Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-12-01 / 26. szám
1904. deczember 1 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 7 De a’szülők is sokkal nagyobb buzgósággal fogják gyermekük figyelmét az ipari pályára, illetve iskolákra felhivni, ha előre megállapíthatják, hogy annak elvégzése után meghatározott és arra alaposan kioktatott ipari szakmában keresheti és találhatja jövendő boldogulását, anélkül, hogy többféle szakban kísérleteznie kelljen. Mindenekelőtt azonban el kell törölni az ipariskolai felvételt megelőző két havi mühelyi gyakorlatot, mert ez úgyis csak illuzórius és értéktelen. Továbbá be kell rendezni azon alapfelszerelésekkel, amelyeket az egyes iparágak mühelyi gyakorlatának elsajátítása megkíván ; módot kell nyújtani, hogy a növendék a tanfolyam bizonyos részében oly ipari telepek műhelyeiben foglalkozzék, amelyre képezni óhajtja magát. S hogy e tekintetben akadály ne merülhessen fel, a kormány minden olyan ipari vállalatnál, amely bárminő czimü állami kedvezményt vagy munkát nyer — szerződésileg biztosítsa azon jogot, hogy bizonyos időben az ipariskolai növendékek mühelyi ismereteiket annak műhelyeiben gyakorlatilag fokozhassák. Miután pedig az ilynemű átalakulás sok nehézséggel van összekötve, de meg egyszerre úgy sem valósítható meg, hogy minden iparág kapjon külön tanszéket, válassza ki a kormány azon iparágakat, amelyeknek mivelése legsürgősebb és fokozatosan bővítse azokat. Az ipariskola csakis úgy tehet üdvös szolgálatokat a hazai iparnak, ha elsősorban önálló iparosokat nevel, akik ipari szakukat alapos tudással, finomult ízléssel és megbizhatósággal fejlesztik s akik képzettségüknél fogva a magyar ipar irányításában és annak térfoglalásában hathatósan közremunkálkodnak. Csakis akkor lehet majd szó igazán magyar iparról és csakis ilyen utón lehet meghonosítani sok oly ipari szakot minálunk is, amely szaknak produktumaiért a jelenben milliók vándorolnak külföldre. S hogy ez mielőbb megszűnik, arra erős reménységünk nekünk Hieromymi kereskedelemügyi miniszterünk, ki alapos tudással és igazi jóakarattal indította meg ezen fontos ügynek: az iparoktatásnak reorganizálását. A m. kir. Íparfelügyeiök 1903-iki tevékenysége. A m. kir. iparfelügyelők 1903-iki tevékenységét a m. kir. kereskedelemügyi miniszter vaskos kötetben ismerteti. A jelentésből, amely most jelent meg, kitűnik, hogy az iparfelügyelőknek tevékenysége 1903 ban már tekintélyes mértékben múlta felül az előző évekét, daczára annak, hogy a múlt évben szinte jár vány szerűen dúlt sztrájkmozgalmak az egyes kerületek iparfelügyelőit jóformán teljesen elvonták egyéb hivatásuktól. Ám a sztrájkok megszüntetése érdekében kifejtett munkálkodásuk elég fontos és elég sikeres, mert az ország különböző részein kitört sztrájkmozgalmak nagy részét az iparfelügyelők gondos és dicséretes közbenjárása szüntette meg, akik fokozott tevékenységet fejtettek ki a munkások és munkaadók között felmerült érdek- ellentétek kiegyenlítése körül. A jelentés szerint az Íparfelügyeiök 1903-ban 6388 ipartelepet vizsgáltak meg és 25,116 kazánvizsgálatot végeztek. Az utóbbiaknál 2406-tal többet, mint 1902-ben. Az általuk megvizsgált gyártelepek közül 646 (10°/,) olyan telep volt, amely motorikus erő igénybevétele nélkül, vagyis kézi erővel dolgozott. Ebből az tűnik ki, hogy az iparfelügyelői szolgálat mindinkább intenzivebbé válik s nemcsak a nagyobb gyárszerű üzemekben gondozza a munkás- védelmi érdekeket, hanem a kisebb ipari telepekre is következetesen kiterjeszti működését. A megvizsgált 6388 ipartelepen az alkalmazottak száma 206,202 volt, ezek között gyári munkás, illetve segéd: 183,234 és 7445 inas volt. A gyári munkások körülbelül egyharmada nő: ami elég tekintélyes létszám. Az egyes ipartelepeken észlelt hiányok és mulasztások pótlására 13,775 esetben kellett intézkedni. A legtöbb intézkedés a balesetek elhárítása czéljából a különböző munkagépekre alkalmazandó védőkészülékek hiánya vagy hiányossága tette szükségessé. A védőkészülékek mellőzése a leggyakrabban a fűrész és egyéb faipari telepeken volt észlelhető, s ennek magyarázata abban keresendő, hogy a faipari gépek védőkészülékei a munkást munkájának megszokott módon való végzésében némileg feszélyezi és e miatt gyakorta maguk a munkások távo- litják el azokat, tisztán csak kényelmi okokból. Örvendetes haladásnak a jele az, hogy gyáriparunkban nagyobb horderejű munkásvédelmi intézkedések szüksége csak elvétve merült fel. A bérfizetés körül a megvizsgált 6288 ipartelep közül mindössze csak 59 telepen volt szabálytalanság észlelhető. 155 telepen nem feleltek meg a munkáslakások és hálóhelyiségek, 111 esetben pedig a rossz és tűzveszélyes világítás esett kifogás alá. A halálos balesetek száma 142 volt. De nem valamennyije olyan, melyet tulajdonképeni hivatásból eredő balesetnek lehetne venni A munkagépek körül előforduló balesetek száma évről-évre fokozatosan csökken, ami elég örvendetes és bizonyára a védőkészülékek alkalmazásának tudandó be. Minthogy a balesetek bekövetkezésekor nyújtandó első segélyről a közegészségügyi törvény értelmében az ipartelep tulajdonosa tartozik gondoskodni s e czélból néhány alkalmazottját ki is oktatni, ezen feladatának megkönnyítésére a kereskedelemügyi miniszter a budapesti önkéntes mentőegyesület által az ország különböző ipari góczpontjain mentő tanfolyamok rendezését vezette be A múlt esztendőben a mentőegyesület 10 helyen tartott ilyen tanfolyamot, melyek mindegyikén 40—50 gyári alkalmazott nyert az első segélynyújtásban szakszerű
