kardvágás, mely szertartást a Rákos­mezőn megválasztott királyok ezen a dombon végezhették, sőt az is lehetséges, hogy az országgyűléseket a király kert­

Next

/
Oldalképek
Tartalom