Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-02-24 / 8. szám
'I MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. február 21. kedésének. Valamikor irigyelt dolog volt háziúrnak lenni, ma ellenben igaza van annak a sokak által ismert erzsébetvárosi háziúrnak, aki, midőn egy dijnok lakója panaszkodott szegénysége és gondjai miatt, azt felelte: „Ugyan, kedves barátom, mért volna ön szánalomraméltó, hiszen önnek — nincsenek házai.“ A lakásbérek dolgában egészséges változás csak akkor remélhető, ha a spekuláczióra épített házakban beüt az általános krach. Szolid alapon álló háziurakra van szükség, hogy szolid legyen a házbér is. Nyílt levél gr.Tisza István belügyminiszter úrhoz. Kegyelmes Ur! Mialatt ön Becsben a hadügyi körökkel és a delegácziókkal, idehaza pedig a folytatásra készülő obstrukczióval és választási előkészületekkel van elfoglalva : addig vérlázitó visszaélés követtetik el, a belügyminisztérium közegeinek tudta és hozzájárulása mellett, a kivándorlás dolgában. Nagyméltóságod életbeléptette a kivándorlási törvényt olykép, hogy a kivándorlók Fiúmén át kötelesek Amerikába utazni. Monopóliumot adott a Cunard-Adria-Menetjegyiroda egyesült vállalatnak, hogy az kivándorlási ügynökségeket szervezzen. Nagyméltóságod kivándorlási kormánybiztosságot kreált, hogy ellenőrizni lehessen a kivándorlási ügyeket. Mindez helyes volt, a czél szempontjából. Nagyméltóságod azt akarta, hogy magyar véreink állami ellenőrzés alatt álló hajókon jussanak az Oczeán túlsó partjára. Az ön intenczióit azonban csúfosan, botrányosan kijátszák, amint az alábbiakból meggyőződhetik : A Cunard-Adria-Menetjegyiroda már több Ízben megtette, hogy lecsőditett Fiúméba egy nagy csomó magyar kivándorlót, de azoknak csak egyrészét hajózta be. A többit felpakolta vasútra és kiküldvén Antwerpenbe, ott rakatta hajóra. Miért történt ez a hallatlan visszaélés? A társaság azt fogja mondani, hogy nem volt elég hely a Fiúméból induló hajókon a kivándorlók számára. Hát ez, egyszerűen hazugság. A Cunard hajói 1500-—2000 embert fölvehetnek, a kivándorlási ügynökség azonban csak 5—600 magyar kivándorlónak adott helyet. Nagyméltóságodnak megmondom, miért kellett a szegény magyar kivándorlónak az ország északi részéről először az Adria partjára utazni, onnét pedig ismét vasúton Európa túlsó pontjára. Azért, mert a Cunard-társaság olasz kivándorlókat is szállít. Amikor az ő hajója Fiúméban kiköt, olaszországi ügynökei már gondoskodtak arról, hogy bőséges ember- rakomány várja Nápolyban. Ez a nápolyi rakomány fontosabb rá nézve, mint a fiumei. Mert Olaszországban minden kivándorló szabadon válogathat, hogy mely kikötőből és mely társaság hajóján utazzék. Ennélfogva a Cunard annyi helyet rezervál az olasz utasok számára, ahány jegyet ügynökei eladtak. Magyarországon azonban privilégiuma van, tehát bátran elkövetheti azt a gazságot, hogy a parton hagy 3—400 embert, aki szintén előre megváltotta jegyét, noha még három annyi számára van hely a hajóban. Gazságnak mordom ezt az eljárást és joggal. Mert arczulcsapja a kivándorlási törvény intenczióját és visszaél az állam rendelkezéseiben megbízó szegény kivándorlók kényszerhelyzetével. Mire való a fiumei útirány-kényszer, ha az a részvény-társasági trifolium lebolonditja az embereket Fiúméba, de Antwerpenben rakja hajóra, ahol nincs állami ellenőrzés, s az onnan útnak induló hajók nem állanak kormányközegek felügyelete alatt? Köteles-e tűrni a magyar állampolgár, a ki Fiúméban várja a hajóindulást, hogy a Cunard- társaság olaszországi üzlete miatt végigdöczögtessék Ausztrián, Svájczon és Francziaországon a belga tengerpartig? Hát nem kényelmesebb volna neki lakóhelyéről egyenesen odautazni ? Hogy a Cunard és az Adria meg a Menetjegyiroda ekkép kijátszák a törvényt: azon nem csodálkozom. Ezeknek a társaságoknak nincs más czélja, mint mennél több hasznot huzni a nemzeti szerencsétlenségből: a kivándorlásból. De mit mondjak a kivándorlási kormány biztosságról ? Mit tételezzek fel Lévai Lajos úrról, az osztály tanácsosi rangban levő kivándorlási biztosról, aki eltűri, hogy ily gyalázatos elbánásban részesüljenek kivándorlóink és maga a törvény is ? Hát ő is a társaságok érdekeit képviseli, nem az államét és a kivándorlókéit? Nem lett volna-e kötelessége kényszeríteni a Cunardot és az Adriát, hogy az általok Fiúméba levitt emberek mind fölvétessenek a Fiúméból induló hajókra? Ezt a dolgot, Kegyelmes Ur, nem lehet hallgatással elütni. Mert az állam tisztessége van érintve. Mert azok az emberek, kiket lebolonditanak Fiúméba, de nem innét, hanem Antwerpenből indítanak tengeri útra, jogosan mondhatják : a magyar állam bérbe adta magát a Cunard-Adria vállalatnak s az egész kivándorlási törvény nem egyéb hipokrizisnél. Elvárjuk öntől, a kit igazságos és becsületes embernek ismerünk, hogy nyaka közzé csördit a lelketlen üzéreknek és felelősségre vonja Léva
