Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-05-31 / 18. szám

VII. évfolyam. Budapest, 1904. május A. 18. szám. KÖZIGAZGATÁSI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP ELŐFIZETÉSI ARA: Egész évre ... ... .................... ... 12 kor. Fél évre............................................. 6 kor. SZ ERKESZTI ES KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTOSEG ES KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5, Telefon szám 645. Előfizetőinknek a városi hatóságoknál levő ügyeiben díjtalanul jár el a szerkesztőség. Kevés a fóka. A betöltésre váró tanítói és tanítónői állások körül rettenetes a tolongás. Tizen­ötször annyi pályázó jelentkezett, mint a mennyit a tanács alkalmazhat. Mindenki láthatja, amit mi már számtalanszor han­goztattunk, hogy a tanügyi téren túl nagy a produkczió és a diplomás tanítók és tanítónők megdöbbentően nagy százaléka rendes állás nélkül él a fővárosban. Legfőbb ideje, hogy a szülék gondolkodóba essenek és különösen leánygyermekeiket más pályára készítsék elő. Miután sem az állam, sem a főváros nincs abban a helyzetben, hogy az állásra aspirálók számának megfelelő arány­ban szaporítsa az iskolákat, egészen világos, hogy egy nagy csomó tanító és tanítónő hosszú időkön át hiába reményli megválasz­tását, illetőleg kinevezését. Azt hisszük azonban, hogy nem kellene mostani megdöbbentő tolongást látnunk, ha a tő városban élő aspiránsok nem kötnék magukat ahhoz, hogy csakis Budapesten jus­sanak alkalmazáshoz. Fogadni mernénk, hogy közülök nem egy már évek előtt bete­lepedhetett volna valamelyik falusi állami iskolába, ha vágya, ambicziója és egyéb mellékes körülmények a fővároshoz nem rög­zítik. Egyes esetekben értjük ezt a ragasz­kodást, de a többségnek mégis számot kellene vetnie, hogy jobb a vidéki biztos veréb, mint a fővárosi bizonytalan túzok. Ha a mostani pályázat sorsa el lesz döntve, a mellőzöttek ajkáról ismét föl fog hangzani a panasz, hogy a protekcziósok győztek. Hát persze hogy úgy van, de vájjon melyik pályázó meri elmondani, hogy ő nem vett igénybe semmiféle protekcziót? Nagyon nehéz, sőt csaknem lehetetlen megakadá­lyozni, hogy a protekczió teljesen kiküszö- böltessék. Elvégre a választással megbízott városi tanácsosok is emberek, családapák, rokonok, sógorok, atyafiak vagy valamelyes irányban lekötelezettek, akik ezekkel a kötelékekkel szemben magukat immunisokká nem tehetik. Szót legfölebb a protekczió elhatalmasodásának korlátozásáról lehetne ejteni. Kimondhatnók például, hogy kandidá- lásra és megválasztásra azok tarthatnak első sorban számot, akik jobb bizonyítvány- nyal bírnak, akik már régebben megszerez­ték a diplomát és akik mint apátián, anyát­lan árvák magukra vannak utalva. Természetes, hogy inter pares ekkor is érvényesül a protekczió; annyit azonban e rendelkezéssel elérnénk, hogy az érdemeseb­beket a teljesen érdemtelen protekcziósok nem ugorhatnák keresztül, amire eddig, saj­nos, számtalan eset volt. Megfontolandónak tartjuk azt is: nem kellene-e a férjnél levő aspiránsokat vagy teljesen kizárni a pályázók közül vagy az utolsó helyre tenni? Amikor látni való, hogy sok száz meg száz szegény leány töri magát a tanítónői állásért, ami neki a kenyeret jelenti, a mit ha meg nem kap, nyomorogni, talán elzülleni is kénytelen, akkor a méltá­nyosság diktálja, hogy őket részesítsük

Next

/
Oldalképek
Tartalom