Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-08 / 31. szám
2 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 31. sz. e téren való alkalmazását már saját jól fölfogott érdekükben is. ' Mert, hogy gyakorolhatja az az alárendelt tisztviselő választási jogát fölöttes tisztviselőjével szemben, mikor tudja, hogy az emberi gyengeségekből kifolyólag s a szenvedélyek fölzaklatása esetén ő, mint alantas tisztviselő, esetleg folytonos zaklatásnak lesz kitéve fölebbvalói részéről. Hogy gyakorolhatja maga az a fölöttes tisztviselő ellenőrzési jogát a saját választóközönségével szemben ? Hogy indíthat fegyelmit s más megtorló eljárást azon községi tisztviselő ellen, a ki őt, mint törvényhatósági bizottsági tag, választani hivatott s ezen állást mentsvárnak tekinti. Nincs-e kitéve maga az az erélyes s teljesen kifogástalan tisztviselő alárendeltjei boszantásának, fenyegetéseinek gyakori, habár alaptalan följelentéseknek, mely följelentéseknek rendesen csak értelmi szerzője az illető; s igy nem végtelenül hátrányos-e maga ezen körülmény az illető tisztviselőkre, azok állására, különösen manapság, mikor úgyszólván a följelentések, denunciátiók az egész vonalon napirenden vannak? A legtöbb esetben a legderekabb tisztviselők az alaptalan meghurcoltatásnak vannak kitéve. És mi a retorzió? Mi az elégtétel? Rendesen egy egyszerű végzés, melyben a följelentők alaptalan vádjaikkal elutasit- tatnak. Kellő s igazságos védelmet keli nyújtani a tisztviselőknek a választási rendszer talán nem sokáig tartható idejére is s ez csak ugv lehetséges, ha a törvényhatósági bizottságokról szóló törvény is mielőbb revízió alá vétetik. Kellő s igazságos védelmet kell nyújtani annak az ártatlanul meghurczolt tisztviselőnek is, ki alaptalanul vádoltatott, ki alaptalanul esetleg a sajtóban is meghurcoltatott. Nem az egyszerű végzésekkel, hanem a végzések és ítéleteknek sajtó utján leendő közlésével is, hogy legalább költséges passzió legyen az alaptalan vádak emelése, vagy annak közlése. A mivel az eféle ügyek a bíróságnál elpos- ványosodásnak, sőt a tisztviselők további zaklatásának vannak alávetve; ezt a jogosan kívánt védelmet kell, hogy maguk az illető közigazgatási fórumok nyújtsák s hatalmaztas- sanak fel az Ítéletek közzétételére. Kívánatos, hogy igy legyen és ha a járási tisztviselő nem lehet a saját járásában képviselőjelölt, a tiszta választások érdekében nem lehet a községi tisztviselő sem jelölt a saját községében. Ez az osztó igazság. A vadorzások ellen. Az országos magyar vadászati védegylet ismételten panaszolta a belügyminiszternél, hogy újabb időben a vadorzások az ország egész területén nagy mérvben elterjedtek és hogy némely helyen az orvvadászok által az élet- és vagyonbiztonság is veszélyeztetve van, végül, hogy a vadorzók által lőtt vadak még azokon a vidékeken is, a hol az orvvadászat és a vadnak tilalmi időben való igen gyakori lövése miatt, az 1883. évi XX. t.-cikk 38. §-ában említett kivételes intézkedés belügyminiszteri rendelettel életbe van léptetve, vagyis, a hol a vadak eladása, szállítása vagy vásárlása a vad jogos szerzését bizonyító igazolvány előmutatá- sához van kötve, az egész éven át szabadon árusittatnak, a mi arra enged következtetést, hogy az illető hatóságok a vadászatról szóló 1883 : XX., továbbá a fegyveradóról és a vadászati adóról szóló 1883. évi XXIII. t.