Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-02-25 / 4-5. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1906 2 szükségessé a kormány részére a biztos kinevezését, ez a körülmény nem változtat azon a megcáfolhatatlan igazságon, hogy a főváros rég rászorult a kivételes hatalmi intézkedésekre. így fogva fel Rudnay Béla jövőbeli szereplését, teljes bizalommal nézünk működése elé. És eszünkbe jut Kossuth Lajosnak az emigráció alatt azokhoz intézett mondása, kik mindenáron forradalmat akartak támasztani, hogy „könnyű dolog a hazáért meghalni, de nehéz a hazáért dolgozni.“ Dr. Bartha Sándor. A főváros és a fiumei húsvágó. A tanács legutóbbi ülésén szóba került, hogy a kereskedelmi és földmivelésügyi minisztériumok már huzamosabb idő óta tárgyalnak egy angol céggel, mely Fiúméban husnagyvágót akar létesiteni. A tanács elhatározta, hogy e terv ellen állást foglal és kérni fogja a minisztériumokat, hogy a tárgyalásokba vonja bele a fővárost is. A tanács ugyanis azt hiszi, hogy a fiumei nagyvágó káros hatással lesz, sőt esetleg teljesen tönkreteheti a főváros állatvásárját. Ezt az aggodalmat mi nem osztjuk, sőt ellenkezőleg helyesnek és szükségesnek tartjuk a fiumei husnagyvágó felállitását. Aki némi figyelemmel kisérte a vámszerződési tárgyalásokat, tisztában van azzal, hogy állatkivitelünk elé egyre nagyobb és nagyobb nehézségek emelkednek. Eddigi legfőbb fogyasztónk, a német birodalom, saját állattenyésztése éidekében valósággal védvámos tarifát oktrojált a monarchiára. Nincs messze az idő, hogy Ausztria is idegen vámterületté válik, s akkor megcsappan a Lajthán-tuli konzum is. Hogy Szerbia már a közel jövőben Magyarország helyett Bulgárián át a feketetengeri kikötőbe irányítja állatkivitelét: kétség tárgyát nem képezheti* Ily körülmények közt parancsoló szükséggé vált gondoskodni arról, hogy az élő állat-exportról áttérhessünk a húskivitelre. Kétségtelen, hogy a fővárosban is van értelme egy nagy húsvágónak, mely a kivitel számára dolgozik, de e feladatra Fiume százszorta alkalmasabb Budapestnél. Mert Budapestről vasúton kellene a húst a határokig szállítani, ami tetemes költséget okoz, mig ellenben Fiúméban a husnagyvágó egyenesen a hajókra rakodik és minden közbeeső vámvizsgálat és szekatúra nélkül vitetheti az árut a nyugoti fogyasztó piacokra: Angliába, Belgiumba és Franciaországba. A fiumei nagyvágó révén fogyasztónkká tehetjük az egész liorvát dalmát partvidéket, sőt az osztrák litto- rálist is. Laikus ember is belátja, hogy a fiumei húsvágó kevesebb költséggel indíthatja útnak áruit, mint a budapesti. A fővárosi állatvásár nem fog szenvedni miatta. És pedig amaz egyszerű oknál fogva, hogy Fiúmét állatvásári gócponttá tenni nem lehet. Még hely sincs a magyar kikötővárosban, hol vásárterület létesíthető volna. Legfölebb az történhet, hogy Horvátországból és Boszniából nem Badapestre, hanem egyenesen a fiumei husnagyvágóba fogják dirigálni a levágandó állatokat. Ez azonban oly jelentéktelen hányada a forgalomnak, hogy miatta szót sem érdemes vesztegetni. A fiumei husnagyvágó, még ha a kormánynyal kötendő szerződés nem is kötné, a maga érdekében fenn fogja tartani az összeköttetést a fővárosi állatvásárral. Szükségletét állandóan és kifogástalan minőségben csakis innét láthatja el. És mennél nagyobb lesz az üzeme és kivitele, annál több forgalmat fog csinálni a fővárosi állatvásárokon. Ez pedig haszna és előnye úgy a tenyésztőknek, mint a kereskedőknek és magának a fővárosnak is. Sorsjegy-mánia. Olvassuk, hogy a Pesti Hazai Első Takarék- pénztár Egyesület sorsjegyeinek első kibocsátását a nyilvános aláíráson huszonötszörösen túljegyezték. Kibocsátásra 150.000 darab kerül, előjegyezve pedig 3,812 804 darab lett. Mit jelent ez a példátlan kereslet ? Olyan kitűnő befektetés-e a „Hazai sorsjegyek“ avagy oly csábítók a sorsolási feltételek, hogy az egész világnak törnie kell magát utána? Vájjon kiktől származik a jegyzés: magánosoktól vagy spekulánsoktól? Mielőtt e kérdésekre, melyek élénk vita tárgyát képezik a főváros különböző köreiben, válaszolnánk, előbb vegyük objektiv vizsgálat alá ennek az uj sorsjegynek a minemüségét és kibocsátásának körül ményeit. A „Hazai Sorsjegyek“ nem lukrativ papiros, amennyiben absolute semmi kamatot nem hoz. Aki tehát pénzt fektet a megvételébe, holt tőkét csinált magának, melylyel szemben ellenértékűi nincs más, mint a sorsjegyek árának esetleges emelkedése és
