Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-24 / 27. szám
1903. deczember 24 MAYGAR SZKESFŐYÁR0S Hogy e közismert tények daczára a közönség előtt sokkal népszerűbbek a lóversenyek, mint az ügetőversenyek, annak oka egyedül a játékszenvedély elbarapózásában keresendő. Miután az ügetőversenyek reálisabbak a futtatásoknál, természetesen nem nyújthatnak akkora chanceot nagy nyereségekre, mint az utóbbiak. A publikumnak pedig mellékes a lótenyésztés; neki izgalom és totalisateur- vagy bookmacker-nyereség kell. E sajnálatos abberáczió eredményezte, hogy az oly kedvező auspiciumok közt megindult ügetőverseny-sport az utóbbi évek folyamán ellanyhult és vonzóereje csaknem megszűnt. Komolyabb gondolkodású birtokosaink azonban nem vesztették el sem kedvüket, sem bizalmukat, s elhatározták, hogy a versenyek terén megszerzik az ügetősportot megillető méltó helyet. E czélból újjászervezték az egyesületet s vezetésére megnyerték elnöknek Szápáry Pál grófot és Herzog Mór bárót. Ez a két név teljesen garancziát nyújt, hogy az ügető sportra fényes napok fognak virradni. A jelentős átalakulásról a következő tudósitás számol be: Deczember hó 21-én délután tartotta meg a magyar ügetöverseny-egyesület első rendes közgyűlését a köztelek tanácstermében, számos egyesületi tag jelenlétében. Báró Herczog Mór egyesületi alelnök lelkes szavakkal üdvözölte az egyesületben először megjelent Szápáry Pál grófot, az egyesület elnökét, kérve az elnököt, hogy a nála már megszokott és kiös- mert agilitással vezesse az egyesületet czóljai eléréséhez. Szápáry Pál gróf lendületes és szép szavakkal köszönte meg e megtisztelő fogadtatást és biztosította az egyesületet, hogy annak mindenkor csak felvirágzására fog törekedni. Ezekután az elnök megnyitván a közgyűlést, a nemrég elhunyt Dessewffy Alajos grófot parentálta el, kiemelve Dessewffy gróf nagy és feledhetetlen érdemeit, a melyek az ügető-sport terén maradandó emlékként fognak tiszteltetni. Dessewffy Alajos gróf utolsó levelének felolvasása után, melyben az egyesületnek 5000 koronát adományozott, Keglevich Gyula gróf indítványára az egyesület a családnak jegyzőkönyvileg fejezi ki részvétét. A közgyűlés második pontja az alapszabályváltoztatás volt, mely a közkézen forgó javaslat alakjában el is fogadtatik és a belügyminisztériumhoz jóváhagyás végett beterjesztetik. Az alapszabály módosításával az egyesület neve Budapesti ügetőverseny-rgycsületté változott át. A kilépő választmányi tagok helyébe Bezerédy Victor, Nagy Gábor és Bakonyi Géza miniszteri tanácsosok, Lúdvigh. Gyula máv. igazgató elnök, Mely Béla dr. és Vasz'ilievich János főv. tanácsos urak, Kormine Károly, Zichy Károly és Degenfeld Pál grófok, 5 Chernél György, Hansely János, Vojnits Sándor és Györgyei Miklós urak választattak. Az igazgatóság előterjesztésére a közgyűlés elfogadta a jövő évi költségvetést, mely szerint 160.000 korona dijak jutnak 12 versenynapra, és pedig május 25, 28, 30, junius 1, 4, 7, október 15, 17, 19, 22, 26 és 29 én. Az építkezésre és administrátor dolgokra vonatkozó ügyek megbeszélése után a közgyűlés a leglelkesebb hangulatban a jövő sikerének biztos reményében oszlott fel, éltetve az elnökséget. Közúti közlekedésünk és Jelűnek Henrik. Megbízható helyről kapjuk az értesítést, hogy a Hivatalos Közlöny a legközelebbi napokban hozni fogja haraszti Jellineli Henriknek udvari tanácsossá történt kinevezését. Azt hisszük, kevés újságolvasó van az országban, aki nem ösmerné e nevet. Innen- onnan negyedszázad múlt el azóta, hogy Jellinek Henrik a főváros leghatalmasabb közúti vállalatának ólén áll, s e hosszú idő alatt töméntelen dicséretben és gáncsban volt része. Illik azonban konstatálni, hogy a gáncs soha nem személyét, hanem csak a vezetése alatt álló társulat egyes intézkedéseit érte. Olvasóink emlékezni fognak, hogy a mi lapunk is többizben kritika tárgyává tette a budapesti közúti vaspályatársaságnak a közönséggel szemben tanúsított magatartását. Akkor, midőn a közönség türelmetlenül követelte, hogy nagyobb kedvezményekben részesüljön, habozás nélkül visszhangoztattuk a publikum óhaját és rámutattunk a meglevő visszásságokra. A pártatlanság azonban megköveteli annak kijelentését, hogy a kontinensen nincs még egy város, hol a közúti közlekedés oly magas fokon állana, mint Budapesten. Mi kritizálhatjuk, sőt olykor-olykor szidhatjuk is magunk között, de külföldiekkel szemben méltó büszkeségünk tárgya. A mily nagyarányú Budapest fejlődése, épp oly mértékben haladt előre a közúti vaspálya társaság. Ennek az előrehaladásnak lelke és legfőbb tényezője Jellinek Henrik volt. A főváros közúti közlekedése és az Ő személye egymással egybenőtt fogalommá vált. Hogy most a legtávolabbi városrészekben is csilingelnek a villamos kocsik s a gyors közlekedés révén fejlődésnek indultak a kültelkek: épp úgy Jellinek Henrik érdeme, mint amaz eléggé meg nem becsülhető tény, hogy az általa alakított helyiérdekű vasutak Budapesttel közvetlen összeköttetésbe hozták a környékén fekvő falvakat. A viczi- nálisok nélkül a fővároshoz kötött polgárságnak nem volna módja kellemesen és olcsón nyaralni Szent-Mihályon, Mátyásföldön, Czinkotán, Harasztiban, Káposztás-Megyeren, Kákos-Kereszttúron és a budai részeken. Hogy ezt az összeköttetést Jellinek Henrik megteremtette, oly érdem, a melyért a polgárság