-c. és az ezen törvények végrehajtása iráni kiadott rendeletek végrehajtása körül kellő felügyeletet és ellenőrzést nem gyakorolnak. A belügyminiszter ennélfogva a vadorzások lehető meg- gátlása és az orvvadászok által veszélyeztetett élet- és vagyonbiztonság megóvása érdekében fölhívta a törvény- hatóságokat, miszerint intézkedjenek az iránt, hogy az illető hatóságok a föntebb idézett törvények és rendeletek pontos végrehajtását a legszigorúbban ellenőrizzék és a legerélyesebben odamüködjenek, hogy a panaszlott visszaélések s általában az idézett törvényekbe ütköző kihágások késedelem nélkül és szigorúan megtoroltassanak. Különösen pedig: 1. Hatályos felügyelettel legyenek aziránt, hogy a fegyveradó, valamint a fegyveradót és vadászati adót fizetők névjegyzéke, az 1883: XXIII. t.-cikk 22. §-ában és az 1883. évi junius 29-én 38.871. szám alatt kiadott belügyminiszteri körrendelet 5. pontjában foglalt rendelkezéshez képest, a községi elöljárók (városi adóhivatalok) részéről az illető hatóságoknak pontosan megküldessék. 2. Intézkedjenek, hogy a községi elöljárók — a fentebb idézett t.-c. 23. §-ának rendelkezéséhez képest — ügyeljenek fel arra, hogy a községben vadászfegyvert senki ne tartson, a ki a fegyveradót le nem fizette és a kinek — amennyiben a fegyvertartási jogosultság szabályrendeletileg hatósági engedélyhez, illetve igazolványhoz van kötve — fegyvertartásra engedélye nincs és hogy úgy az 1883 : XX., valamint ugyanaz évi XXIII. t.-c. és a fennálló szabályrendeletek ellen elkövetett — tudomásukra jutott — kihágási eseteket az illetékes helyen feljelenteni szigorú kötelességüknek ismerjék. 3. Utasítja az alattos hatóságokat, miszerint szigorúan ellenőrizzék és ellenőriztessék, hogy ott, a hol az 1883. évi XX. t.-c. 38. §-ában említett kivételes intézkedés belügyminiszteri rendelettel életbe van léptetve, a vadak eladása, szállítása vagy vásárlása csak a vad jogos szerzését bizonyító és az idézett törvényszakasz értelmében kiállított igazolványok előmutatása mellett történjék. 4. Végül figyelmeztette a belügyminiszter a tövényható- ságokat a föntebb hivatkozott 1883. évi 38.871. sz. belügyminiszteri körrendelet 3. pontjában foglalt azon rendelkezésre, mely szerint a szarvas, dámvad és őz csak úgy szállítható és árusítható, ha azokon a nemzőrészek láthatólag meghagyattak s az ezen rendelkezés ellenére szállított vadak lefoglalandók és a helyi szegények javára elkobzan- dók. Ezen rendelkezés azonban nem vonatkozik a kerítéssel, az 1883: XX. t.-c. 18. §-a határozványának megfelelően elzárt helyeken bármikor lőhető vadak szállítására, de lehető visszaélések meggátlása végett az ily helyeken lőtt vadak szállítása, az idézett t.-c. 9. és 10. §-aiban megállapított tilalmi időkben a vad jogos szerzését bizonyító és a törvény 38. §-ának megfelelően kiállított igazolványok mellett történhetik. A Rákospatak szabályozása, Sok fejtörést okozott már a fővárosi hatóságoknak a Rákos-patak, mely nagyobb esőzések és különösen nagyobb és rohamos hóolvadás idején valóságos csapása a vidéknek, a mely mellett elfolyik. Legutóbb a f. év tavaszán, március hó 6-án, okozott nagy galibát a fővárosban. A reggeli órákban az Angyalföldön a Szent-László-ut mellett, délután pedig a Béke-utca közelében öntött ki. A hatóságok akkor csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudták a vizet medrébe visszaszorítani s az egész vidéket az elárasztás veszedelmétől megmenteni. Kár úgyis volt elég. A főváros illetékes hatósága, a VI. kér. elöljáróság, akkor megállapította, hogy az áradást a szokatlan nagy havazás és az arra következett hirtelen olvadás okozta, de hozzájárult ehhez az is, hogy a Rákos-patak gyüjtőerei, a kisebb árkok a megye területén a legutóbbi időben rendez- tettek, és igy a hó és jég gyors olvadása folytán nagy viz-
