Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-12-01 / 30. szám
1901. — 30. sz. RÁKOS VIDÉKE 5 dóbb emléket emelt volna önmagának Rákos-Szent-Mihály lakosságának szivében, mert a költővel szólva «Szépek s nagyok eszményi, indulati nincsenek. Szépek és jók léte- ményi, intézeti kegyesek. Lelke csupa szinpathia, harmónia érzése.» És most, szeretve tisztelt Farkas uram, mielőtt beszédemet dűlőre juttatnám, engedje meg, hogy néhány szóra, melyet önhöz akarok intézni, szives türelmét kérjem ! Az évek hosszú során át, a mióta kedvességedet ismerni szerencsém van, bőven nyílt számomra alkalom, tetteiből és az azokban megnyilatkozó gondolkozás módból jellemét megismerni, egyéniségének lélektani mivoltával tisztába jönni. Szemlélődésem közepette azon megmásíthatatlan meggyőződésre jutottam, hogy bármit cselekedett is ön, mindig csak azért tette, mert úgy vélte, hogy első sorban önmaga iránt tartozó kötelességét rójja le, saját lelkiismeretét nyugtatja meg, ha embertársai ügyén segíthet, ha a nagy társaságnak sokszor kátyúba ragadt szekerét előretolhatja. S bármily üdvös munkát végzett is, bármennyire használt a közügynek, nem kívánt elismerést, nem reflektált hálára s az ünnepeT- tetés elöl legszívesebben a szerénység azilumába menekült. Ide követjük most mi is és ne vegye rossz néven, ha ez egyszer megfeledkezünk magunkról és nem tiszteljük a menedékhely szent jogát, hanem egyesült erővel behatolva kivezetjük önt belőle s felemeljük a dicsőség olimpusára, körülfonva homlokát az elismerésnek és soha meg nem szűnő bizalomnak őszinte szivünkből vett babérjaival! Hadd tudja meg mindenki, egyenként és összesen, a kit illet és nem illet, az egész világ: hogy mi az ön sikerekben gazdag munkásságát teljes mértékben méltányoljuk, érette végtelenül hálásak vagyunk, hogy elveit, miként eddig, úgy ezentúl is magunkévá tcszszük, mellettük kitartunk, s eszméinek megvalósításában önt mindvégig a legnagyobb bizalommal követjük ! S midőn egyesülten, közös érzelmek által indíttatva kérjük, hogy hasznos tevékenységének áldásaiban ügyeinket továbbra is részesítse, egyszersmind egy szivvel-lélekkel fohászkodunk a Mindenhatóhoz, hogy önt számunkra állandó egészségben, életerejének teljességében és változatlan boldogságban még számos évig tartsa meg. Erre emelem poharamat, midőn lelkesülten kiáltom: éljen szeretett vezérünk, a mi jó szellemünk, Farkas Ignác! Farkas Ignác meghatva mondott köszönetét, szerényen elutasítván magától a dicséretet, melyben őt a szónok részesítette. Ha valamit tett polgártársaiért, azt kötelességérzetéből kifolyólag tette, és nagyon szomorú jelenségnek tartaná, ha a kötelességteljesitésért valaki jutalmat várna. A munka őt mindig készen fogja találni, különösen ha polgártársainak javára kell dolgozni; a szeretetből, mely csekély személyisége iránt megnyilatkozott, fokozottabb mértékben fog erőt meríteni a munkára. Pártényi József a polgárságra üríti poharát és kívánja, hogy az az összetartás, mely a Farkas Ignác személye iránt érzett tiszteletnek és szeretetnek kifejezésében nyilvánul meg, ne csak a fehér asztalnál, hanem ott is megnyilatkozzék, a hol a polgárságnak alkalma van minden külső befolyással szemben függetlenül élni jogaival. Pete Dani Rákosszentmihály legrégibb polgárainak egyikére, Kraicsovits Ignácra és családjára mondott felköszöntőt. Bugyi Ferenc József a megyebizottsági tagok választásából kifolyólag hiresztelt üres mende-mondákat cáfolja le alaposan, és Farkas Ignácnak, a bukott, de bukásában is győztes jelöltnek egészségére üríti