Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-12-29 / 34. szám

RÁKOS VIDÉKE 1901. — 34. sz.

szék: Darányi Ferenc, dr. Zolnay Jenő, dr. Fazekas Kálmán. Tiszteletbeli ügyészek : dr. Heyder Ödön, dr. Madaras Adorján, Oeréby Imre, Almásy Károly, Kontra László és Rud- nyánszkyi-tdisz\ó. Tiszteletbeli főorvosok : dr. Györgyi József, dr. Técsy József, dr. Garami Dániel, dr. Bády Jenő, dr .Nagy Ármin, dr. Vecsey Gyula, dr. Hajniss Géza, dr. Hédervári Soma, dr. Horváth Ákos, dr. Andreánszky Jenő. Tiszteletbeli aljegyzők : Mályusz Knrolv, Meskó Rezső, dr. Huszár Dezső, Dudics Oszkár, dr. Rónay Károly, dr. Admeto Géza, Ham- ber Pál, Tóth Kálmán és dr. Solnay Kornél. Tiszteletbeli ügyészek: dr. Moravcsik Gyula Budapest, dr. Hetsch Béla Budapest, dr. Csorba Jenő Újpest, dr. Weresmarthy Miklós Szentendre, dr. Morlin Zsigmond Vác, Garam Dániel Gödöllő, dr. Régi János Monor, dr. Bánusz Viktor Nagy- káta, Marosi Kálmán Ráckeve, Zámbó János Czegléd, dr. Vélyi Zsigmond Cegléd, dr. Hofmeister Juda Halas, Bor- dács Szilárd N.-Kőrös, dr. Bottka József Kunszentmiklós, Herczegh Imre Dunavecse, Szalay Lajos Kiskőrös, Kaszay István Kalocsa, dr. Hunyor István Szolnok, Grünwald János Ó-Öcsa és dr. Felier János Baja. Tiszteletbeli szolgabirák: Szántó Pál, orbai Eberhardt Dénes és Vörösmarthy István, Tiszteletbeli járásorvosok: dr. Balogh Jenő, dr. Reuter Fe- rencz, dr. Gál Adolf és dr. Simonies Balázs. Tiszteletbeli főszámvevők: Szene^sy Aladár, Hajóssy Dénes, Galambos Adolf és BeJce József. Végül tiszteletbeli főlevéltárnok: Hinszky Kálmán.

A közgyűlés mindannyiokat egyhangúlag megválasztotta, mely után az egész tisztikar leteszi az esküt.

Az eskü letétele után Fazekas Ágoston főjegyző köszönetét mondott úgy a maga, mint tisztviselőtársai nevében a közbizalomért, melylyel őket ismét állásaikba emelték.

A tiszt újítás ezzel véget ért, mely után gróf Teleky József szólalt föl. A múlt elismerésének jeléül választották meg, úgymond, a tisztikar minden tagját és bízva abban, hogy ez buzdításul fog szolgálni a jövőre. Az elhangzott szónoklatokban valóságos programmot hallottak, mely élénk visszhangra talált. Mindezeknél főbb azonban a pártatlanság és tárgyilagosság, valamint az, hogy az igazság színvonalára ereszkedjenek le. Ezt tették a múltban s elvárják a jövőben is. A bizottsági tagok ezután is szigorúan fogják bírálni működésűket, mely nemcsak joguk, de kötelességük Reméli, hogy a birálat kedvező lesz, a mely után üdvözli az ujonan választott tisztikar tagjait.

Ezután az elnöklő főispán megköszönve a jelenlevők szives érdeklődését, a közgyűlést bezárta.

Közgyűlés után az uj tisztviselői kar testületileg tisztelgett Benitzky Lajos alispánnál. A tisztikar nevében Fazekas Ágoston főjegyző mondott beszédet, melyet hosszan tartó lelkes éljenzés követett. Ennek lecsillapultával Benitzky Lajos alispán válaszolt.

A tisztikar ezután még Fazekas Ágoston főjegvzőt kereste föl testületileg, kifejezve iránta érzett szeretetét és tiszteletét.

Déli egy órakor mintegy 260 teritékü bankett volt a Hungária szálloda termeiben. A vármegye tisztikara s a megjelent bizottsági tagokon kívül ott láttuk Benitzky Ferenc v. b. t. t. főispánt, Rakovszky Istvánt, az állami számvevőszék elnökét, Gulner Gyula államtitkárt, Sárkány Sámuel ev. ref. püspököt, gróf Keglevich Gábort stb.

Az első fel köszöntőt Benitzky Ferenc mondotta a királyra, utána Förster Aurél dr. az alispánra ürítette poharát, mint a vármegyének arra a kedves fiára, a kiben nekünk örömünk telik.

Benitzky Lajos alispán Pest vármegye közönségét élteti s azon reményének adott kifejezést, hogy a küszöbön álló államosításnál a modern közigazgatási elvek életbeléptetésével megőrzik a nemzet ez ősi tradícióit.

