Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)

1901-10-20 / 24. szám

<■) RÁKOS VIDÉKE 1901. — 24. sz. hogy még a múlthoz képest jónak mondható téli menetrend ellen is merülnek föl többé-kevésbbé jogos panaszok és kívánságok, melyekkel, ha nem is értünk mindenben egyet, közreadjuk őket, mert talán sikerülend közös jóakarattal leszűrni belőlük azokat, melyek teljesítésének hasznát egyaránt fogja látni a közönség meg a vasúttársaság. Azokhoz az urakhoz pedig, a kik a múlt esz­tendőben elérkezettnek látták már az időt arra, hogy a villamos vasút kérdését napirendre tűzzék, és a kik a közönséget e kérdés mellett egy szivvel- lélekkel sorompóba állították, — az a kérésünk volna, — hogy vonják le e lépésüknek konzekven­ciáját továbbra is, és ha már fölébresztették a kö­zönségben a villamos üzemre való átalakításnak jogos kívánságát, legyenek rajta, hogy ez ne csak hiú ábránd, puszta szóbeszéd maradjon, — avagy pe­dig vallják be egész őszinteséggel, hogy a kérdést korán, előkészületlenül vetették föl, — vagy hogy mi még gyöngék vagyunk e kívánságunk teljesülésé­nek kivívására. Akkor pedig ne is izgassuk magunkat hiába. És most átadjuk a szót azoknak, a kik a nyil­vánosság előtt kívánják elmondani óhajaikat, pana­szaikat. Az őszi menetrend. Még mindig utópia a legalább megközelítőleg kényelmes közlekedés, még mindig a gazdag és független társulat diktálja azt, a mi neki esik jól. S mi közönség, fizetők és egy-két protekciós nem fizető hálás köszönettel fogadjuk és hallgatunk a legégbekiáltóbb mizériák dacára, mert hisz Magyar- országon vagyunk s hozzá a főváros közelében. Látott-e már valaki olyan fővárosi unikumot, hogy az illető jegyet váltva egy fővárosi vicinálisra, azon ülni is akart és helyet kapott mindig? örülünk mi, hogy pénzért állhatunk és présel- tetjük magunkat egy jó félóráig, azután megkönnyeb­bülten leugrunk a vonatról és boldogok vagyunk igy is. Rogy elég vonat nem jár a téli menetrend sze­rint, azt látja mindenki. Naponként jár 25 vonat. Mátyásföld, illetve Cinkotáig kifelé, ugyanannyi befelé. Számnak elég, de a beosztás rossz. Hajnal- ban egész 9 óráig indul félóránként, de azután örüljünk, hogy van legalább óránként vonatunk. Ugy ez az eset délután is. Nem lehetne például délután 4 7 között félóránként indítani vona­lokat ? Lehetni lehetne, kellene is, de hát a társulat nem szokott törődni a közönség óhajával, hisz minek tenné, ugy is kénytelen használni a vonatját a közönség, tehát ö az ur, ö parancsol, nincs kon- kurrencia, ilyenkor a közönség érdekének méltatá­sával ugyan ki törődnék. Évek óta Ígérik, egyik tavaszról őszre, őszről tavaszra tolják a villamos erőre való berendezést. De csak arra, hogy port hintsenek a publikum sze­mébe, mert a villamos átalakításról szóló hírek mende-mondák. Ha egyes ember vagy többen arról kérdezős­ködnek, hogy a vonat mikor lesz villámosra átala­kítva, akkor az a felelet reá, hogy «kérem a mun­kálatok folyamatban vannak, már tavaszszal vagy öszszel (a szerint t. i. mily időben kérdjük ezt) biz­tosan villamos vasúton megyünk ki». Persze ennek megörül mindenki, kivált ha ezt egy vasúti úrtól hallja, hogy legott világgá kürtöli az örvendetes eseményt. Pedig a vicinálisnak esze- ágában sincs átalakulni. Minek? igy is van elég publikuma, költsége nincs; kocsiparkot nem kell szaporítani, konkurren- ciától nem kell tartani s a mellett oly angyali türelmű publikuma van, hogy ezzel még azt is meg lehet cselekedni, hogy a gazdag társaság a szegény kiszipolyozott publikummal fizetteti meg a már megszűnt adómentesség után a menetdij- többletet. Igazán nevetséges, hogy az adót a közönség fizesse! Hisz akkor legjobb lesz, ha ezentúl a háziurak a lakókkal fizettetik az adókat; mert a társulat adó- mentességéhez vagy adókötelezettségéhez ép annyi köze van az utazó közönségnek, mint a lakónak a háztulaj honoshoz. Hogy mily címen és jogon szedi a vicinális raj­tunk ezt az adót, arra igazán kiváncsi vagyok! Addig jó közlekedésünk nem lesz, a míg konkur- rens vonatot nem kapunk! Ez pedig igen könnyen meglehet, ha t. i. a villamos városi vasút hajolna arra a kérésünkre, hogy az ujtemetői vonalból kiágazólag Rákosfalván át vezetne egy parallel vonalat egész Cinkotáig. Ez sokkal előnyösebb is lenne, mert a kocsik bejárva egész a Rókus kórházig, a közönségnek nem kellene átszálláskor újra agyonkmozlatni magát azon a hallatlan dolgon, hogy az érkező vonathoz egyet­len egy kocsit rendelnek, tessék arra fölszállni hatvan embernek! Persze a társulatnak ez igy kényelmesebb és jövedelmezőbb, hát ennélfogva a közönség hall­gasson és ne merjen még csak hangosan szólni sem, mert az ellenőr ur azt mondja, hogy ha nem tetszik, tessék gyalog menni, vagy pedig ott van a kocsi. A hogy én ismerem a városi villamos vasút (Hűvös József vezérigazgató) buzgó és agilis embereit, ezek hajlandók lennének ezen építkezésbe bele menni, de mindenesetre kellene, hogy mi Rákos­falván, Szent-Miháiyon, Mátyásföldön ez irányban értekezletet tartva, küldöttségileg kérjünk egy kis jobb közlekedő vasutat. A vicinális vasút nem törődik velünk, nem érde­keinkkel, kérjünk ott, a hol kilátás van ered­ményre is. Mátyásföldi.

Next

/
Oldalképek
Tartalom