Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-10-03 / 24. szám
VII. évfolyam. Budapest, 1904. októbejí'á. 24. szám. JYÍagyar Székesfőváros KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: ügész évre ... ... .. .... ... .. .. 12 kor. Fél évre ... .............. .............. ... 6 kor. SZ ERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Egyetem-utcza 7. Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. A Menetjegyiroda és a kivándorlás. Ha valaki nem tudná, hogy mi összefüggés van a Menetjegyiroda és a kivándorlás között: szolgáljon felvilágosításul, hogy a belügyminiszter engedélye szerint egyedül a Menetjegyiroda van feljogosítva arra, hogy az Amerikába kivándorlóknak hajójegyeket eladhasson Tudva azt, hogy Magyar- országból évenként körülbelül 50-60,000 émber vándorol ki, s hogy a magyar-amerikai vonalat fentartó hajós-társaság minden egyes felnőtt utas után 20 korona províziót tizet: nem szorul bizonyításra, hogy a Menetjegyiroda a legkövérebb és legjövedelmesebb monopóliumok egyikét szerezte meg magának. Vannak emberek, akikre csőstül hull az áldás, akik mindent elérnek, amit csak akarnak. Ezek közé tartoznak a Menetjegyiroda háta mögött álló nagyságos és méltóságos urak, akik megteremtették az idegenforgalmi r. társaságot és egyesítették a Menetjegy irodával. Sikerült nekik beugratni a kormányt, hogy a állam pénzéből nagy összegű évi szubvencziót adjon a társaságnak. A titulus: az idegenforgalom emelése. Arról nem szólunk, hogy a kerek földön nincs még egy állam, amely ily czimen hizlaljon egy csomó semmittevő direktort és részvényest, azt ellenben kötelességünk konstatálni, hogy az Idegenforgalmi társasággal párosodott Menetjegy! roda sem a fővárosban, sem a vidéken nem mozditotta elő az idegenforgalmat. Vagyis kútba dobott pénz a nekik adott szubvenczió. A társaság persze azzal védekezik, hogy ő megtette amit megtenni lehetett. Az ám! A Duna-ünnepély, a lengyelek fogadtatása és a bikaviadal az idegenforgalmi akcziónak legkimagaslóbb momentumai, amelyekre emlékezve, hirtelenében nem tudjuk eldönteni, mi volt nagyobb : a rendezők bornirt- sága vagy léhasága? A lefolyt pár esztendő eredménytelensége és siralmas kudarcza, a csaknem európai botrányokká fajult blamá- zsokkal egyetemben kétségtelenné tették, hogy azok az uiak, kik a Menetjegyiroda és Idegenforgalmi társaság élén állanak, lehetnek a privát életben tisztességes polgárok, de a magukra vállalt feladattal szemben valóságos szellemi nyomorékok. Nincs soha egy egészséges ötletük, s lilán}'zik belőlük az a komolyság és szoliditás, amely nélkül ily vállalat sikert nem arathat. Sőt mutatkoztak olyas tünetek, amelyek alapján még jóhiszeműségük is kétségesnek mondh tó. Budapesten és a vidéken legalább általános a meggyőződés, hogy az Idegenforgalmi társaság egyenesen a közönség becsapására utazik. Külföldieket nem tud ide csalni, tehát a benszülöttek pénzére pályázik. Mi igaz ebből, most nem kutatjuk. Sokkal fontosabb dologról akarunk ezúttal szólam: a kivándorlási ügyről. Amit a Menetjegyiroda a kivándorlás dolgában művel, az több a botránynál. Efölött szemet hunyni: kötelességmulasztás a hatóságok, bűn a sajtó részéről. Se a brémai Missler, se a többi külföldi ágens soha nem garázdálkodott oly vakmerőén
