Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-11-11 / 25. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. november 11. 2 a külfödi előtt. Ha nincs módunkban kellően benépesített állatkertet fentartani, oszlassuk fel a mostanit, mert inkább hiányozzék az állatkert teljesen, semhogy parodisztikusat mutassunk be. Azonban tagadnunk kell, hogy ne volna módunk egy európai nivón levő állatkert berendezésére és fentartására. Csak akarat kell hozza. Ha az a magántársaság, mely az állatkertet jelenleg birja, nem rendelkezik kellő anyagi erővel vagy képtelen a helyes vezetésre, akkor vegye át az állatkertet maga a főváros és nyerje meg számára a kormány támogatását. Szükségtelen bizonyitgatní, hogy egy igazi állatkert hasznára van a fővárosnak, mert gyarapítja ama látnivalók számát, melyek a külföldieket — főként a Balkán­ról jövőket — vonzzák és szórakoztatják. Erre érdemes áldoznia a fővárosnak, viszont a kormánynak kötelessége a legmesszebb menő anyagi támogatást nyújtani a végből, hogy legyen az országban egy oly állatkert, hol a tanárok és a tanulók szemléleti úton tökéletesíthessék zoológiái ismereteiket. Az állatkertek jelentőségét művelt orszá­gokban e szempontból fogják fel. Restelked­hetünk, hogy nálunk eddig más volt a fel­fogás és hogy az illetékes faktorok abszolúte nem törődtek az állatkerttel. Ha a mostani hercze-hurcza és az állító­lagos panamino ráirányozza a főváros és a kormány figyelmét az állatkert reorganizá­lására, illetőleg megteremtésére: csak elis­meréssel lehetünk Serák igazgató iránt. Mert botrány nélkül bizony alig történik nálunk újítás. Az 1905. évi költségelőirányzat tervezetéhez. Vaszilievits János dr. tanácsnok a pénzügyi és gazdasági ügyosztály vezetője, az 1905. évi költség- előirányzat tervezetével kapcsolatban benyújtotta a tanácshoz kisérő jelentését. Mi ebből a jelentésből semmit el nem veszünk, de hozzá sem teszünk, még kommentárra sincs szükség, mert a jelentés a maga szomorú valóságában leplezetlenül tárja fel a helyze­tet. De beszéljen maga a jelentés. A mint e tervezetből kitűnik, mondja a jelen­tés, a székesfőváros háztartásának jövő esztendei mérlege 140.360 korona hiányt tüntet fel. A mutatkozó költségvetési hiány mértékéből a szükséglet és fedezet valódi arányára, a háztartásnak igazi képére következtetést vonni nem lehet. Mert ezúttal is, mint már évek óta, csak úgy sikerült a költségelőirányzatot egy nagyobb deficzittől megmenteni, hogy egyrészt a kiadások sorában a közmunkákra, vala­mint a kölcsönpénzből vett előlegek visszatérítésére vonat­kozó tételeket kihagytuk, másrészt a bevételek tételeinek felemelésében elmentünk addig a határig, a melyet csak a várható közgazdasági fellendülés biztató jeleivel tudunk indokolni. Tudatában vagyunk annak, hogy a költségelő­irányzatnak nagy hiányossága, sőt a helyes pénzügyi politika elveivel össze sem egyeztethető az, hogy valódi szükségletet jelentő kiadások, mint a köz­munkák költségei, a budgetből kimaradnak. Követ­kezményeire kezdettől fogva és ismételten rámutat­tunk s az idő nekünk, sajnos, nagyon is hamar adott igazat abban, hogy a burkolási munkák foganatosítása czéljára szolgáló külön kölcsön felvétele máris elutasitha- tatlan szükségként jelentkezett. De a mily bizonyos az, hogy a burkolási kölcsön szükségessége természetes következménye annak az eljárásnak, a mely a köz­munkák dotatióját évek hosszú sora óta mostoha el­bánásban részesítette, sőt ezeknek a költségeknek teljes kiemelésével tehermentesítette a költségvetést, ép annyira kétségtelen, hogy a rendes bevételek megfelelő emelkedésének hiányában * a mulasztások pótlásának egyedül lehetséges módja a kölcsön fel­vétele. Ez volt az oka annak, hogy a pénzügyi és gazdasági ügyosztály, a mely a burkolási kölcsön felvételének következetesen ellenállott mindaddig, mig a főváros háztartása szempontjából megfelelőbb megoldásra volt kilátás, most maga is kénytelen volt a kölcsön felvételét javaslatba hozni, mert kisebb bajnak tartotta azt, hogy kölcsönpénzből fedezzünk oda nem való kiadásokat, semhogy egy valódi szük­ségletnek további elodázásával a mulasztások követ­kezményeit még súlyosabbakká tegyük. Ebből a szempontból kell elbírálni a burkolási kölcsönnek a költségvetésre való hatását is. Mint­hogy egyedül csak igy vált lehetségessé, hogy a fő­városnak immár elodázhatatlan egyik szükséglete a költségvetésnek aránylag nem súlyos megterhelésé­vel nyerjen kielégítést, ennélfogva a burkolási köl­csön felvétele a költségvetés szempontjából az adott viszonyok között inkább megnyugtatónak, mint aggá­lyosnak mondható. Megnyugtató a jelen viszonyok közt annyival is inkább, mivel azon idő alatt, mely a pénzügyek rendezéséig még el fog telni, a költség- vetést nagyobb zavaroktól menti meg, sőt a végle­ges rendezés utjából is hárít el némi akadályt. * Ennek a mostani törvényhatósági bizottságnak alig van egy-két számottevő tagja, a kinek helyes érzéke, annál kevésbé tudása volna, egészséges városi politika csinálása iránt. A tanács eléggé hangoztatta, hogy adók emelése és újak* behozatala nél­kül a helyzetet javitani nem lehet, de kárbaveszett a tanács min­den jajkiáltása, mert a rövidlátó közgyűlés minden erre irányuló javaslatát elvetette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom