Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-08-16 / 22. szám
1904. augusztus 16. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS * »9 takarmányt beszerzési áron szállítja. Fölhívja a vásárpónztárt, hogy ezeknek a gazdáknak kedvezőbb előleget adjon. Ha minderre nem lesz szükség, az egyik istállót ideiglenes vesztegvásárnak rendezik be. Ha sertést hajtanak föl nagyobb mértékben, a hatóság magánosoknak is ad bérbe hütő rekeszeket, még pedig önköltségi áron. Ha pedig később megcsappan a fölhajtás, fölhívja a kormányt, hogy különösen a bécsi piaczra gravitáló vidékeknek tarifakedvezményt adjon s a kincstári uradalmakból kizárólag a budapesti piaczra hajtassa az állatot. S csak végső esetben lehet szó a városi vámnak, rakodódijaknak s helypénzeknek a leszállításáról, illetőleg elengedéséről. Az általános nagyobbszabású intézkedések: a középponti vásárcsarnok sürgős kibővítése, hogy több hatósági közvetítő kapjon helyet. Hatósági sütőkemencze felállítása, hol naponkint ötvenezer ember számára süthetnek barnakenyeret. Az ügyosztály már tárgyal egy gőzmalommal, mely naponkint 1000 métermázsa liszt sütésére rendezne be siitőkemenczét. Végül az élő állatoknak nagyban való levágásának és értékesítésének az előmozdítása. A budapesti uzsora. — Czikksorozat. — Az alábbiakban szomorú képet fogunk festeni, írni fogunk erről a kedves Budapestről, a melyet annyira dédelgetünk és írni fogunk különösen annak egyik — eddigelé kimerítő bőséggel nem ismertetett — általános kórságáról, a budapesti uzsoráról. Mert rettenetes, hogy micsoda őrült pusztításokat visz véghez Budapesten az uzsora. Családok, exis- tencziák ezrével mennek tönkre, csupa czifra nyomorúsággal találkozunk uton-utfélen s magunk előtt fogjuk látni nem is annyira a Keletnek emporiu- mát, hanem valóságos uzsora fészkét, uzsora telepét. Általánosan ismert tény, hogy Budapesten a pénz magában véve nem drága. Foglalkozás, állás volt bőségben. A ki szolidul akart megélni a fővárosban, az megtehette azt évekkel ezelőtt. De ma a budapesti uzsora tultengésében ezeren, meg ezeren áldozatul esnek az uzsora ölelő karjainak. Elvétve, imitt-amott, néha sűrűbben olvasunk a napilapok törvényszéki csarnokában eseteket a budapesti uzsoráról, de immár elérkezett az ideje annak, hogy összefoglalva ezt a bűnös manipulácziót, megfessük a budapesti uzsora igazi képét, remélvén, hogy a hatóságok, vagy a kormány előbb-utóbb rászánják magukat egy kis erélyességre és sietni fognak megmenteni nemcsak Budapest hírnevét, hanem évenként ezer és ezer embert a nyomorúságos anyagi pusztulástól, az erkölcsi zülléstől. Külön fogjuk ismertetni az uzsora különböző formáit, hogy a budapesti közállapotok képe jobban kidomborodjék. És akkor látni fogjuk, hogy miért 7 mennek oly sokan tönkre Budapesten. Nyilvánvaló lesz a szüksége annak, hogy hatalmas pénzintézet alakuljon a kis emberek részére, a szerényebb exis- tencziák számára, a kik polgári haszonra alapított hitelműveletekre vannak rászorulva, de akiket a szabadon burjánzó uzsora kiszipolyoz, tönkre tesz. Mert tudnunk kell, hogy az uzsora leginkább a szegény, vagy szerényebb viszonyok között élő emberek, családok nyomorából táplálkozik. Nem a vagyonos, vagy az előkelő állású áldozata a lelketlen uzsorának, hanem a megélhetés ezer nehézségével küzdő kis ember. Az áru-uzsora. Csodálkozással kérdezhetné valaki, hát Budapesten, a hol annyi „bevásárlási forrás“ van, akkora a konkurrenczia, lehetséges-e áruuzsorát űzni? Sajnos : nagyon is lehet. A ki készpénzen akar vásárolni, az kétségtelenül elképzelhetlen olcsó áron, kevés pénzzel elégítheti ki minden szükségletét. De mit tegyen az, a kinek szükségletei vannak, de nincsen pénze ? Különösen mikép segítsen magán a szerényebb sorsú családfő ? Czipő, ruha, fehérnemű, bútor stb. kell, szükséges. Ha szükséges, megkapja, de keservesen fizeti meg az árát. Készletáruiigynö- kök kilincselnek végig a budapesti lakásokon és ajánlanak minden kézzelfoghatót, részlethitelre. Hogy az asszonynak való ruha részletre kétszer annyiba kerül, a családfő télikabátja már régen szótmállott, a mikor a részleteket nyögi, s hogy a szőnyegből már régen pallósuroló lett, amikor Kohnur a hátralékos részletekért eljön, az természetes. De hát még ez sem volna baj. A könnyen hívőket a részletáruval valósággal beugrasztják. A szemfüles ellenőrző ügynök, vagy pénzbeszedő nehány hónap múlva széttekint a lakásban. „Tessék már egy szép sző- nyeget vásárolni. Adjuk folyószámlára.“ Más alkalommal ajánl fehérneműt, vásznat, függőlámpát, ruhafogast, bútort. A mézes-mázos szavak nem tévesztik el a hatásukat s a melyik család egyszer a részletüzletbe belement, az, a mig csak él, érzi annak fojtó öleléseit. De még ez sem volna baj. Nehány hónapig ugyanis megy a részletfizetés, ámde jön valami csapás. Haláleset, vagy betegség, vagy — megszaporodik a család. Egy-két részlet elmarad, de jön utánna a per s akkor a „részletfizetés jogkedvezményének elvesztésével“ esedékes lesz egyszerre nehány száz korona, ennek a kamatai és a perköltségek. Tessék ebből kikászolódni. Attól kezdve a fiskális szintén hozzájárul a baj nagyobbitásához, megy a sok költség a Dunába, azaz a fiskális zsebeibe. A család végtére is tönkre megy, elzüllik. Jönnek a családi perpatvarok, a sötét gondok egymásra haragítják a házasfeleket, kész a tragédia. Az érdeklődők menjenek el a járásbíróságokhoz és győződjenek meg azokból a tömeges részlet- üzleti sommás perekből a valóságról. Némelyik fis
