Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-02-10 / 6. szám

1904. február 10.

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

7

a szóbeli szerződés minden pontját elfogadták s erről egy nyilatkozatot állítottak ki Szűcsnek, melynek záradékában bent foglaltatott az is, ka valamelyik fél az ügylet megkötésétől visszalép, úgy 2000 kor. kötbért tartozik fizetni. Mikor Szűcs Ödön a szóbeli szerződést irásbelileg elküldötte aláírás végett a vevőknek, azok azt aláírni vonakodtak, mert ekkor már 10.000 koronával kevesebbet kínáltak a malomberendezósért. Szűcs nem volt hajlandó a szóbeli megállapodástól eltérni s igy Fuchs Adolf és Társa szerződést felbontottnak jelentették ki. Szűcs Ödön ekkor a 2000 korona kötbért követelte és pert indított a három vevő ellen, a tőzsdebiróságnál 12000 korona kötbér és 688 korona kártérítés iránt. Ezt az ügyet tárgyalta ma a tőzsde- bíróság, ahol alperesek jogi képviselője dr. Simon Izidor illetékességi kifogást emelt az eljáró bíróság ellen. Tagadta azt, hogy alperesek kereskedők lennének, mivel az egyik gépész, másik molnár, a harmadik pedig kereskedő. Ezek összeállottak egy malom- üzlet vitelére, mely azonban egyik résztvevő tekintetében sem állapítja meg külön a kereskedői minőséget. Különben is azt a nyilatkozatot a három alperes közül csak kettő irta alá. de még az is fontos, hogy a nyilatkozat aláírásakor a malomtulajdonosok még nem voltak törvényszékileg bejegyezve. Bemutatja alperesek törvényszéki bejegyzési okmányát, mely későbbről kelt, mint amikor Szűcs Ödönnel a gépekre vonatkozó nyilatkozatot aláírták. A tőzsdebiróság elfogadván alperesi ügyvéd érvelését az illetékességet hosszas tanácskozás után leszállította.

Hírek a városházáról.

A hideg sertéshúspiac/ árusai. A budapesti hentesipartestület több előterjesztésben kérte a tanácsot, hogy a hideg sertéshuspiaczokat szabályozza. Az árusítást csakis olyanoknak engedje meg, akiknek iparigazolványuk van s mondja ki, hogy a vidéki árus 5 kilónál kisebb mennyiséget el nem adhat. Az ipartestület igy akart védekezni a kontárok versenye ellen, amely egyre veszedelmesebb jelleget ölt. A köz- élelmezési ügyosztály ma azt a javaslatot tette a közgazdasági bizottságnak, hogy a szegény nép számára létesített hideg piaczokon a versenyt semmiféle irányban ne korlátozza.

Hetvenöt millió utas. A székesfőváros területén hét vasút végzi a személyszállítást. Ezt a hét vasutat 1903-ban 75,158.452 utas használta, akik 11,742.232 korona viteldijat fizettek. Ez a hatalmas forgalom a hót vasút között igy oszlik meg: A közúti vasút 62 kilométeres vonalán 43,281.753 utas fordult meg s a bevételi eredmény 7,244.144 koronára rúgott, kilométerenkint 116.841 koronára, ami az előző évi 117.243 korona bevétellel szemben 0-3°/0 apadást mutat. — A városi villamos vasút 332 kilométeres hálózatán utazott 21,565.265 utas; a bevétel volt

3,271.921 korona, kilométerenkint 98.552 korona, az 1902. évi 93.889 koronával szemben az emelkedés 5'Vo- — A Ferencz József földalatti 3-7 kilométeres vasúton utazott 2,937.030 utas, a bevétel volt kilo- móterenkint 127.002, összesen 469.980 korona, az apadás 2*8°/0. — A svábhegyi fogaskerekű vasutat — 3 7 km. — használta 255.966 utas. A bevétel volt 90.613 korona, 1902-ben 88.373 korona, az emelkedés tehát 2 5°/o- — A budai siklón — 0-2 km. — utaztak 457.678-an. A vállalat 65.138 koronát vett be, ami az 1902. évi 62 177 koronával szemben 4*8% emelkedés. — A budapest—újpest—rákospalotai 13*4 kilométeres vasutat használták 3,098.083-an. A bevétel volt 516.325 korona, 1902-ben 472.240, az emelkedés tehát 9-3%. — A budapestvidéki közúti villamoson — hossza 6*8 kilométer — utaztak 562.677-en. A bevétel volt 84.111 korona, 1902-ben 82.681 korona, az emelkedés tehát 1*7°/0, — Érdemesnek tartjuk

végül megemlíteni, mint a fővároshoz tartozó vasutat: a pusztaszentmihályi lóvasutat, amely 1903-ban 2-8 kilométeres pályán 32 655 korona bevétel mellett 393.082 utast szállított.

Budapest vásárcsarnokainak évkönyve 11)02. évről. Gondosan összeállított, terjedelmes munkában számol be Ziegler Nándor, a vásárcsarnokok igazgatója, Budapest vásárcsarnokainak fokozatos fejlődéséről. A jelentés bevezető részében kimutatja, hogy mig 1897-ben összesen 28,328.925 kgm árut hoztak a központi vásárcsarnokba és 1,201.880 kgm-ot szállítottak el, addig 1902-ben 64,510.372 kgm érkezett és 9,777.500 kgm-ot szállítottak el. E számok fényesen bizonyítják a forgalom nagy emelkedését És mégis tudvalevő dolog, az áruczikkek ára nemhogy csökkent, sőt emelkedett a csarnokokban. Bár e drágaság előidézése nemcsak helyi, hanem országos okokra is visszavezethető, a beszámolás szerint a fő ok abban rejlik, hogy a központi vásárcsarnok már nagyon szűknek bizonyult. És ez érthető is; mert egy nagyobb méretű csarnokban az árusok szaporodása révén nagyobb üzleti versenyt lehet kifejteni, országos áruforgalom központi piacza lesz, a mi mindenesetre az élelmi szerek árának csökkenését vonja maga után. Úgy értesülünk, hogy a főváros tanácsa a dunaparti közraktárak épületeit akarja a központi vásárcsarnok kibővítésére fölhasználni. Bár ez egyelőre, ideiglenesen, segítene a bajon és legkevesebb tőkebefektetést igényelne, mégis már most kellene a főváros tanácsának komolyan foglalkoznia azzal a tervvel, hogy a fogyasztó közönség egy nagyobb szabású, rendszeresebb és szabályozottabb áruforgalmat létesítő piaczon olcsóbb árhoz juthasson. Nem hallgathatjuk azonban el a vásárcsarnok előnyeit és érdemeit. Az évkönyv részletes jelentéseiből megtudjuk, hogy mig 1899. évben hamisítás szempontjából az összes élelmiszer 13 2"/0-a kifogásoltatott, addig 1902-ben már csak 4°/0 volt a kifogásoltak száma. Még előnyösebben mutatkozik az eredmény a tej- és tejtermékek vizsgálatánál, metye-