Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-15 / 19. szám
I, évfolyam. Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 15.19. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szerkesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal címére küldendők. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: PÁRTÉNYI JÓZSEF. Egész évre .......... ..........kor. 8.— Fe lévre_______ ... ... « 4.— Ne gyedévre....................... « 2.— Eg yes szám ára 16 fillér. Hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal Egy egyliasábos petitsor ára ÍO fillér. Előfizetési ár: Erzsébet királyné emléke. f 1898 szeptember 8 Hogyan kezdjem, hogy a mesterséges írók hibájába ne essem ? Hogy ne ismételjem unos-nntig ama magas szárnyalásu cikkelyeket, a melyekkel felejthetetlen királyasszonyunk gyászos haláláról megemlékezni szokás! Manapság is köny lopózik a szemembe, ha az özvegygyé vált király első fájó följajdulására gondolok, mikor az orozva gyilkoló bestia rémséges tettének hallatára a kétségbeesés eme fölkiáltásában tört ki a fölséges hitvesnek remegő ajaka: «Most már mindennek — vége !...» Megérezte a nemzet sajgó szive is e véghetetlen kintól fájó szavak kétségbeejtő igazságát s úgy elsiratta a nagyszivü királynét, a hogyan egy sokat szenvedett nemzet kipróbált hűsége legjobb nemtö- jét, legjobb angyalát csak elsiratni képes!... * A történelem okos olvasója sok bűnt megért a Klió-lajstromozta bűnök millióiból s még a Herosz- tratosz-cselekedte gyújtogatásra is talál mentöokot az emberiség ezerrétü szenvedelmében: annak a féleszű embernek a féktelen otromba hiúság adta a gyújtó csóvát a kezébe! A vandálizmus mindenkoron közös bűne a hábu- rut viselő hadfeleknek: a harci riadóra a bomba- vető táboroknak rémséges pusztitó lármája felel s a hadakozók csatakiáltásaira a nemzetekre, családokra csapó halálmadár szörnyű vijjogása a rettenetes válasz! Mindez az egymás vagyonára és jogaira éhes népek közös ősi bűne s a tultengésig táplált humanizmus sem képes borzalmainak véget vetni s a kapzsi, gyűlölködő emberiség a világ végezetéig jogot és okot fog lelni virágzó városok pusztitására, békében dolgozó polgárok mészárlására; de mi ösztökélte a genfi börtön bestiáját arra, hogy ama néma szomorúságtól szorongatott s a sors csapásaitól világgá üldözött szerencsétlen asszonyszivbe szúrja mérges tőrét, a mely a siralom eme gyászos völgyére nézve félig-meddig kialudott már ? !... * Csak jót tett a mi áldott emlékű királynénk egész életében! Oly fejedelmi szivhez fűzte a maga fenséges királyi szivét, a melyben a neheztelő harag zsarátnoka izzott s a boszu parazsától égett a magyar trónusáról lebuktatott fejedelmi önérzet. Az osztrák császár törékeny koronája mellé föl kellett segitenie a magyar király törhetetlen koronáját s az ellenséges osztrák császári szivet magyar apostoli királyi szivvé kellett átformálnia. Vissza kellett hóditania a felséges férjétől elidegenedett magyar nemzeti közszellemet és ki kellett békitenie az uralkodó családdal kínos meghasonlásbán élő ország népét, sértetlen alkotmányt kelle biztosítania az ősi intézményeihez minden időben szívósan ragaszkodó magyar nemzeti közérzésnek. Hogy eme magasztos királynői rendeltetésének minő csodás eredménynyel felelt meg, arról ékes, dicsőítő szavakban emlékezik meg az elfogulatlan hazai történetírás: Erzsébet királyné volt az, a ki Magyarországnak a korona szerint is törvényes uralkodót adott s nemzetünk ma azzal a biztos megnyugvással hajthatja hazája bájos földjén édes nyugalomra hazafias gondtól fáradt fejét, hogy ősi alkotmánya fölött a legbecsületesebb magyar király lelki- ismeretes gondj a virraszt!... * De milyen édesanya volt a mi áldott emlékű királynénk egész életében! Ki ne emlékeznék Rezső királyi hercegnek szomorúan gyászos végezetére !... A két birodalmat, az országokat kormányzó fejedelmi gondnak nagy reményekre jogosító osztáRÁKOS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP.
