Magyar Székesfőváros, 1906 (10. évfolyam, 1-18. szám)
1906-01-05 / 1. szám
KÖZIGAZGATÁSI, VÁROSPOLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP KIADÓHIVATAL : TIZEDIK ÉVFOLYAM SZERKESZTŐSÉG : ¥111., Kerepesi-ut 9a, szám. FELELŐSSZERKESZTÖ IV., Kossuth Lajos-utca 14-16. Postafiókbérlet. Dk. DflKTHfl SÁNDOR Telefon. Slőfizeíöin^ne^ a városi Hatóságodnál levő ügyeiben díjtalanul jár cl a szerkesztőség. Az érettségi vizsgálatok reformja. Lukács György vallás- és közoktatásügyi miniszter rövid miniszteri működése alatt több rendbeli alkotásával beigazolta arravalóságát és rátermettségét. Nem mulaszt el egyetlen egy alkalmat sem, hogy közoktatásügyünk hosszú időn át elhanyagolt hiányait pótolja: Meghallgatja természetesen mindazokat a szakférfiakac, kik a kultúra valamely szakában már gazdag tapasztalatokat szereztek és ezen reform, akciójában őt méltán támogathatják. Lukács György- ben megvan minden jónak a megalkotására irányuló készség, és ha egy szakbavágó reform munkálata nem mindenben felel meg az általános felfogásnak, közmegelégedésnek és a gyakorlati élet kívánalmainak, arról csakugyan nem a minister tehet A napilapok bőven foglalkoztak Lukács György miniszternek az érettségi vizsgálatra vonatkozó utasításával. Sajnos, hogy ez az újítás még nem vérbevágó. Látszatra nagyon okos, nagyon szép és enyhíti az értelmi fejlettség egészségtelen túlzottságát, de érintetlenül hagyja azt az akciót, amelyet ki kellett volna fejteni az összes középiskolák tanrendszerének megváltoztatására. Az országos közoktatásügyi tanács — fájdalom — még ezzel nem akarta megbolygatni az 1883. évi középiskolai alaptörvényt nehogy az 1883: I. t.-c. is módositásra szoruljon. Pedig tulajdonképen ezaz egyedüli hasz nos operatió, t. i. a középiskolai alaptörvény megváltoztatása, amely a mi beteg társadalmunkat egy igen iszapos ingoványból ragadná ki. Én a magam részéről nyolcosztályú normál iskolát állítanék fel, a polgári iskolákat megszüntetném, a jelenleg nyolcosztályu középis kólát leszállítanám öt középiskolára. Igaz lélekkel mondhatom ilyen tervezetről sohasem olvastam, —nem lehetetlen, hogy ez csupán olvasottságom hiánya, — de első gymnázista koromtól kezdve a legújabb időkig tanítással foglalkoztam, s ez idő alatt olyan tapaszlalato- * , Hat szereztem, a melyek megrögzitették bennem ■azt, a tudatot, hogy a középiskolákat, sőt az egyetemet is elvégzett ifjaink a mindennapi élet általános műveltségi fokánál jóval alól álló önképzettségre és elméleti ismeretre sem tesznek szert, tanulmányi idejük alatt. , ’ A gyermekek tankötelezettsége a 6. életévükkel kezdődik. Az ipartörvény értelmében az iparosvagy kereskedőtanoncok csak a 12. életévükben szegődtethetők. Tehát a gyermek 6-10 éves koráig az iskolában van, ámde 12 éves kora előtt nem lehet iparostanonc, nem lehet kereskedőtanonc. Mi lesz az intervallum alatt? Egyszerű a felelet: a szülői hiúság áldozata! — Belép a polgári iskolába két esztendőre, ott megkapja azt a férfiasitó látókört már 11-12 éves korában, amely elidegeníti a merkantil pályák gondolatától Itt, a polgári iskolában belecsepegtetett általános műveltség az ő sajátos gyermekes látókörét már idétlenül tágítja s hamis ambíciókat csíráztat ki benne. Terve ellenére folytatja a polgári iskola felsőbb osztályaiban tanulmányait — hiúságból ! Inas akart lenni s csupán két esztendei időtöltést keresett a polgári iskolában, de itt másra nevelték. Előállott az ipar veszedelme az időtöltő tanulmányból: már úrrá akart lenni! Ezért helytelen a keveset nyújtó népiskola, és a hibásan sokat (de felületesen sokat nyújtó polgári iskola. Véleményem szerint a 10-14 éves gyermeknek csupán az ismeretköre nagyob- bitandó és nem az álmokba ringató látóköre
