Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-11-24 / 29. szám
RÁKOS VIDÉKE 1901. — 29. sz. 2 akkor, mikor ragaszkodásuknak nyíltan is kifejezést adnak. Kívánjuk mindazoknak, kik a Farkas Ignác tiszteletére e hó 23-án rendezett lakomán megjelentek, hogy szeretetüket, tiszteletüket derék polgártársuk iránt továbbra is tartsák meg, és tartsanak ki továbbra is hűséggel az alatt a zászló alatt, mely az ö kezeiben a polgárság boldogulásának jelszavával lcbog. Úgy legyen. ^ Közlekedésünk, Vili. Még egy szó a körvasuti személy szállításról. A körvasuton berendezendő személyszállításról irt a múltkor lapunk egy barátja, kinek cikkelyéhez néhány sor kommentárt fűztünk. E sorokra most választ kaptunk, melyet közérdekű voltánál fogva azzal a hozzáadással közlünk, hogy mi fogunk legjobban örülni annak, ha a levélíró által lapunk utján fölvetett eszme megvalósul. Igen tisztelt szerkesztő ur! Kedves kötelességemnek ismerem első sorban köszö- netemet kifejezni azon figyelemért, hogy a körvasút személyforgalmáról irt levelemet szó szerint közölni méltóztatott. Bár azért szerkesztő ur lekötelezettje vagyok, mindazonáltal nem tartom indokoltnak azon pesszimisztikus s a lemondást máris magukban foglaló sorokat, melyek szerény közleményemet követték. Természetszerűleg az ily ügyben egyes ember nem sokat tehet, de ha többen átérezzük az ügy fontosságát s jobban mérlegeljük azon előnyöket, melyekkel csakis, s egyedül ezen vasút utján juthatunk, úgy sikerünk el nem maradhat. «Néma gyermeknek az anyja sem érti szavát» ha valahol, úgy itt e közmondás valóban jogosult. Mert tett-e valamit valaha a közbirtokosság, mint testület, a körvasút felhasználása érdekében ?! Tudtommal ez iránt az érdekeltség részéről még semmisem történt. Remélhetünk-e már? s indokolt volna-e már előre is lemondásunk? Százszor nemet kell erre mondanom; mert egy tekintet Rákos-Szent-Mihály virágzó telepeire, s a továbbfejlődésre való örvendetes kilátások mind, mind csak hitemben erősítenek meg. Hány falut, telepet, sőt pusztát tudok, melyek lakossága számra nézve a mienkhez képest csak felényi s mégis a direkt vasúti összeköttetés összes előnyeit élvezhetik! Nem látom át, hogy miért legyünk mi s épen most kishitüek, a midőn községgé való átalakulás ügyében kérvényünkben Rákos-Szent-Mihály jövőjét oly rózsás színben ismertettük? Kérelmeinkkel a minisztériumot még egyáltalában nem zaklattuk s maga azon kívánságunk, hogy a körvasutat használhassuk, ez is csak olyan, mit már az államvasutaknak a közjó érdekében régen s önként kellett volna teljesiteni. Mindezekből folyólag nem tartom lehetetlennek eszmém kivitelét; s ezen állításomat mi sem bizonyítja jobban, mint azon tény, hogy az államvasutak igazgatósága ezen ügygyei már behatóan foglalkozott. Biztos tudomásom van arról, hogy két évvel ezelőtt a budapesti körvasutat a személy-és teher-for- galomra be akarták rendezni, az erre vonatkozó tervek már mind készen voltak s csak a tulmagasan előirányzott költségeken múlt, hogy azokat a miniszter jóvá nem hagyta. Ügyünk ezért nem áll oly rosszul, mint hinnőnk, csak kitartás s egy kevés önbizalom s czélnál leszünk. S valóban az általános rokonszenvet s bizalmat személyük iránt a közbirtokosság jelenlegi elnöke s képviselőnk mivel sem igazolnák jobban, mint azon ténynyel, hogy ez eszmét magukévá téve, küldöttség utján kérnék fel a kereskedelmi miniszter urat ezen régi óhajunk teljesítésére. Maradva a tekintetes szerkesztő ur iránt lekötelező tisztelettel T—r Rezső. IX. A zugló-rákosfalvai összeköttetés. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Élénk érdeklődéssel olvasom én is becses lapjában «Közlekedésünk» cimü cikksorozatát és minthogy közel hét éve vagyok a Rákos vidéke lakója — Zuglón van egy kis házam — sokat foglalkoztam én is e kérdéssel; engedjen nekem is egy észrevételt e tárgyban. Határozottan emlékezem arra, hogy annak idején, a mikor a Közúti Vaspálya-Társaság vonalainak villamos üzemre való átalakítását tárgyalták, köteleztetett a társaság arra, hogy a mint az átalakítási munkálatokkal elkészül, egynéhány uj vonalat tartozik — ha nem csalódom, még záros határidő kitűzésével — kiépíttetni. Ezen uj vonalak közt, mint az különben az egynéhány év előtá mérlegében a közúti társulatnak világosan olvasható is, nem mint legutolsó szerepel a Kis-Zugló-Rákosfalvai vonal is, sőt any- nyira el volt ez a vonal határozva, hogy már a viteldij is ki volt kötve, még pedig felnőttek részére 6 kr., gyermekek részére pedig 4 krajcárban. Már most az illető érdekelteken a sor utána nézni, ezen vonal kivitele miért késik ? és azt esetleg megsürgetni. Mert ha nem is hozza őket azonnal közvetlenül összeköttetésbe az oly nagyon áhítozott Kőbányával, de — úgy sejtem, hogy ez náluk a fő — legalább közvetlenül a főváros belsejével. Szíveskedjék tehát b. lapja utján erre a körülményre is felhívni az érdekeltek figyelmét, hát, hogy ha ez utón köny- nyebben boldogulnak. H. Zs. Tanítók gyűlése, — Saját tudósitónktól. — A pestmegyei általános tanítóegyesület újpesti járásköre f. hó 16-án Újpesten tartotta őszi köri gyűlését, melyen Földes Károly elnök megnyitója után Kardos Gyula újpesti állami tanító a Az uj gondnoksági utasítás a sajtó megvilági- tásában» címen a tanügyi sajtóban eddig felmerült ellennézeteket gyűjtötte össze s a végén saját véleményeként azuj utasítást olyan vívmánynak minősítette, a milyent a tanítóság jobbjainak zöme bírni óhajtott. Az utasítás épülettervek mellékletében beállított s oly sokoldalulag megtámadott «kukucslyuk»-at egyszerű macskakiugrónak nevezte, mig az utasítás megnövesztette igazgatói hatalmat az ellenzők agyrémének tekinti, mert szerinte az igazgatónak egy csipetnyivel sem adott több hatalmat az utasítás, de a tanítótestület — igenis — nagyobb működési kört nyert benne,
