Rákos Vidéke, 1901 (1. évfolyam, 1-34. szám)
1901-09-08 / 18. szám
I. évfolyam, Budapest, 1901. vasárnap, szeptember 8. 18. szám. RÁKOS VIDÉKÉ TÁRSADALMI HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: í FELELŐS SZERKESZTŐ ! Előfizetési Ar\ ~~ÍZ Rákos-Sz.-Mihály, Almásy Pál-telep, Lajos-u. 449. / / ZZZZZZZZiZZZZZzZZ Negyedévre __ .................................. « 2.— . . ' ■ ' r ’"'Tf A v 1 x v ( KIADÓI ULAJDONOS : ( Egyes szám ára 16 fillér. A lap szellemi részére vonatkozó közlemények a szer- j < kesztőségbe, az előfizetések pedig a kiadóhivatal cimére j fíiTTillWT JOZSÍ1I*1 j hirdetéseket fölvesz a kiadóhivatal küldendők, ) I Egy egyliasábos petitsor ára ÍO fillér. Isaszeg ünnepe. Krisztus keresztre feszítésének évfordulóján, 1849 április hó 6-án, nagypénteken körülbelül ezer vitéz magyar katonának vére festette pirosra az isaszegi mezőket... A tápió bicskei ütközetet követő napon Windisch- grátz vert hadával Isaszegen vetette meg lábát. Ide nyomult Tápió-Sápon keresztül Klapka tábornok is hadával. A Király-erdő szélén Klapkának elöhada két zászlóalj határörvidéki katonára bukkant. Rövid ellenállás után az ellenség Isaszeg felé menekült. ★ Ez volt a bevezetője az isaszegi nagyszabású ütközetnek, mely után Kossuth Lajos a következőket irta 1849 április hó 7-én a gödöllői főhadiszállásról a honvédelmi bizottmánynak: «át dicsőség napjait éljük, melyeknek nemes hazaf- vérrel vásárolt babérjaiból a nemzet szabadsága fog fölvirágzani. A nemzet hajoljon meg a határtalan hála áldásával hadvezéreink és hadseregünk előtt.» ★ Koszorús Írónk, Jókai Mór, a következőképen Írja le az ütközetet. «Olyan régen történt ez már; félszázad lehullott lombja fedi ezt már; ezer ember közül egy ha tudja, mi volt az a Király-erdő? Egy erdő, melynek minden fája történetet mondó emlék. Egy erdő, telve ünnepélyes suttogással; hol a lombnak szelleme van, hol a fűszál emlékezik; hol a geszt sarjadékiban hősök piros vére szivárog; hol a zöld moha álmokat láts a zugó lomb kibeszéli azokat. Az isaszegi ütközet tere az, mely tartott egyik tizenkét órától a másikig, déltől éjfélig. Ez a vadrózsabokor itten fehér-piros virágaival, egy kis gömbölyű halom fölött, tizennégy vitéznek tart árnyékot, kiket oda együvé temettek. A nagy kövek azért vannak oda hengeritve, hogy a vadak szét ne hordják csontjaikat. Annak a százados bükkfának az oldalában azt a két nagy dudorodást két ágyúgolyó okozta. A fa benőtte azokat kérgével. Ezek a szétszórt kövek itt a réten annak a mész- kemencének a maradványai, a mit szédszedtek a honvédek s mikor töltényük elfogyott, kövekkel hajigáltak az ellenségre. Ez a levágott fatörzs azon asztal, melyen a magyar vezér azt a napiparancsot irta: «Ma vagy győznünk kell, vagy visszamennünk a Tisza mögé !» Azok a sötétzöld foltok itt-ott a pagonyban, mik száraz nyáron sem asznak el soha. most is meghozzák kék harangvirágaikat, mintha ök akarnák pótolni a lélekharangot valakinek a lelki üdvéért. A Király-erdő a gödöllői vadaskerttöl délre háromezer lépésnyire fekszik, a Rákos balpartját koronázza, néhol a pataktól több ezer lépésnyi távolban marad, Isaszegnél azonban legszélső fái egészen a Rákos vizére hajolnak. Három országút visz az erdőn keresztül s mind a három találkozik Isaszegben s ott egy országuttá egyesül. Ez a kapu, a mi Pestre vezet. A magyar sereg Pestet akarja látni! Azért vere- kesznek. Van valaki, a ki ezt nem érti? A Király-erdő, a hol legszélesebb, háromezer, a hol legkeskenyebb ezerkétszáz lépés; hossza egy mérföld. Ezt az erdőt kell valamelyiknek a két harcoló fél közül a másiktól elvenni. Az erdőt egész hosszában szegélyezi a Rákos, mely nyáron patak, de tavaszszal mocsár, ütközetben nagy ur. Csak ott lehet rajta átkelni, a hol ö engedi. Ilyen átjárat van Isaszegnél és távolabb egy malomnál. Mind a két átj aratót a magyar sereg ellenfele birja, ki szemközt tud állitani negyvenkétezer harcost, kétszázharminczkét ágyút, három röppentyű üteget és ötvenhat század lovast. A halmokat, mik a csatatéren uralkodnak, ö tartja megszállva. JMég
