Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-11-17 / 28. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 28. sz. Ez a színházi panasz eszünkbe juttat néhány esetet, a mik nagyjából eléggé jellemzik a budapesti ripők-garáz- dálkodást. Egy tisztességes serdülő leányka — úri kisasszony hazafelé megy a minap fényes délben az angol kisasszonyok intézetéből. Magától értetik, hogy szerényen, illedelmesen halad az utcán s egész lénye szűzies szendeséggel ékes. Egyszer csak mögéje kerül egy ficsur s arcátlan bizalmassággal veregeti meg a hátát; azután a leányka halálos zavarán kacagva tovább áll. Egy előkelő uriasszony nemrég valamely nagyobb forgalmú utcán, egy barátnőjével ment. Szorosan egymás mellett haladtak, beszélgettek. Hirtelen érzik, hogy egy alak furakodik közéjük s széttaszitja őket, mindkettőjüket karon fogja s úgy megy velők pár lépést. Az első pillanatban mind a két asszony elbámult, de abban a hitben, hogy talán a másiknak valakije ez a konfidens ur s ők csak nem ösmernek rá mindjárt: nem siettek a tiltakozással. Mire magokhoz tértek, a «tréfafi» már az esetet végignéző két pajtása brávozása közt mulatott a felültetésen. A Magyar Színházban egy már nem fiatal mama nézi az előadást kamaszodó diák-fiával, a ki még félig gyermek. Fölvonás közben a legényke megszólítja anyját: «mama!» — Két cvikkeres ripők áll a pad mellett s már régebben teszi megjegyzéseit a közönségre. Most magszólal az egyik s a fiú anyjára mutat: «nézd pajtás, ez itt egy mámá hállod? egy mámá!» S mind a ketten gúnyos röhejjel ismételték: «mámá.» S a szegény asszonynak ezt tűrnie kellett. A villamosra fölmenekül egy fiatal asszony egy tolakodó ripők elöl, a ki már hosszabb idő óta kisérgeti és folyvást sugdos mellette. A hitvány ficsur látja, hogy itt nincs kilátása; — elmaradt ugyan, de a kocsi indulásakor fölkiált a szégyenében lángoló asszonyhoz: «köszönöm kicsikém, hogy meglátogattál; alig várom, hogy visszontlás- salak!» — A kocsiban levők ugyancsak kíváncsian nézték a «kicsikét», a kinek a vérpirosságát valószínűleg félre is értették. Hisz’ ő szegény, nem magyarázhatta meg mindenkinek, hogy azt a gazul dicsekvő gyávát még sosem látta. Ki az, a ki száz ilyen esetről nem tud? A ki nem látott ily módokon halálosan megalázott siró asszonyt? Ha nálunk egy tűrhető arcú fiatal nő fölszáll a villamosra, rögtön akad, a ki ott tolakodólag mereszti rá a szemét s mindenkép észrevétetni igyekszik magát, kínos zavarba hozva ezzel a kevésbé energikus és a botránytól rettegő nőt. Közönséges dolog, hogy a ripők a leghatározottabb elutasítás után is kiséri kiszemelt áldozatát, a kit még be a lakóházba, föl az emeletre is üldöz; kitartása sikerében bízva. Néhány évvel ezelőtt egy országgyűlési képviselő feleségére csaknem erőnek erejével törte rá a lakás ajtaját egy vakmerő idegen szeladon, mikor arról győződött meg, hogy az előle menekülő asszony magában van otthon. (A házmestertől tudta meg, hogy a férj nincs Budapesten s hogy a cselédnek kimenője van.) A ripökség vendéglői formáját, a hallatlanul követelő modort, a szomszédos társaságban levő nők tekintetbe vétele nélkül való aljas beszélgetést, gyakran a jelenlevő nőkre egyenesen tett bántó megjegyzéseket, kéretlen dicséretet és tetszésnyilvánítást, ki nem ösmeri Budapesten? Itt mindenkinek, a ki kapuzárás ideje után szánja rá magát, hogy nyilvános helyre, vendéglőbe, kávéházba, orfeumba menjen: el kell készülve lennie arra, hogy afférja lesz. Mert a ripökség erre százféleképen provokálja. Még