Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-26 / 4. szám
1904. január ‘26. végre azérl, mert a bér kifizetését egyenlőnek veszi a birói letétbe helyezéssel, holott a birói letétbe helyezés még nem fizetés; a letét kiutalványoztatása és felvétele körül költségek vannak, s így a birói letétbe helyezés esetére még költségek is biztosi- tandók. Ezek szerint a 23. §-ot igy kellene szöve- gezni: „Ha bérbeadó visszatartási jogát gyakorolta, a bérlő köteles azon naptól számitott 15 nap alatt, a mely napon a bérelt dolog felett való rendelkezése megszűnt, a visszatartott dolgok kiadása iránt pert inditani, külömben bérbeadó a 24. §. szerint járhat el. A visszatartási jog megszűnik, ha a bérlő bértartozását, legfeljebb azonban azt az összeget, a melynek erejéig a bérbeadó elsőbbségi igényt érvényesíthet, és annak járulékait kifizeti, esetleg azt és az esetleges költségek fedezésére szükséges összeget birói letétbe helyezi. A költségek a letétbe helyezett összegnek X °|0-át teszik, de a leteendő költségösszeg 40 koronánál kisebb — 200 koronánál magasabb nem lehet. A 24. §-ban a 23. §-ra való hivatkozással irt 30 nap helyett elég 15 nap; ugyanitt az utolsó bekezdés helyett megfelelőbb volna kimondani, hogy az elülj áróság úgy jár el, mint az adóárveréseknél. Nincsen arra semmi szükség, .hogy két szabályt alkossunk, mikor egy pár szóval meglehet oldani a külön szabályra utalt, külömben is nagyon egyszerű kérdést. A 25. §-nak azon ujitása, hogy a beköltözés után a legelső felmondási időt nem lehet igénybe venni, semmi gyakorlati jelentőséggel nem bir. Eddig sem okozott sem zavart, sem nehézséget, ha a beköltözést nyomban követte a felmondás. Olyan ritka eset ez, hogy kár erről külön intézkedni és annyira lényegtelen, hogy ezért nem érdemes az embernek veleszületett szabadságát korlátozni. Meg kell tehát hagyni úgy a mint volt, a mint a közönség azt már megszokta. De helyes ezen szakasz utolsó rendelkezése, hogy ha a felmondási idő utolsó napja ünnep, akkor a közvetlen követő köznapon is fel lehet mondani, ámde csak déli 12 óráig, mert annak nincsen értelme, hogy ebben az esetben az egész napon lehessen felmondani, mikor az ünnep miatt már úgyis 24 órával tolatott ki a határidő. Yalószinű, hogy ezt a tervezet is igy érti, de nem mondja ki; igy abból, hogy a felmondási idő a legközelebbi köznapon jár le, inkább az olvasható ki, hogy ez az egész köznap számit, nem pedig annak déli 12 óráig terjedő része. A 27. §. nem elég világosan fejezi ki, hogy itt nem egy közjegyzői okiratban foglalt meghatalmazásról van szó, hogy ez tulajdonképen csak forma ; ugyanazért helyes volna az első bekezdésbe beilleszteni, hogy csak akkor lehet a tulajdonosok bármelyikének jogérvényesen felmondani, ha az, a ki a tulajdonosok részéről a bérbeadásnál el járt, ugyanezen alkalommal nem nevezte meg azt az egyént, a ki a tulajdonosok nevében a bérlővel 5 érintkezik. A második bekezdésbe szintén felveendő volna, hogy a többi bérlő közül is már a kibérlés alkalmával meg kell nevezni azt az egyént, a ki a bérlőtársakat a bérbeadóval való érintkezésben helyettesiti. Igaz, hogy most a 31. §-ban hivatkozott miniszteri rendelet szabályozza a felmondást, de ez a rendelet módosulhat, esetleg helyette törvény fogja ezt a kérdést szabályozni a nélkül azonban, hogy a bérszabályok egyidőben változnának. Ugyanazért a 31. §. helyesebb volna így: „A felmondás magánúton, vagy a mindig érvényben álló és a felmondást szabályozó miniszteri rendeletben, esetleg ilyen irányban rendelkező törvényben megirt módok bármelyikén érvényesen történik. Az egyszer foganatosított felmondást ugyan abban a felmondási időben megismételni nem lehet.“ A ma érvényben álló szabály nem állitja fel azt a tilalmat, hogy a felmondás meg nem ismételhető, de a birói gyakorlat ezt állapította meg és nincs is okunk attól eltérni, részben mert ez már átment a köztudatba, mint fennálló jog gyökeret vert, részben pedig azért, mert a felmondás meg- ismételhetése csak a hanyagságnak istápolása és esetleg a kicsinyes bosszú fegyvere; mint ilyen nem méltó arra, hogy a törvényerejű szabály tápot adjon ilyen komoly, megfontolást igénylő lépés nevetségessé tételére. A fent vázolt okokból a 32. §-ból is ki kellene hagyni a felmondás megismétlésére való hivatkozást; de hogy ne kelljen birónak, feleknek a felmondás napjának bizonyításával vesződni, kimondandó volna, hogy a felmondási időben foganatosított felmondás érvényesítése iránt a per tekintet nélkül az ünnepnapokra a felmondási hónap huszadik napjáig indítandó meg. A 34. § ban megállapított határidő az egy szobából álló lakásra nagyon hosszéi; egy szobás lakásnál felesleges kimondani, hogy vagy a konyha, vagy a szoba egy bizonyos időben átadandó. Az ilyen szegény ember uem hurczolkodik napokig, minden czókmókját egyszerre viszi el s igy egyszerre ürül ki a lakás. Ehhez képest kimondandó volna, hogy egy szobából, konyhából álló lakás a második köznapon déli 12 óráig teljesen kiürítendő és az uj bérlőnek rendelkezésére bocsátandó. Ugyanezen §. utolsóelőtti bekezdése a 25. §.-ra vonatkozólag kifejtettek alapján úgy volna szöve- gezendő, hogy a kihurczolkodási határidő az ünnepet követő utolsó köznapon déli 12 órakor végződik. Végre a házmesterek is helyet találnak a bérszabályokban. Miután ők összetartoznak a bérházakkal, helyén való a házmester kérdést is a lehetőség szerint ugyanazon szabályok keretén belül rendezni. Nem sok mondanivaló van ezen a téren, de figyelembe veendő, hogy a háztulajdonos a házmester ellen és ez a háztulajdonos ellen eddig nem talált bírót, mert a bíróság cselédnek minősítette a házMAGYAR SZÉKESFŐVÁROS
