Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-01-03 / 1. szám
4 magyar székesfőváros 1904. január 3. vásárcsarnok basáját és bikáját, mert vele egy húron pendülnek ? Szabad-e tápot adni ily föltevésnek? Szabad-e megengedni, hogy a biróság álmélkodva kérdezze a nyilvánosan megbélyegzett városi tisztviselőtől: Ön még nincs fölfüggesztve ? Tudni akarjuk, ki vagy kik Hembach pártfogói? Felvilágositást követelünk: miért nem függesztették föl állásától? Egy dijnokot vagy Írnokot haladéktalanul elcsapnak vagy felfüggesztenek állásától, ha csak századrésze terheli annak, ami a vásárcsarnoki főfelügyelőre a biróság előtt, eskü alatt kivett vallomások alapján rábizonyult. Miért tesznek kivételt Hembach Gyulával? Miért adtak neki szabadságot, a helyett, hogy egy gyorsan lefolytatott fegyelmi utón elcsapták volna ? Ezekre a kérdésekre válaszolni kell. Mert ha hallgatnak és azt az embert tovább is védszárnyaik alatt fogják tartani: a köztisztességet és a morált tapossák sárba. Újévi ajándék a fővárosnak. Tisza István gróf megemlékezett az apja jelmondatáról, hogy ,,A jókedvű adakozót szereti az isten“ és kellemes meglepetésben résitette a fővárost. A képviselőház pénzügyi bizottságában ugyanis kijelentette, hogy alioz a fizetésjavitáshoz, melyet egyelőre pótlék czimén fog kapni a fővárosi állam- rendőrség személyzete, a fővárosnak fele részben kell járulnia. Miután a pótlék 600,000 koronára rúg, ebből 309,000 korona esik a fővárosra. És hogy semmi félreértés ne támadhasson, a miniszterelnök ur szives volt emlékeztetni a bizottságot, hogy az IBS l-ik évi XXL tör vény czikk 53 §-ának a) pontja értelmében a székesfőváros köteles az államrend- őrsóg összes kiadásainak felét viselni. A bizottság megnyugodott. Mit szóljon azonban a főváros, amelynek háztartási egyensúlyát az állam nagylelkűsége egyszerűen fölbillenti ? A fizetési pótlék tudvalevőleg visszaható jellegű, Az állami tisztviselők megkapják a pótlékot az 1903-ik évre is, tehát a fővárosnak először gondoskodnia kell az elmúlt esztendőre eső 300,000 koronáról, azután az 1904-iki többletről. A már lezárt költség- vetés keretén kivül, ennélfogva 600,000 korona deficit mutatkozik. Hogyan fogja ezt a főváros előteremteni? Mert hogy ki nem bújhat alóla, azt megmondotta Tisza István. A rendes bevételekből se a 600,000 koronát, se a következő évekre eső 300,000 koronás többletet fedezni nem lehet. A főszámvevő eddig is valóságos számtani tornázást végzett, hogy egyensúlyban tartsa a kiadásokat és bevételeket. Az 1904-iki költségvetés már csak akkép volt hiány nélkül lezárható, hogy a bevételek rovatába tették a 2.815,371 korona kölcsönpénzeket. Joggal aggódhatunk tehát, hogy az 1905-iki * budget, a melyben majd helyet kell találnia a hátralékos 600,000 koronának és az azon évre esedékes 300,000 koronának, összesen 900,000 koronának. — Deficitet fog mutatni. Ki van zárva ugyanis, hogy a rendes bevételek természetes növekedése fedezze ezt a kiadási többletet. A különbözet máskép nem tüntethető el, mint egyéb kiadások csökkentésével. Már pedig csak a közérdek sérelme nélkül — néhány lényegtelen tételt kivéve - nem szállíthatók lejebb. Mindezek figyelembevételével nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az államrendőrség fizetési pótléka súlyos csapás a fővárosra nézve. Elérkezett az ideje annak, hogy a főváros komolyan foglalkozzék a rendőrségi kvóta kérdésével és a Tisza István által hivatkozott 1881-iki törvény módosítását követelje. Bármilyen kitűnő legyen is a rendőrség és nélkülözhetetlen a szolgálata: a fentartására fordított összegnek nem szabad oly magasra emelkednie, hogy megzavarja a főváros háztartási egyensúlyát vag^y akadályt képezzen egyéb közhasznú kiadások eszközlésénél. Ha szemügyre vesszük a fővárosi államrendőrség működését, kiviláglik, hogy nagyobb szolgálatára van az állami hatáskörhöz tartózó érdekeknek, mint a fővárosnak. Önként következik ebből, hogy fentartásához az államnak többel is kell járulnia. Ez időszerint Budapest 1,847.726 koronával részesedik a kiadásokban. Már ez az összeg is túlságosan magas, a 300.000 koronás többlettel ezután reá nehezedő 2,147.000 korona pedig elviselhetetlen. Se Bécs, se Páris nincs ebben az arányban megterhelve rendőrségi költségekkel. A mostani viszonyt okvetlenül meg kell változtatni. A fővárosnak biztosítania kell magát, hogy olyan meglepetések, mint ez a fizetési pótlék ne érhessék. Egyelőre felvilágositást óhajtunk a tanácstól: mikéjD szándékozik az 1903. és 1904. évi többletet fedezni ? * * * E sorok megírása után halljuk, hogy Tisza István grófnak valami eszébe jutott. Az, hogy a tavasszal képviselőválasztást akar tartatni. Ilyenkor pedig csínján kell bánni még a legmamelukabb várossal is, mert hátha galibát okoznak. Fogta tehát magát és két tekintélyes városatya előtt, akik egyszersmind oszlopos tagjai a liberális pártklubbnak, kijelentette, hogy a rendőrségi hozzájárulás többletét mindaddig nem fogja a fővárostól követelni, mig a főváros háztartása a kormány segítségével rendezve nem lesz. Ez a kijelentés némikép segítene a helyzeten. Amolyan Galgenfrist-nek tekinthető. De bármily megbízhatónak tartsuk a miniszterelnököt, mégis szeretnők, ha ezt az ígéretét kötelező formában — például a főpolgármester által — ismételtétné a közgyűlés előtt.
