Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-06-21 / 19. szám

MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

5

1904. június 21.

res kannába. Minthogy pedig Nagy Jenő az előadottak szerint rendesen űzte a tejhamisitást s az a védekezése, hogy a büntetőjogi felelősség mepállapodásuk szerint Jankó Alajost terheli, — mentségül el nem fogadható s minthogy ezek szerint kétségtelen, hogy a tejnek általa történt küldését az első esetben is csak azért ösmerte el, mert a kanna Bugyi község hivatalos pecsétjével láttatván el, tagadását maga sem vélhette alkalmasnak arra, hogy ezen a czimen a büntető felelősség alól kibújhasson s minthogy a marasztalt rosszhiszemű eljárásával nemcsak kiterjedt mérvben és állandóan jutott jogosulatlan haszonhoz és okozott nagy mérvben kárt másoknak, hanem gazdai hatalmával visszaélve, alkalmazottait is törvénytelen cselekedetre kényszeritette s enyhitő körülményül még az sem tudható be javára, hogy állitása szerint még büntetve nem volt, mert ily körülmények között csak a nehézkes ellenőrzésnek köszönheti eddigi büntetetlenségét.

Budapest, 1904. április hó 21-én.

A burkolási kölcsön.

Szinte axiómává lett ruár a községi háztartás követelményeinek egyebek közt az a meghatározása, hogy a rendes kiadások a rendes bevételekből fede- zendők. Ez a szabály sem jelentheti azonban azt, hogy egyáltalában nincsenek olyan esetek, a melyek a kivételt indokolttá tehetik. Lehetnek esetek, a mikor helye van e szabálytól való eltérésnek, a mikor tehát általános szükséglettel járó költségek fedezésére rendkívüli eszközöknek, igy a hitelnek is, az igénybevétele nemcsak menthető, de meg is engedhető, mert nem ütközik a községi háztartás irányadó alapelveibe.

Ilyen eset az, a midőn különben rendes, folyó szükségletet képező munkálatok több éven át elmaradtak s ennek következtében az egy-egy esztendő szükségletét meghaladó mértékben gyülemlettek össze. Sem a költségvetés nem birja meg ilyenkor a felszaporodott szükségletet, sem pedig az igazságos teherviseléssel nem lenne megegyeztethető, hogy a múltból visszamaradt szükséglet a rendes budgetbe, esetleg más szükségletek rovására, beszorittassék. Mert, ha annak a szabálynak, hogy a folyó rendes szükséglet a rendes bevételekből fedeztessék, éppen az az indoka, hogy az igazságos teherviselés szempontjából a jelen szükséglete a jövőre át nem hárítható, akkor ugyanez a szempont megköveteli azt is, hogy a múlt szükségletének a pótlása ne essék egyedül a jelennek a terhére.

Avagy akkor, a midőn olyan rendes szükségletről van szó, a mely feltétlenül kielégítést igényel, de a mely nem illeszthető be a rendes költségvetés keretébe, nem lehet mindig ridegen elzárkózni a rendkivüli eszközök igénybevétele elől. A halasztás

esetleg több veszélylyel járhat, mint az, hogy olyan kiadást teljesítünk kölcsönpénzből, a melyet nem abból, hanem a rendes bevételekből kellene fedezni.

Ez a két eset együttesen található fel a burkolási szükségletnél. Már esztendők óta, a mióta a főváros háztartása pénzügyi nehézségekkel küzd, nem illeszthető be még a rendes szükséglet sem a költségvetés keretébe. A burkolás terén a főváros még a legszükségesebbnél is kevesebbre szorítkozott. Ennek a következménye lön az, hogy a főváros utai, utczái és közterei egy részének a burkolata rossz karban van, más része egyáltalában nincs burkolva, avagy a végleges burkolatot várja.

Igaz ugyan, hogy a főváros pénzügyi viszonyaiban, nevezetesen a bevételek fokozása körül, számottevő nagyobb javulás még mindezideig nem történt, de a múlt évekről visszamaradt és igy rendkivüli szükségletként jelentkező burkolásnak további elodázása csak súlyosbítaná a helyzetet és nagyobb akadály lenne a végleges kibontakozás útjában, mint esetleg egy, a burkolási szükséglet fedezésére felveendő kölcsön.

Ez az oka annak, hogy korábban elfoglalt álláspontjával szemben, a pénzügyi és gazdasági ügyosztály is abban a nézetben van, hogy az okvetlenül szükséges burkolások költségeinek fedezésére nemcsak az egyedül lehetséges, de a mai viszonyok között a leghelyesebb mód is egy burkolási kölcsönnek a felvétele.

Az egyes utak és utczák burkolatainak elhanyagoltságán kivül még egyéb szempontok is vannak, a melyek megerősítenek bennünket abban a meggyőződésben, hogy a szükséges és sürgős burkolati munkákat mielőbb végre kell hajtani. Egyik a burkolási szabályrendelet életbeléptetése, a másik az iparpártolás szempontja.

Evek óta, mialatt a burkolási szabályrendelet és a burkolási járulék kérdése tárgyalás alatt volt, a főváros a legszükségesebb burkolást is azzal hárította el, hogy meg kell várni az uj szabályrendelet életbeléptetését. Ez időközben megtörténvén, a lakosság még jogosultabb várakozással kívánhatja az elhanyagolt burkolatú utczák újraburkolását. S tényleg ez irányban minden oldalról merülnek fel olyan kívánalmak és felszólalások, a melyeknek jogos alapját elvitatni aligha lehet.

Nem maradhat továbbá figyelmen kivül az a körülmény sem, hogy sem közgazdasági sem pénzügyi szempontból nincsen a főváros érdekében a helybeli burkoló-ipari vállalatok hanyatlása, esetleg megszűnése. Mert eltekintve attól, hogy megszűnésük sok munkáskéz keresetének, a főváros háztartására nézve azonkívül egy bizonyos adóalapnak az elvesztését jelentené, a verseny csökkentésével meg is drágítaná a burkolási munkákat. A burkoló-ipari vállalatoknak ugyanis természetszerűleg a főváros a legnagyobb fogyasztója, s ha a fővárosi munkákat nemcsak az eddigi mértékben nem lehetséges fen-