Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-04-20 / 9-10. szám

KÖZIGAZGATÁSI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP

KIADÓHIVATAL :

Vili,, Kereoesi-ut 9a, szám.

Postafiókbérlet.

TIZEDIK ÉVFOLYAM

FELELOSSZERKESZTÖ

Dk. BdRTIIfl SáNDOR

SZERKESZTŐSÉG :

IV., Kossuth Lajos-utca 14-16.

Telefon.

Slöfizetőin^ne^ a rctrosi Hatóságodnál let?ö ügyeiben díjtalanul jár cl a szerkesztőség.

A megoldott válság.

Ha a vége jó, minden jó: ennélfogva mi is örömmel üdvözöljük a válság megoldását. A legutóbbi események fényesen igazolták lapunk álláspontját, mely kezdettől óta az volt, hogy az egyetlen bölcs és üdvös politika az ezidőszerint meg nem valósítható kívánságok fölfüggesztése. Föltétien elismerés illeti meg a koalizált pártok vezetőit, hogy legalább a tizenkettedik órában a békét az egyedül lehetséges alapon megkötvén, módot nyújtottak arra, hogy a „szükségbeli“ minisztérium távozhassák és az általa iiiaugurált kivételes állapotok megszűnjenek.

Az önkormányzati szervek most már ismét funkcionálnak az egész országban. A fővárost viszonylag a legkevesebb megpróbáltatás érte a nehéz hónapok alatt, amennyiben se tisztviselői felfüggesztve, se autonom testületéi feloszlatva nem lettek. Mindössze annyi következménye volt a válságnak, hogy a főpolgármester, a polgármester és első helyettese nyugalomba vonultak.

A főváros közigazgatása és törvényhatósági élete tehát a rendes kerékvágásból nem zökkent ki. Elfogulatlan bírálók szemében ez legalább is olyan haszon, mint amilyen érdem lett volna, ha a főváros is belekerül vala a teljes ellent- állást kifejtő municipiumok sorába.

Az uj kormánytól a fővárosnak oka van a legjobbat remélni és pedig azon a réven, hogy Polónyi Géza is tagja lett a kabinetnek. ■* Kétségtelen, hogy valamennyi uj miniszter jóindulattal van eltelve a főváros iránt, de közülök egy se ismeri oly alaposan a helyi viszonyokat és Budapest közigazgatási állapotát, mint az igazságügyi tárca érdemes vezetője. Ha jól emlékszünk, Polónyi több mint húsz év óta játszik aktiv és vezető szerepet a községi életben s e hosszú idő alatt nemcsak az intézmények minden hibáját alkalma volt kiismerni, hanem az embereket is s belelátott a kulisszák mögötti dolgokba. Mint a Belváros egyik erős pártjának vezére, a közgyűlési teremben is majd akkora sulylyal birt, mint a parlamentben.

Noha a főváros ügyei nem tartoznak mi* niszteri reszortjába, kétségtelennek vehetjük, hogy azokra mégis döntő befolyást fog gyakorolni a kabinet kebelében. E meggyőződésben különös örömünkre szolgál Polónyi minisztersége. Meg vagyunk győződve, hogy igen nagy hasznára lesz a fővárosnak s azokat a törekvéseket, melyeknek ellenzéki képviselő korában szószólója volt, most, mint a kormányhatalom részese, megvalósulásra juttatja.

Köztudomású, hogy Polónyi a Saskörhöz tartozott, mely most boldog és büszke, hogy az ő vezéréből miniszter lett, s talán azt a reményt is táplálja, hogy ezen a réven domináló szerepkörhöz jut a városházán. Polónyi reputációja érdekében reméljük, hogy semmiféle klikk-uralom megalapításához segédkezet nem fog nyújtani. Aki annyiszor támadt a klikkrendszer ellen, annak perhorreszkálnia kell azt akkor is, ha, mit kizártnak tekintünk, a saját párthívei és barátai tévelyednének helytelen irányba