Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-15 / 19. szám
4 RÁKOS VIDÉKE 1901. — 19. sz. házban, — megtegyen mindent, a mit képviselő- kerületének érdekeiért megtehet — az a Wolfner Tivadar, a ki mint igaz mandatáriusa kerületének számolt be öt évi sáfárkodásáról, megszégyenítve azokat, a kik nem voltak hozzá kellő bizalommal, a kik nem találták meg a hozzá vezető utat, mikor szükség lett volna képi/iselöjüknek a közjó érdekében érvényesülő és érvényesíthető befolyására. A mikor ennek a volt képviselőnek beszámoló beszédét végig hallgattuk, a mikor t. laptársunknak fönti sorait elolvastuk, lehetetlen nem az irigység bizonyos nemével gondolni újpesti választó-kollegáinkra, kik oly bőségesen ki tudták venni részüket e férfiú jóindulatából, a kik e tetterós fatal képviselő munkaerejének, enerzsiájának oly nagy részét le tudták kötni és kamatoztatni a maguk jóvoltára és a maguk jóvoltáért, mialatt mi itt a Rákos vidékén ölbe tett kezekkel, álmosan pislogva öt éven át elmulasztottuk azt, hogy képviselőnk közbenjárása mellett csak századrészét is elérhettük volna annak, a mit Újpest élelmes választói játszva elértek, annál a bizalomnál fogva, a melylyel képviselőjükhöz, a lokális közérdek törvényes és hivatott szószólójához fordulni egyetlen egy alkalmat a saját érdekükben el nem mulasztottak, elmulasztani önmaguk iránti bűnnek tartottak volna. Reméljük, a jövőben másképen lesz. A beszámolóról különben a következőkben számolunk be. A beszámoló alkalmával a kerület összes községeiből igen nagyszámú előkelő közönség sereglett egybe. Az újpestiek már reggel 7 órakor gyülekeztek körülbelül háromszázötvenen a közúti vasút pályaházánál, a honnan az ott várakozó külön kocsikon zeneszó mellett, zászlók alatt mentek a központi pályaudvarig, onnan pedig a 7.50 perckor induló személyvonattal Gödöllőre utaztak. Különösen feltűnt, hogy majdnem minden község lelkésze eljött személyesen a beszámoláshoz. Kevéssel 10 óra után a gödöllői kerület szabadelvű pártjának elnöke, Pollner Lajos ügyvéd megnyitotta a párt- értekezletet s előadta, hogy a kerület országgyűlési képviselője, Wolfner Tivadar mandátumának lejárta és az országgyűlés küszöbön álló bezárása alkalmából öt évi képviselői működéséről hajlandó leszámolni választóinak, inditvá- nyozza tehát, hogy egy küldöttség hivja meg a képviselőt az értekezletre és kérje fel a beszámoló beszéd megtartására. Ezen inditvány folytán Mády Lajos vezetése alatt egy öttagú küldöttség ment el a képviselőért, ki egy rövid negyed óra múlva ugyanazon küldöttség által kisérve az értekezleten megjelent. Pollner elnök lendületes szavakkal üdvözölte a képviselőt választói nevében és felkérte őt a beszámoló beszéd megtartására. Wolfner Tivadar erre a következőket mondotta: Politikai magatartását választói az egész öt év alatt megfigyelhették és meg is figyelték s minthogy azonfelül mindig fő törekvése volt választóival a személyes kontaktust és baráti érintkezést állandóan föntartani és választóit az időnként íönforgó politikai kérdések tekintetében az ő nézeteiről és magatartásáról folyton fölvilágosítani, abban a szerencsés helyzetben van, hogy képviselői beszámolója alkalmával nem kell a lefolyt öt esztendő minden politikai mozzanatára kitérnie, De meg kell emlékezni azon rendkívül fontos momentumról, mely magában a szabadelvű pártban, a melynek lelkes és buzgó hivénék vallja magát, szakadást előidézni alkalmas volt és ez azon momentum, a mikor a kisebbség törvénytelen eszközökkel, erőszakos módon a többség akaratának érvényre jutását meg akarta akadályozni. Akkor is híven kitartott Bánffy kormánya támogatása mellett, mert vele született jellemvomása az, hogy a mellett, a ki mellé szegődött, híven kitart és harcol akkor is, ha az népszerűtlenné vált és bajba került. A jelenlegi kormány a parlamenti béke helyreállítása után a volt kormány szabadelvű nézeteit magáévá tette és annak folytatását Ígérte és azt be is tartotta és azért nem habozott ezen kormányt is őszintén támogatni s hive lesz később is mindaddig, a mig a valódi szabadelvüség útjáról le nem tér s a mig a liberális eszméket úgy fogja érvényre juttatni, mint eddig azt Széli Kálmán tette. A gazdasági kérdések tekintetében kijelenti, hogy az esetben, ha az ország érdekeit Ausztria kapzsi politikája és Németország agrár vámpolitikája által veszélyeztetve fogja látni, az önálló vámterület és az autonom vámtarifa azonnali életbeléptetését fogja követelni, a minek kezdettől fogva híve volt. Ezek után áttért a kormányzat megoldásra váró föladataira s ezekre nézve, mint sarkalatos elveit kijelenti, hogy követelni fogja a közigazgatás méltányos alapon való államosítását oly módon, hogy a városok és községek történeti múlton alapuló autonómiája csorbát ne szenvedjen. Kivánja a kisbirtok földadójának leszállítását és a katonaságnak az aratás idejére fokozottabb mértékben való hazabocsátását. A tisztviselők fizetésének méltányos és gyors rendezését szirén inseli. Ő ezentúl is programmjának foglalataként a szabadelvű eszmék diadalra jutása mellett a haza és a kerület érdekeit fogja mindig és mindenhol szem előtt tartani. A jelenvoltak a beszédet több Ízben zajos helyeslésekkel és lelkes, hosszas éljenzésekkel szakították félbe, annak befejezése után pedig szűnni nem akaró, meg-meg ujuló, lelkesült tapsokban és éljenzésekben tört ki. A lelkes ünneplés lecsillapulta után Rlek Vince az újpesti plébános, a szabadelvű párt elnöke indítványozta, hogy a jelöltséget ajánlják föl újból Wolfner Tivadarnak, a mit Pollner elnök fölszólalása után az értekezlet egyhangúlag és lelkesedéssel határozottá emelt. Általános föltünést keltett főtisztelendő dr. Gallovics Győző rákos-csabai plébánosnak beszédje, melynél szebb, lelkesebb dicsőitése a szabadelvüségnek katolikus pap ajkáról még aligha hangzott el. Tomboló tetszésnyilatkozat kisérte beszédének minden egyes mondatát és szónoklatának befejezése után olyan lelkes éljenzés hangzott föl, a milyenre a legelkényeztetet- tebb szabadelvű képviselőjelölt is méltán büszke lehetne. Gyémánthoz hasonlította dr. Gallovics Győző rákoscsabai plébános a szabadelvüséget, mely annál fényesebb, mentül jobban köszörülik. A szabadelvüség, szerinte, nem egy pillanat szülöttje, hanem nagy, gondos elmék szorgalmas munkája, nem lehet tehát tévedés. A történet, a tapasztalat bizonyít a szabadelvüség mellett, az tehát nem lehet ház a fiatlanság.
