Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-12-24 / 27. szám

1904. deczember 24.

MAGYAR SZÉK:KSKŐVÁROS

3

földjei? Azok meg vannak ma is, értékben megszaporodva, de a jövedelem szempontjából megcsökkent fontossággal.

Van a városban magánvagyon is. A bankok pincééiben aranyhegyek vannak íeltor- nyozva, melyeket a legkedvezőbb feltételek mellett kinálnak — de hasztalan; nem jut az az élet eleven keringésébe bele, s igy a köznek sem válik hasznára. Nincs vállalkozás, nincs munka, munkaalkalom, pedig a folyton növekvő szükségleteket csakis a növekvő népesség növekvő munkája lesz képes kielégíteni. A munkát kell szervezni, a vállalkozás lehetőségét biztosítani, mely most gazdasági életünk független berendezésének feladásával versenyezni képtelen. Képtelen beszéd, hogy nálunk nincs vállalkozói szellem. Ez nem különös adománya egyes népeknek, hanem az alkalom szüleménye. Van vállalkozói szellem, vagy volna, csak vállalkozói alkalom nincs. Éppen mert a mi tőkéseink és pénzes embereink is okosak és számítók, azért nem mennek bele az itteni vállalkozásba, mert gazdasági függésünk azt eleve lehetetlenné teszi, inkább — számtalan eset van — Ausztriában, vagy a balkáni vámkülföldön alapítanák vállalatokat, vagy az angol bankba helyezik pénzüket, mert annak a másfél perczentje jobb, mint a hazai vállalkozás biztos sikertelensége.

Ezen gyökeresen és maradandóan nem segíthet más, csak a munka és vállalkozás lehetőségének szervezése, az önálló vámterület.

Erre az eredményre vittek elméleti tanulmányaim, s az összes „érdeknélküli érdekelt‘ szakkörök gyakorlati vezérférfiainak nyilatkozatai. Ez az alfa és om$ga, mert csak az biztosíthatja nagyobb gazdasági fellendülésünket. Éppen Budapesten, hol a társadalom munkája az iparra és kereskedelemre kell, hogy támaszkodjék, vitán felül áll, hogy csak evvel és egyedül evvel lehet a munkaalkalmak olyatén szervezését elérni, mely a belefektetett munkásságnak tényleg méltó eredményt képes biztosítani. Csak evvel lesz lehetséges a főváros alapos és reális pénzügyi regenerácziója elérhető, mert ekkor a főváros pénzügyei a legszilárdabb bázisra, a polgári munka gyümölcsöző eredményeire lesznek állítva.

S akik a főváros pénzügyeit igazán szivükön viselik, s azon igazán segíteni akarnak, azoknak szüntelen agitáczióval és határozott állásfoglalással kell az alapot, a kiindulási pontot: az önálló vámterületet megteremteniük. Szemenyei Kornél.

Az újjászületés útja.

Az elfogulatlan szemlélő megtalálja az okozati összefüggést a főváros jelenlegi helyzete és a korszellem között. A XX-ik század kezdete szomorú világításban tünteti föl a magyar közéletet. Az ideális törekvések megszűntek. Senki nem hévül a közért, hanem csak a maga hasznát és érvényesülését keresi. A megnehezedett megélhetési viszonyok között a létért való küzdelem ijesztő kinövésekre vezetett. Semmi sem szent, hogy az egyén czélját érhesse. A czél: meggazdagodni, azután czimeket és rangot szerezni. Akinek a magánvállalkozás terén nem nyi- lik alkalma vagyont szerezni, közéleti szerepléssel iparkodik pénzhez jutni. Nevét, befolyását, összeköttetéseit kamatoztatja. A diplomás emberek egymást tapossák, hogy olyan helyre jussanak, ahol üzleteket lehet csinálni. Legnagyobb a tülekedés a képviselői mandátumokért és a fővárosi bizottsági tagságért. Mert mindenki tudja, hogy ez időszerint két tehén van az országban, amelyet végtelenségig fejni lehet: az állam és a főváros.

Miként a parlament, azonkép a főváros törvény- hatósági bizottsága tömve van önző stréberekkel, kik mindenre gondolnak, csak a közérdekre nem. TTjjainkon megszámlálhatjuk azokat a városatyákat, kik teljes függetlenséggel és minden magán érdektől mentesen teljesitik hivatásukat.

A túlnyomó többség nyilt vagy titkos ágense, képviselője vagy közbenjárója azoknak a pénzintézeteknek, részvénytársaságoknak és vállalatoknak, melyek a fővárossal összeköttetésben állanak. Nem túlzás, ha azt mondjuk: Budapest ki van szolgáltatva a tőke embereinek. Mint Laokon kígyója fojtogatja a fővárost a magánérdek és fenyegeti elnyeléssel. Az évek hosszú folyamán szinte elszakithat- lanná vált a háló, melyet a különböző érdekcsoportok képviselői fontak a főváros körül.

E hálóban vergődik a polgárság és az admi- nisztráczió. Széttépni nincs ereje, mert kezeit ezernyi kötelékkel tartják lenyűgözve. A kisiparosok és kiskereskedők — más külföldi városoknak e döntő faktora — Budapesten engedelmes rabszolgái ama törzsfőnököknek, kik mint bank-, takarékpénztári és szövetkezeti igazgatók folyton fejük fölött tartják a hitel Damokles-kardját. A tisztviselői kar érzi és tudja, hogy a főváros lejtőre jutott, de nem mer ellentállani, mert félti exisztencziáját a választások korlátlan hatalmú intézőitől.