Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-12 / 2. szám
4 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. január 12. megrémültek a reájuk nehezedő erkölcsi felelőségtől, ő nyugodtan aluszik, akárhány színház ég le a külföldön. Sőt akkor sem érezne lelkifurdalást, ha itt a fővárosban ismétlődnék meg a chicagói rettenetesség, hanem — miként a Párisi Aruház égése után tette — megindító szavakban elparentálná a halottakat és fegyelmit rendelne el a tűzoltóság és a kerületi mérnökök ellen. Tisza István gróf azonban máskép gondolkodik és ráirt a magisztrátusra, hogy haladéktalanul rendelje el a színházak megvizsgálását. A vizsgálat ennélfogva meg lesz ejtve és hogy aliquid feceri videtur, valami lényegtelen javításokat el fognak rendelni. A jelentés azonban végeredményül konstatálni fogja, hogy Budapesten nincs ok aggodalomra, a mi színházaink mintaképei a tűzbiztonságnak. Ezzel szemben kijelentjük, hogy sehol a világon a közönség élete nem forog oly veszedelemben, mint a főváros nehány színházában. Az Operát és a Vígszínházát kivéve, a többi színház részint azonnal bezárandó, részint gyökeresen átalakítandó volna. A Nemzeti Színházban már amiatt sem lenne szabad előadásokat tartani, mert jobbról és balról bérházak közé van ékelve, s az összes kijáratai egy utczára nyílnak. Ettől eltekintve a karzatokhoz vezető lépcsők oly szűkek, hogy ott a legkisebb tolongás is végzetes következményekkel jár. A Népszínház szabadon áll és elég kijárata van, de folyosói szükek és kényelmetlenek. Ha a földszinti publikum hirtelen menekülni akar, a színpad felőli részen levő menedékes kijáratnál okvetetlen torlódás támad. Nem kell egyéb, csak egy ember bukjék fel, a többi rázuhan és eltorlaszolja a kijáratot. Ugyanez fog megtörténni a folyosókon is. Már pedig az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szinházégéseknél nem a tűz öli meg az embereket, vagy legalább csak egy kis százalék esik annak áldozatául, hanem inkább a füst, amely a benn- szorultakat megfojtja. Ha a közönség kényelmesen menekülhetne, nem tipornák egymást agyon az emberek és nem emelnének élő testekből barrikádo- kat a lépcsőkön és kijáratoknál. A Magyar Színháznál naponként láthatjuk a földszinti közönség összetorlódását az előcsarnokban, Ott, veszedelem esetén, az emberhalál elkerülhetetlen. Az utczára nyíló ajtók pedig szükek. A Király színházról maga a főkapitány és a városi hatóság megmondotta, hogy benne szini- előadásokat tartani nem volna szabad. Valamennyi színház között ez a legveszedelmesebb, s Tóth Béla joggal nevezte el a Pesti Hírlapban „Halál-színháznak.“ Itt, ha ezer ember ül a földszinten, erkélyen és a karzaton, legfölebb ha kétszáz juthat ki az utczára. A Városligeti színkörben okvetetlenül el kell rendelni, hogy a földszinten a padsorok két részre osztassanak és ut legyen a középen. A mostani berendezés mellett föltétlenül veszedelem támad, ha a publikum menekülni kénytelen. Nézetünk szerint a Nemzeti-színház és a Király- szinház minden körülmények között bezárandók. A többinél lehet a hiányokon segíteni. De azonkívül elrendelendő volna, hogy a színpadra kerülő összes holmikat: kulisszákat, díszleteket stb., tüzmentes anyaggal impregnálják. Ez pénzébe fog kerülni a szinházdirektoroknak. De inkább bukjék meg száz direktor, semhogy az óvrendszabályok elmulasztása miatt egy ember is életét veszítse ott, ahová szórakozást ment keresni. Szakbizottságok megalakítása. Olvasóinkat bizonyára érdekelni fogja, hogy az egyes szakbizottságokat kikből alakították. A teljes névsor a következő : I. A jogügyi- és szervező-bizoitmány tagjai: Keömley Nándor, dr. Ernyei Mór, Szmik Lajos, Erivaldszky Sándor, dr. Friedmann Bernát, dr. Botzenhardt János, dr. Neumann Amin, Szabó János, dr. Leitner Adolf, dr. Horánszky Dezső, dr. Kuncz Jenő, dr. Bosenberszky Ödön, dr. Stiller Mór, dr. Frankl Sándor, dr. Waigand József. II. A közegészségügyi bizottmányba jön : dr. Kertész Aba, dr. Schwartzer Ottó, dr. Hegedűs János, Mol- doványi Sándor, Petsits Márk, dr. Lichtenberg Kornél, dr. Beisz Mór, Zboray Gyula,?dr. Barbás József, dr. Pertik Ottó, dr. Mutschenbacher Béla, dr. Jármay Gyula, dr. Török Aurél, dr. Burián Béla, dr, Adler Zsigmond, dr. Baron Jónás, dr. Löw Samu, dr. Weisz Jakab, dr. Beiner Ede, Török Sándor, dr. Csillag Zsigmond, Paksy Béla, Zboray Béla, dr. Schächter Jakab, dr. Ebner János, Filó János, dr. Hainiss Géza, dr. Bókay Árpád, Földváry Imre, Schuler Imre. III. A középitési bizottmányba: Kertscher István, Hauszmann Alajos, Schumy Bezső, Mauks János, Mihálovits Antal, Biscara Endre, Szabó M. Ferencz, Eckermann Ede, dr. Stern József, Gyulányi Adolf, Kléh István, Schomann Antal, dr. Klóh László, Boros Soma, Steinhardt Antal, dr. Bródy Samu, Neuschloss Ödön, dr. Dalnoky Béla, Quittner Zsigmond, Nay Bezső, Pucher József, Freund Vilmos, Sámuel Lázár, Aprily János, dr. Erős Sándor, Gál Károly, dr. Morzsányi Károly, Kunváry Fülöp, Paul- heim József, Wolfner József (gyáros), Fektor Ferencz, Wellisch Alfréd, Ámon József, Seenger Béla, Kauser János, Szabó József, Czigler Győző, Horváth József, Tolnay Lajos, Zsigmondy Béla. IV. A katonaügyi bizottmányba: Dr. Gombár Tivadar, dr Kovács Pál, dr Bácz Károly, Schiller György, Günther Béla, Garay Samu, Schunda Ven- czel, Siegmund Gusztáv, Wodianer Hugó, Adler
