Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)

1906-01-05 / 1. szám

KÖZIGAZGATÁSI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP KIADÓHIVATAL : TIZEDIK ÉVFOLYAM SZERKESZTŐSÉG : ¥111., Kerepesi-ut 9a, szám. FELELŐSSZERKESZTÖ IV., Kossuth Lajos-utca 14-16. Postafiókbérlet. Dk. DflKTHfl SÁNDOR Telefon. Slőfizeíöin^ne^ a városi Hatóságodnál levő ügyeiben díjtalanul jár cl a szerkesztőség. Az érettségi vizsgálatok reformja. Lukács György vallás- és közoktatásügyi mi­niszter rövid miniszteri működése alatt több rendbeli alkotásával beigazolta arravalóságát és rátermettségét. Nem mulaszt el egyetlen egy alkalmat sem, hogy közoktatásügyünk hosszú időn át elhanyagolt hiányait pótolja: Meghall­gatja természetesen mindazokat a szakférfiakac, kik a kultúra valamely szakában már gazdag tapasztalatokat szereztek és ezen reform, akci­ójában őt méltán támogathatják. Lukács György- ben megvan minden jónak a megalkotására irányuló készség, és ha egy szakbavágó reform munkálata nem mindenben felel meg az általá­nos felfogásnak, közmegelégedésnek és a gya­korlati élet kívánalmainak, arról csakugyan nem a minister tehet A napilapok bőven foglalkoztak Lukács György miniszternek az érettségi vizsgálatra vonatkozó utasításával. Sajnos, hogy ez az újítás még nem vérbevágó. Látszatra nagyon okos, nagyon szép és enyhíti az értelmi fejlettség egészség­telen túlzottságát, de érintetlenül hagyja azt az akciót, amelyet ki kellett volna fejteni az összes középiskolák tanrendszerének megváltoz­tatására. Az országos közoktatásügyi tanács — fájdalom — még ezzel nem akarta megboly­gatni az 1883. évi középiskolai alaptörvényt nehogy az 1883: I. t.-c. is módositásra szo­ruljon. Pedig tulajdonképen ezaz egyedüli hasz nos operatió, t. i. a középiskolai alaptörvény megváltoztatása, amely a mi beteg társadal­munkat egy igen iszapos ingoványból ragadná ki. Én a magam részéről nyolcosztályú normál iskolát állítanék fel, a polgári iskolákat meg­szüntetném, a jelenleg nyolcosztályu középis kólát leszállítanám öt középiskolára. Igaz lé­lekkel mondhatom ilyen tervezetről sohasem olvastam, —nem lehetetlen, hogy ez csupán ol­vasottságom hiánya, — de első gymnázista koromtól kezdve a legújabb időkig tanítással foglalkoztam, s ez idő alatt olyan tapaszlalato- * , Hat szereztem, a melyek megrögzitették bennem ■azt, a tudatot, hogy a középiskolákat, sőt az egyetemet is elvégzett ifjaink a mindennapi élet általános műveltségi fokánál jóval alól álló önképzettségre és elméleti ismeretre sem tesz­nek szert, tanulmányi idejük alatt. , ’ A gyermekek tankötelezettsége a 6. életévükkel kezdődik. Az ipartörvény értelmében az iparos­vagy kereskedőtanoncok csak a 12. életévükben szegődtethetők. Tehát a gyermek 6-10 éves ko­ráig az iskolában van, ámde 12 éves kora előtt nem lehet iparostanonc, nem lehet kereskedő­tanonc. Mi lesz az intervallum alatt? Egyszerű a felelet: a szülői hiúság áldozata! — Belép a polgári iskolába két esztendőre, ott megkapja azt a férfiasitó látókört már 11-12 éves korában, amely elidegeníti a merkantil pályák gondola­tától Itt, a polgári iskolában belecsepegtetett általános műveltség az ő sajátos gyermekes lá­tókörét már idétlenül tágítja s hamis ambíci­ókat csíráztat ki benne. Terve ellenére foly­tatja a polgári iskola felsőbb osztályaiban ta­nulmányait — hiúságból ! Inas akart lenni s csupán két esztendei időtöltést keresett a pol­gári iskolában, de itt másra nevelték. Előállott az ipar veszedelme az időtöltő tanulmányból: már úrrá akart lenni! Ezért helytelen a keveset nyújtó népiskola, és a hibásan sokat (de felületesen sokat nyújtó polgári iskola. Véleményem szerint a 10-14 éves gyermeknek csupán az ismeretköre nagyob- bitandó és nem az álmokba ringató látóköre

Next

/
Oldalképek
Tartalom