poharát. Stelly Géza történelmi reminiszcenciákban gazdag beszéddel köszönti föl Rákosszentmihály polgárságát, mely jő szomszédhoz méltóan támogatta őt a rákosi közművelődési kör megalapításakor. Pártényi József a független gondolkozásu polgárok mintaképét, Asmus Józsefet köszöntötte föl, a ki habár csak törve beszéli a magyar nyelvet, igaz magyar érzelmű honpolgár. Asmus József a magyar haza javára ürített poharat és fölköszöntője keretében indítványt tett, melyről lapunknak más helyén emlékezünk meg. Besze Antal a rákosszentmihályi polgárság érdekeinek hivatott szószólójára, a «Bákos Vidéke» fölvirágzására űri ti poharát és annak a kívánságának ad kifejezést, hogy a megkezdett utón továbbra is haladjon előre s akkor a polgárság hü kísérője lesz útjában. Fölköszöntőket mondottak még Farkas Ignác, Pálfi János (az ünnepi szónokra Halász Ferencre), Herczeg József, Kökény Gábor, Blazsik Farkas, Bugyi Ferenc József, Pete Dani, stb. A társaság emelkedett hangulatban maradt együtt, mig a budapesti vendégek reggel az első vonattal haza utaztak. Sok ilyen szép, fesztelen összejövetelt kívánunk Rákos- Szent-Mihálv polgárainak. r Arvaház-avatás, Még eddig sohasem tapasztalt élénk, mozgalmas élet pezsgett a múlt vasárnap a Rákoshoz közel fekvő Kis Zuglón, mely egy hatalmas szép kastélyszerü közintézettel gyarapodott. A pesti izraelita nőegyletnek a Hermina-mezőn, a Jókai-utón épült árvaházát avatták föl nagy ünnepséggel, mely alkalomra díszes és nagy közönség gyűlt egybe. Ott láttuk Széli Kálmán miniszterelnököt, dr. Classics Gyula közoktatásügyi miniszterrel, Zsilinszky Mihály államtitkárt, dr. Jókai Mórt, Halmos János polgármestert, dr. Morzsányi Károly, Sándor Pál, dr. Neumann Ármin, Weisz Rerthold orsz. képviselőket, özv. gróf Teleki Sándornét, özv. Rudnay Józsefnét, valamint a pesti izr. nőegylet és izr. hitközség elnökségét és választmányát majdnem teljes számban, — nagyszámú, leginkább nőkből álló közönséget és a kereskedővilág notabilitásait. Maga az árvaház, mely körülbelül 600,000 korona költséggel rövid egy év alatt épült föl a Jókai- és Róna-utcák közt elterülő közel 3500 négyszögölnyi,telken Ullmannés Kármán műépítészek Ízlését és tudását dicséri és úgy impozáns voltával mint célszerű berendezésével a lehető legkellemesebb benyomást teszi a szemlélőre. Lám, néhány gyönge, de lelkes asszony zajtalan működéssel rövid pár esztendő alatt menedékhelyet nyit sok elárvult szegény gyermeknek, — oltárt emel a realisztikus században a humanizmusnak, az állam pedig, ez a hatalmas koloszszus, nem tudja megépíttetni a Zuglóban az évtizedek óta tervezett országos lelencházat! Még ma is csak a tervezgetésnél van, pedig a milliók egyre szaporodnak erre a célra az állampénztárban! A székesfőváros már évekkel ezelőtt ajándékozott 8000 négyszögöl területet az államnak erre a célra s az állam át is vette a területet. Azt mondják, a tervek is már elkészültek, hanem bizonyára ott lepi őket a por valamelyik kényelemszerető műszaki tanácsos urnák asztalán. Hej, — ráérünk erre mi még! Pedig azt mondják, hogy az állam egyre azon iparkodik, hogy a már két év óta pangó építő iparon nagyszabású akcióval segítsen, hanem azért az iparosok munkahiány következtében mind többen tönkre mennek, és az éhező munkások is az állam ezen iparkodása mellett hiába könyörögnek, kiabálnak munkáért, és ezzel kenyérért. A mi bölcs államhivatalaink csak iparkodnak, tervezgetnek. Bizony, okulhattak a vasárnapi fölavatásból azok, kiket megillet. Még egy incidenst juttatott eszünkbe ez a felavatás!