Sárkány Sámuel kettős tapasztalatot nyert a mai közgyűlésen. Érdekes volt az, hogy a választó közönség régi szokásához híven ma is zajos hangon ejtette meg a választásokat, de tanulságos annyiban, hogy jelesen működhetik az a tisztikar, a mely iránt a közbizalom ily egyhangúan nyilvánult meg. Poharát a főispánra üriti.

Lőwy Mór a régi múltakra emlékezve a főispánt, alispánt, főjegyzőt és főügyészt élteti.

Beniczky Ferenc a nem egyhangúlag megválasztottak egészségére üriti poharát.

Fazekas Ágoston főjegyző lelkes szavakban Gidner államtitkárt élteti. Dalmady Győző Rakovszky Istvánra üriti poharát.

Dr. Halász László Ceglédről annak az aggodalmának ad kifejezést, hogy igaza lehet a mai közgyűlés egyik szónokának, dr. Krasznay Ferencnek, hogy az önkormányzat fölött immár meghúzták a lélekharangot. Ő ez ellen minden erővel küzd s a vármegye önkormányzatának fönmaradá- sára üriti poharát.

Rakovszky István úgyis mint bizottsági tag, úgy is, mint az állami közigazgatás egyik kerekének egyik küllője Gulnerre üriti poharát és ismerve Gulnernek az önkormányzat iránt való fölfogását, meg van győződve arról, hogy a közigazgatás államosításánál a vármegye autonómiájának jól fölfogott érdekét nem fogja szem elől téveszteni.

Utána Gidner Gyula emelkedett föl általános figyelem közt szólásra.

Sokan — igy szólt Gulner Gyula — rémképeket látnak és festenek a hívők szeme elé. Vannak a kik már meg is húzzák a lélekharangot a vármegyei intézmény és önkormányzat fölött, annak közeli végéről prédikálván. De hát ki huzza ezt a lélekharangot? Ö maga is a vármegye régi harcosa és biztosítja a törvényhatóság tagjait, hogy az ország ügyeinek vezetőjéről, a miniszterelnökről, kinek alkotmányos érzését az egész ország ismeri, nem is lehet, nem is szabad föltenni azt. hogy egyetlen tollvonással el akarja törölni a megyei önkormányzatot, a melyről maga a miniszterelnök tudja legjobban, hogy ezer éven át védőbástyája, alapja volt az ország alkotmányának. A küszöbön álló államosítás egyáltalán nem akarja eltörölni a megyei önkormányzatot. Csakhogy nem minden önkormányzat, a mit a lélekharang kongatói annak tartanak 1 Ha lesz változás, az csak arra való, hogy a magyar állam szupremáciáját biztosítsa, úgy a hogy kell. minden téren, tehát a megyei közigazgatásban is. Á mostani kormányzat csakis az ország és a lakosság érdekeit tartja szem előtt és az igazságot rágalmazza az, a ki azt állítja, hogy a közakarat nyilvánulásának gátja, akadálya van a kormányzatban. Ő maga is megyei tisztviselő volt, most is tisztviselő s azért a megye tisztviselő karára emeli poharát és arra a szellemre, a mely kell, hogy minden tisztviselőt áthasson. Ez a szellem kell, hogy mint közszellem egyesítse, összetartásra hirja az egyeseket azért, hogy a jogot föntartsa. A jog és igazság az a közkincs, a melyet minden tisztviselőnek féltve kell őriznie. Mert ha csak a napszámos jogát is sérti valaki, az sérti mindenkinek a jogát, az ő, a szólónak a jogát is. Ez a szellem arra kell, hogy indítsa a tisztviselőt, hogy igazán szeresse a népet és' értesse meg a néppel azt, hogy a tisztviselő arra való, hogy jogot és igazságot szolgáltasson a népnek! Az a tisztviselőkar, mely minden melléktekintet nélkül csak az igazságot és a lakosság érdekeit viseli szivén és szolgálja, nemcsak kötelességét teljesíti, nemcsak a népnek szeretetét biztosítja magának, az Istennek tetsző dolgot cselekszik. Van rossz epidémia — igy fejezte be felköszöntőjét az államtitkár — de én úgy vélem, hogy van jó epidémia is. Ilyen jó epidémia lesz az, ha mindnyájunkra rá fog ragadni a lakosságnak, a népnek szeretete. És ha ez az epidémia általános lesz, ha ez a szellem mindnyájunkat át fog hatni, akkor leszünk igazi vezetői a népnek, akkor lesz vármegyénk, a melyről büszkén valljuk, hogy első megyéje az országnak, igazi vezérmegye. A régi intézményt nem meggyöngiteni, de megerősíteni akarjuk újabb elemekkel és ezek között első helyen kell államok