Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-06-21 / 19. szám
MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1904. junius 21. a 30,000 kivándorlónak, illetőleg a megfelelő készpénzbeli megtéritésnek garantálásáról. Ez a hallgatás a kormány részéről gyanús. Rossz indulat nélkül is helyén való a kérdés: mi az oka annak, hogy a kormány nem mondja meg, micsoda rekonpenzáczióban részesítette a Cunardot a fentebb emlitett garantia elejtéséért? Kétséget nem tűr, hogy az angol társaság csupán Tisza István gróf szép szeméért koczkázatos vállalkozásba nem bocsátkozik. Már pedig a fiúmé- new- yorki hajójáratok fentartása nemcsak koczkázatos, hanem határozottan veszteséget jelentő, ha nincs legalább 30.000 utas évenként. Tekintve azt, hogy a német-amerikai hajós- trust a Cunard megtörése végett saját fuvardíjait felére szállította, az angol társaságnak előre kellett látnia, hogy a magyar kivándorlók közül csak azokat szerezheti meg, akiket erőszakkal visznek le Fiúméba. Ha tehát a trust sakkhuzása előtt szükségesnek tartotta pénzbeli garancziát kérni a magyar kormánytól, kétszeresen érdekébe volt biztosítani magát most, amikor késhegyig menő konkurencziával áll szemben. Kérdjük ennélfogva a kormányt: micsoda biztosítékot nyújtott a Cunardnak? A józan ész logikája szerint ennek a biztosítéknak még lényegesebbnek kell lennie, mint amit a 30.000 kivándorló garantálása képezett. Mi nem kifogásoljuk, ha Tisza gróf a fiumei útirány fentartása végett áldozatot hoz. de megköveteljük, hogy erről nyíltan számot adjon. Suba alatti és leplezett szubven- cziókkal dolgozni nem szabad. Az ilyen eljárás szüli a gyanúsításokat és a botrányokat, amikre sem a kormánynak, sem az államnak nincs szüksége Az ügyet tisztázni kell és a kormány helyesen cselekszik, ha hamarább előáll a szerződéssel, mintsem a külföldi sajtó ismét meghurczolja a magyar állam jó hírnevét. Az uj tiszti főorvos. Scherman doktor halála után mindenki tisztában volt azzal, hogy utódja nem lesz más, mint dr. Magyarevics Mláden. Pedig a tiszti főorvosi állást választás utján kell betölteni, s ez az állás úgy dotáczió, mint hatáskör tekintetében érdemes arra, hogy sokan vetekedjenek érte. Ámde a közbizalom oly impozánsan csoportosult Magyarevics személye körül, hogy a vele való pályázás már eleve meddőnek látszott. Ha egyéb nem, ez a körülmény bizonyítja,, hogy az uj tiszti főorvos méltóan tölti be helyét.. Azok a tapasztalatok, amelyeket eddigi pályafutása alatt szerzett és lelkiismeretes ambicziója garancziául szolgálnak, hogy a főváros közegészségének ügye a helyes mederben fog vezettetni. Magyarevics nem fővárosi születésű, de már 1878 óta működik Budapesten, a főváros szolgálatában. Baranyam egyében, Kisfuladon született 1846-ban, s iskoláit Vinkovczén és Pécsett elvégezvén, a budapesti orvosi fakultásra jött. Kitűnő sikerrel megszerezvén a diplomát, állami ösztöndijjal Bécsben, Berlinben és Würzburgban gjmrapitotta ismereteit. A külföldről visszatérve, a tanács 1878-ban halottkémnek delegálta és pedig egy ideig a X-ik, majd a VII-ik kerületbe. Három év múltán megválasztották kerületi orvosnak, s e minőségében 1894 ig működött, megnyerve nemcsak a tanács, hanem a kerület polgárainak bizalmát is. Az elüljáróságok szervezésénél tiszti orvosnak választották meg ugyancsak a VII-ik kerületben Kartársai sorából minden stréberkedés nélkül annyira kivált, hogy 1898 ban elnyerte a tiszti főorvosi helyettesi állást. Ezentúl is ott működik, ahol eddig elismerésre- méltó szolgálatokat tett a főváros közegészség ügyének. Csak a felelőssége több, amit kétségkívül nyugodt öntudattal vesz vállaira. Úgy halljuk, hogy a julius elején tartandó tiszti főorvosi értekezleten, melyen a közegészségi ügyekkel foglalkozó összes tényezők résztvesznek, üdvözölni fogják az uj tiszti főorvost. Kellemes meglepetés volna, ha akkorra nem Magyarevics, hanem Magyar Mláden doktor fogadná az üdvözletét. Kitüntetett iparos. Amennyire visszatetsző, ha politikai stréberek és gyanús manipulácziók révén meggazdagodott par- venük czimekhez és kitüntetésekhez jutnak, épp annyira örvendetes, ha a becsületes munka és érdem elismerésre talál. Mi elvi szempontból nem vagyunk barátai semmiféle rendjelnek meg czimnek és irigyeljük az Egyesült-Államokat meg Svájczot, hol meg van a teljes társadalmi egyenlőség; azonban kon- czessziót teszünk demokratikus álláspontunknak, amikor az ipar művelőiről van szó. Hálunk ugyanis az iparost még akkor is félvállról veszi a lateiner meg a gentry osztály, ha az illető nem műhelyben dolgozik, hanem nagy gyára vagy ipartelepe van. Ez a lenézés egyik oka annak, hogy az úgynevezett jócsaládok még most is vonakodnak gyermekeiket az ipari térre vinni. Szükséges