jő, ha az emberből kilátszik, hogy erős ökle van; akkor kevesebb esélye fenyegeti a kötekedésnek. Végre is, a ripők oldalbordája sem betörhetetlen. De a véznák, a fizikai erőt nem mutatók, annál könnyebben tarthatnak inzultustól, minél szerényebb s tisztességtudóbb modorral ülnek a helyükön. Hisz a gyávaságot krakélereskedésre izgatja az a hit, hogy félénk emberrel került össze. A ripők - uralom állandó és olyfoku Budapesten, a milyen talán sehol másutt a civilizált világban. Ha Amerikában egy magányos nőt egy férfi valami tolakodással meg mer sérteni: meglincselik a hitványt. Nincs rá eset, hogy angol ember túllépje a tisztelet határát oly nővel szemben, a ki erre neki okot nem adott. A franciáról, a ki az udvariasság mintaképe, ilyen dolgokból szó sem lehet. A német meglehetősen közönyös mások iránt; de nincs német ököl, a mely le ne sújtana a gazfickóra, a ki nőt sért meg, Jegyen bár az a nő a védelemre vállalkozó bürgernek bármily vadidegen. Olasz és spanyol egy- képen hódolattal veszi körül a nőt. A török még az idegen tekintet elől is megvédelmezi asszonyait és leányait. Mink ?! Mink — kevés kivétellel — hallgatagon türjük a ripők bitangság minden formáját és nem tartjuk jogunknak, annál kevésbbé kötelességünknek, hogy közönyünkből kilépjünk s esetleg megfenyitsünk valami előttünk történő pimaszságot, vagy legalább is észrevétessük a ripőkkel, hogy ha nem pusztul, készek vagyunk magunkévá tenni a védelem ügyét. Olyan hang, a milyen itt járja a nőkről, fölháboritó. Alávaló megjegyzésre, hazudott kalandok elmondására, becsületes nők kompromittálására a ripők mindig kész. És mily ritkán akad bátor férfi, a ki ki meri mutatni az ilyen szájhősök iránt érzett megvetését! Kétségtelen, hogy az eféle bajokon elsősorban a társadalomnak magának kellene segíteni. A rendőr, a ki a tolakodót esetleg nyakon csípi, már csak a végső remédium. Nem az a legfontosabb, hogy hogyan büntessünk, hanem hogy a büntetésreméltó cselekedetek számát minél inkább redukáljuk. A ripökség forrása mindenkor a neveletlenség s az ezzel kapcsolatos, ebből folyó lelki szegénység, szivbeli üresség. Azok a férfiak, a kiket gyöngéd, fenköltlelkü anya nevelt: nem tudnak ripőkségre vetemedni. Az édes anya befolyása a legkeményebb férfi jellemre is maradandóan hat. Az anyák legyenek hát fiúgyermekeik istentől való nemtői; adják fiaiknak a legszebb örökséget abban, hogy férfi-lel kökbe finomságot csepegtetnek. A társadalomban pedig vigye tovább a nő azt a fönsé- ges szerepet mindenütt. Mert az igazán tisztalelkü nők társasága a férfinépre véghetetlenül áldásosán hat. Ezt a tisztítótüzet keressék a férfiak és becsüljék meg. —ny. Kérelem. T. előfizetőinket kérjük, bogy a hátralékos előfizetési dijat hozzánk mielőbb beküldeni sziveskedjenek, hogy a lap küldésében fennakadás ne álljon be. Lapunk előfizetési ára: Egész évre ................__ ... ... 8 korona. Fé lévre ... ... ... ... ... 4 korona. Negyedévre ... ... ... ... ... 2 korona. A kiadóhivatal. hírek. Kinevezés. Földváry Mihályt, a ki a múlt országgyűlésen a dunapataji kerületet képviselte, a közigazgatási bírósághoz tanácsjegyzővé nevezték ki. Földváry Mihály a közigazgatási pályán 13 évig szolgálta a vármegyét buzgó tevékenységgel és odaadással, mig a kalocsai főszolgabírói székből a dunapataji kerület bizalma az országgyűlésre föl nem küldte. Megyebizottsági tagválasztás. A Csömör községhez tartozó választási körzetben megyebizottsági tagokul választották ifj. Hartmann Mihályt (Mogyoród) 228 szavazattal,
