Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-10-20 / 24. szám
<■) RÁKOS VIDÉKE 1901. — 24. sz. hogy még a múlthoz képest jónak mondható téli menetrend ellen is merülnek föl többé-kevésbbé jogos panaszok és kívánságok, melyekkel, ha nem is értünk mindenben egyet, közreadjuk őket, mert talán sikerülend közös jóakarattal leszűrni belőlük azokat, melyek teljesítésének hasznát egyaránt fogja látni a közönség meg a vasúttársaság. Azokhoz az urakhoz pedig, a kik a múlt esztendőben elérkezettnek látták már az időt arra, hogy a villamos vasút kérdését napirendre tűzzék, és a kik a közönséget e kérdés mellett egy szivvel- lélekkel sorompóba állították, — az a kérésünk volna, — hogy vonják le e lépésüknek konzekvenciáját továbbra is, és ha már fölébresztették a közönségben a villamos üzemre való átalakításnak jogos kívánságát, legyenek rajta, hogy ez ne csak hiú ábránd, puszta szóbeszéd maradjon, — avagy pedig vallják be egész őszinteséggel, hogy a kérdést korán, előkészületlenül vetették föl, — vagy hogy mi még gyöngék vagyunk e kívánságunk teljesülésének kivívására. Akkor pedig ne is izgassuk magunkat hiába. És most átadjuk a szót azoknak, a kik a nyilvánosság előtt kívánják elmondani óhajaikat, panaszaikat. Az őszi menetrend. Még mindig utópia a legalább megközelítőleg kényelmes közlekedés, még mindig a gazdag és független társulat diktálja azt, a mi neki esik jól. S mi közönség, fizetők és egy-két protekciós nem fizető hálás köszönettel fogadjuk és hallgatunk a legégbekiáltóbb mizériák dacára, mert hisz Magyar- országon vagyunk s hozzá a főváros közelében. Látott-e már valaki olyan fővárosi unikumot, hogy az illető jegyet váltva egy fővárosi vicinálisra, azon ülni is akart és helyet kapott mindig? örülünk mi, hogy pénzért állhatunk és présel- tetjük magunkat egy jó félóráig, azután megkönnyebbülten leugrunk a vonatról és boldogok vagyunk igy is. Rogy elég vonat nem jár a téli menetrend szerint, azt látja mindenki. Naponként jár 25 vonat. Mátyásföld, illetve Cinkotáig kifelé, ugyanannyi befelé. Számnak elég, de a beosztás rossz. Hajnal- ban egész 9 óráig indul félóránként, de azután örüljünk, hogy van legalább óránként vonatunk. Ugy ez az eset délután is. Nem lehetne például délután 4 7 között félóránként indítani vonalokat ? Lehetni lehetne, kellene is, de hát a társulat nem szokott törődni a közönség óhajával, hisz minek tenné, ugy is kénytelen használni a vonatját a közönség, tehát ö az ur, ö parancsol, nincs kon- kurrencia, ilyenkor a közönség érdekének méltatásával ugyan ki törődnék. Évek óta Ígérik, egyik tavaszról őszre, őszről tavaszra tolják a villamos erőre való berendezést. De csak arra, hogy port hintsenek a publikum szemébe, mert a villamos átalakításról szóló hírek mende-mondák. Ha egyes ember vagy többen arról kérdezősködnek, hogy a vonat mikor lesz villámosra átalakítva, akkor az a felelet reá, hogy «kérem a munkálatok folyamatban vannak, már tavaszszal vagy öszszel (a szerint t. i. mily időben kérdjük ezt) biztosan villamos vasúton megyünk ki». Persze ennek megörül mindenki, kivált ha ezt egy vasúti úrtól hallja, hogy legott világgá kürtöli az örvendetes eseményt. Pedig a vicinálisnak esze- ágában sincs átalakulni. Minek? igy is van elég publikuma, költsége nincs; kocsiparkot nem kell szaporítani, konkurren- ciától nem kell tartani s a mellett oly angyali türelmű publikuma van, hogy ezzel még azt is meg lehet cselekedni, hogy a gazdag társaság a szegény kiszipolyozott publikummal fizetteti meg a már megszűnt adómentesség után a menetdij- többletet. Igazán nevetséges, hogy az adót a közönség fizesse! Hisz akkor legjobb lesz, ha ezentúl a háziurak a lakókkal fizettetik az adókat; mert a társulat adó- mentességéhez vagy adókötelezettségéhez ép annyi köze van az utazó közönségnek, mint a lakónak a háztulaj honoshoz. Hogy mily címen és jogon szedi a vicinális rajtunk ezt az adót, arra igazán kiváncsi vagyok! Addig jó közlekedésünk nem lesz, a míg konkur- rens vonatot nem kapunk! Ez pedig igen könnyen meglehet, ha t. i. a villamos városi vasút hajolna arra a kérésünkre, hogy az ujtemetői vonalból kiágazólag Rákosfalván át vezetne egy parallel vonalat egész Cinkotáig. Ez sokkal előnyösebb is lenne, mert a kocsik bejárva egész a Rókus kórházig, a közönségnek nem kellene átszálláskor újra agyonkmozlatni magát azon a hallatlan dolgon, hogy az érkező vonathoz egyetlen egy kocsit rendelnek, tessék arra fölszállni hatvan embernek! Persze a társulatnak ez igy kényelmesebb és jövedelmezőbb, hát ennélfogva a közönség hallgasson és ne merjen még csak hangosan szólni sem, mert az ellenőr ur azt mondja, hogy ha nem tetszik, tessék gyalog menni, vagy pedig ott van a kocsi. A hogy én ismerem a városi villamos vasút (Hűvös József vezérigazgató) buzgó és agilis embereit, ezek hajlandók lennének ezen építkezésbe bele menni, de mindenesetre kellene, hogy mi Rákosfalván, Szent-Miháiyon, Mátyásföldön ez irányban értekezletet tartva, küldöttségileg kérjünk egy kis jobb közlekedő vasutat. A vicinális vasút nem törődik velünk, nem érdekeinkkel, kérjünk ott, a hol kilátás van eredményre is. Mátyásföldi.
