Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-05-31 / 18. szám

8

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

1904. május 31

Vásároljuk a vakok készítményeit!

Nincs család, mely nyugodtan állíthatná, hogy kedvelt körének tagjai biztosítva vannak a vakság ellen. Eltekintve attól, hogy a szem külső megsértése örök sötétséget boríthat reánk, nagyon sok betegség (a vérbajok legnagyobb része, sarlach, himlő, stb.) utókövetkezménye a látás elvesztése- Ennek tulajdonítható, hogy hazánkban a legutóbbi népszámláláskor 16.482 vak egyén volt. E szám nagysága lesújtóan hat az olvasóra, ha elképzeli a vakság kétségbeejtő voltát. Nem látni semmit a természet szépségeiből, megfosztva lenni szeretteink látásától és emellett a földi szenvedések összességéből, (szegénység, nyomor, betegség) kivenni részünket, elrettentő állapot, melyet az a szomorú valóság, hogy vak embertársaink kiképeztetésére a társadalom módot és alkalmat megfelelő mértékben nem ad, majdnem elviselhetetlenné lesz. Nem czélom ez alkalommal bírálat tárgyává tenni azt a közönyösséget, melylyel a sorssujtóttá embertársaink irányában a társadalom viseltetik, csak megvilágítására azt hozom fel, hogy az ország 17,000.000 lakosa közül csak 1700-an könyörültek meg az 1600 vak honfitárson és léptek be évi 4 koronával tagul a vakok kiképeztetésével foglalkozó Vakokat gyámolitó orsz. egyletbe.

Nem igy van ez a külföldön, csak ne menjünk tovább, mint a szomszéd Ausztriába, hol 29 intézmény szolgálja a vakok érdekeit s ez intézmények mindegyikét úgy az egyes tartományok, mint a városok, külöuösen pedig a nagyközönség a legnagyobb mértékben felkarolja. Nem a jószívűség eme áldásthozó munkálkodására akarok rámutatni, hanem kiemelem azt, hogy e nagyszámú intézetben kiképzett és több ^ezerre tehető vak egyént a hatóságok és magánosok bőven ellátják munkával.

Nem fordult elő ott oly eset aminő nálunk ezelőtt 3—4 (évvel egyik adókivető-bizottság előtt megtörtént, hogy a bizottság egyik tagja kifakadt a vakok ipara ellen és korlátolt gondolkodásra vallóan, a vakok iparában a kisipar veszélyeztetését látta. A külföldön a közönség és a hatóságok egyaránt tudják, hogy a vakok csak a kosárfonás, kefekötés, kötélverés és harisnyakötés iparágakat tudják elsajátítani és csak ezen iparágakban tudnak oly munkásságot kifejteni, hogy abból kenyerüket megkereshessék, miért isa mindenképen elősegítik, hogy vak honfitársaik kiképeztetést nyerjenek. Ismerik azt a gazdasági szabályt, hogy sokkal kevesebbe kerül 1000 ember ^kiképeztetése, mint ezen embernek kolduskenyérből történő állandó eltartása. A kiképzetteknek pedig munkát adni kevés és hasznos dolognak tartják és ennek köszönhető, hogy mindannyinak van munkája. Nálunk eddig csak mintegy 160 vak iparos van és a „Vakokat Gyámolitó Orsz. Egylet azok készítményeit sem tudja értékesíteni. Szomorú dolog ez már azért is, mert akkor látja el vak embertársait állandóan munkával, amikor a jelzett iparczikkeiből országukban túltermelés van ; hazánban pedig akkor mellőzik a vakok általánosan elismert és olcsó, jó készítményeit, amikor a külföldnek ecsetekért, kefékért és kosarakért milliókat fizetünk. Történik mindez akkor, amikor a magyaripar pártolásáról hasábokat Írnak és annak érdekében állandóan gyüléseznek. Sokan beszélnek erről, de kevesen tesznek, és azok is azt tartják magukról, hogy nagylelkűséget cselekednek. Itt látom a legfőbb hibát és a helyzet nem is javul addig, mig hazánkban is nem azért vásároljuk a honi készítményt, mert azt jóságánál fogva olcsóbbnak találjuk. Nem fordulok tehát a jószivüekhez, hogy megindítva őket, csupa könyö- rületből vásárlásra bírjam ; nem keresem a magyar ipar pártolóit sem, hogy őket hazafiságuk bizonyítására a vakok vevőiül megnyerjem, hanem a takarékosok, az olcsó és jó árut kedvelők figyelmét hívom fel a vakok kefe, kosár- és harisnyakészitményeire, melyek jóságuk mellett olcsók és tartósak. Árjegyzék utján megrendelhetők a központi telepen, Budapest,

VII., Hungária-körút 16. sz, alatt és a városi elárusító helyeken: IV., Kaplony-utcza 5. és VI., Király- utcza 72. sz. a. r. R.

Hírek a városházáról.

A nyugati főműhely csatornája. A rákos- palotai határban épített államvasuti főműhely-telep gyűjtő-csatornáját tudvalevőleg Újpest községe készíttette. A jó újpestiek a csatornát bekapcsolták a főváros Váczi-uti kanálisába anélkül, hogy erről a fővárosnak tudomása lett volna. Véletlenül derült ki a turpisság, amikor is a főváros kívánságára a földművelési miniszter hatályon kívül helyezte a már megadott vízjogi engedélyt s uj vízjogi tárgyalás megtartását rendelte el. Ez a tárgyalás, amelyben a főváros képviselői is részt vettek, minap tartatott meg. Újpest községe azzal érvelt, hogy joga van a Váczi-uti kanális használatához, mert annak költségeihez a község is hozzájárult. A főváros képviselői azonban tiltakoztak a község eljárása ellen, amely nem egyezik meg a csatorna használatára vonatkozó egyességgel. Ez az egyesség csak Újpest község és a főváros között köttetett meg. Már pedig a jelen esetben Rákospalota községről van szó. mert a műhely telep palotai területen épült. Tekintettel azonban arra, hogy a telep gyűjtőcsatornája már kész s igy a főváros már bevégzett ténnyel áll szemközt, a főváros tiszti ügyészsége kijelentette, hogy a Váczi-uti csatornát nem kívánja elzárni a telep szenyvizei elől, de követeli, hogy Rákospalota község részéről ezért bizonyos rekompenzáczióban részesüljön. Az újabb egyességre vonatkozó tárgyalások most folynak.

A hetedik kér. közmunkaprogrammja.

A VII. kerületi választmány határozata alapján a kerületi elülj áróság bejelentette a tanácsnak ama közmunkákat, melyek okvetlenül felveendők lesznek a jövő évi közmunkaprogrammba. E. sürgős munkálatok nagy része utrendezésből áll. Rendezésre szorul a Róna-utcza 18,000 korona költséggel, a Kolumbus-utcza 8600 korona költséggel, a Gyarmat-