Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-24 / 27. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. deczember 24. 27. szám. Magyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre — ... ... ... ... ... T2 kor. Fél évre ... ... ... ... ... ... ... 6 kor. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Egyetem-utcza 7. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Pénzügyi regeneráczió. Fővárosunk pénzügyei gyökeres reformra szorulnak. Unos-untalan hangoztatott kijelentés. Maga a legilletékesebb pénzügyi osztály jelentette ki, s kijelentésének komolyságát egy csomó szükségesnek jelzett roforin részletes előterjesztésével is indokolta. Eszme eszmét szült. Buján tenyésztik a főváros pénzügyi helyzetének javítására irányuló javaslatok. A tanács, a közgyűlés, sőt a kormány is szinte aggódó gondossággal foglalkozik a pénzügyi reformjavasjatokkal. Mindenkinek volt már egy jó ideája, de senkinek sem volt még egy fillérje ‘sem az ügy megoldására. Pedig az Akadémiát is nem egy emberöltő vitatkozásaival, de Széchenyi adományával alapították meg. Különösen illeti e vád a mindenkori kormányokat, melyek a mindig szabadelvűnek nevezett programmok élén a szivárvány különböző szinei szerint váltogatták elveiket, csak a főváros iránti szeretet tudta mindegyikük meggyőződéseit ismét egy sugárkévébe egyesíteni, mely ragyogó fénynyel koszoruzta meg a programmot: hogy a főváros iránt a kormány at}-ai jóindulattal viseltetik. S ha ezen jóindulat eredményeit objektive mérlegeljük, nem találunk mást, mint egyik serpenyőben a főváros áldozatkészségének folytonos igénybevételét, a másikban pedig a be nem váltott Ígéretek nagy tömegét, mely discrétül kandikál ki egy pár díszpolgári köntös rendjeles szegélye alól . . . A végeredmény az, hogy a sok bába között elveszett a gyerek: a sok terv között elveszett a költségvetési egyensúly. Igaz, hogy e tervek némelyike magán hordta a halvaszületettség bélyegét, s fölösleges kár volt ennek bebizonyításával az ügyosztályt megterhelni. Másokban, kis körben, felcsillant a használhatóság eszméje, néhány jóravaló reformmunka készült; igaz, ezeknek egy része ismét megrekedt a, minis- téri búrokban, de egy részük életbe is lépett. De a főváros pénzügyeit talpra állítani nem birta. A költségvetési jelentés orákulumszerű szavai szerint a kiadásoknak legkisebb mértékre való szorítása mellett, a jövedelmi forrásoknak leguzsorásabb kihasználása mel lett is a közület rendesen visszatérő nagy közszükségleteiről, a közmunkákról, a rendes költségek keretében gondoskodni nem lehet. Ezek a sajátos körülmények mélyebbre ható vizsgálódást követelnek. Két irányban kell ennek haladnia: egyrészt a szükségletek, másrészt a fedezetek mezején. A szükségletek terén az első szembe- öltő jelenség a szükségleteknek, a hangsúlyozott redukálások daczára is, folytonos emelkedése. Sőt nagyobb most budgetünk, mint a kilenczvenes évek derekán, mikor a pénzbőség nagyobb szabású közmüvekre is csábított. Ezt a nevezetes körülményt nem lehet egyszerűen a személyi kiadások felduzzadásának frázisával agyonütni. Bárki, aki objektive szemügyre veszi az élelmiczik- keknek, lakásoknak, munkabéreknek tíz év
