Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-12 / 10. szám
4 1904. márczius 12 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS Ezzel szemben a gázvilágitás a versenyt a fogyasztók előnyére nem képes felvenni; bár történtek ugyan kísérletek magas nyomású gázzal, amely bizonyos anyagokból készült izzó testeket erős izzásba képes hozni, csaknem hasonlóan a Drummond-fény- hez, miként érintettük azonban, a gázvilágitásnak ez a része még mindig csak kísérlet számba megy, amely fejlődésre vár. Itt tehát az ivlámpa fölényben van a gázvilágitás fölött. Az izzólámpa használata a fogyasztóra nézve rendkívül előnyös és kényelmes oly helyiségekben, amelyeket csak rövid ideig kell világítani, eltekintve más előnyeitől, mint például, hogy égésük a levegőt nem rontja, veszélytelenebb, mint a gáz esetleges kiömlése, nem fejleszt oly nagy hőt, mint a gázvilágitás. Hátránya azonban az, hogy fényereje állandóan fogy s ezzel szemben az áram- íog}Tasztás állandóan nő. Minél rosszabb lesz a világítás, annál többe kerül az a fogyasztónak. Az izzólámpák alkalmazásával járó előnyöket az Auer-féle fény módja is nyújtja, ha nem is oly kényelmesen és egyszerűen, mint a villamvilágitásnál és ez a módja az úgynevezett állandó láng. Mindezeket egybevetve, azt látjuk, hogy jelenleg a villamvilágitás és a gázvilágitás oly kifejlődött fokon áll, hogy nagyobbszerü változások, módosulások s javítások a közel jövőben alig várhatók s a mig villamvilágitás előállítására gőzt, illetve szenet használunk, a gáz előreláthatólag versenyképességét megtartja. Éppen ezeknek az okoknak köszönhető, hogy számos város szakemberei nem riadnak vissza attól, hogy újabb és újabb gázgyárakat állítsanak fel. Miután pedig úgy a világítás fejlődésének története, mint a légszesznek a világítás terén elfoglalt állása, de ezenkívül annak még egyéb czélokra való alkalmazhatósága arra mutatnak, hogy a légszesz, mint a világítás, fűtés és erőátvitel eszköze, jelenlegi fontosságát nemcsak hosszú időn át meg fogja tartani, de jelentősége a gáztechnika fejlődésével kapcsolatosan még fokozódni fog: kétségtelen az is, hogy székesfővárosunk helyesen s a kor követelményeinek megfelelően jár el akkor, mikor a légszeszgyártás kérdését oly módon igyekszik megoldani, hogy az egyrészről a közjövedelmek lényeges integráló részévé váljék, másrészt pedig lehetővé teszi, hogy a gáz, mint nagyvárosi életben oly sokoldalú használatnak örvendő fogyasztási czikk a lakosság minden rétegére nézve a lehető legolcsóbban meg- szerezhetővé tétessék. A m. kir. zálogházról. A zálogházakról mostanság hallgat a krónika. Ez azoban nem jelenti azt, hogy a zálogházak és a közönség megszűntek egymással összeköttetésben állani. A zálogházak ma is nagy szerepet játszanak a főváros életében és mindenki meggyőződhetik, hogy semmiféle üzlet nem virágzik oly szépen, mint a zálogház. Ezt a körülményt igazolja az a nagy palota, amely most épült fel a Lónyay-utczában. Nincs a föld kerekségén ily nagy központi zálogház, mégis a szakértők véleménye szerint szűknek Ígérkezik. Pedig ha figyelemmel kisérjük, hogy a zálogházi közvetítő intézetekben mily értékforgalom van, menten eszünkbe jut a huszonnegyedik dicséret második verse, mely szerint „mindennek lön véghatára.“ Elvégre a zálogtárgyak forrásai egyszers- mindenkorra kiapadnak, akkor majd a Lónyay-utczai palotát átalakíthatják inséglakásnak. Nehéz az élet, nő a nyomor. Minden fajta üzlet pang, csak a zálogintézetek állnak még szilárdan, csak épen ezt nem tudta még megrendíteni a nyomorúság. A szegény nép kénytelen elzálogosítani az utolsó vánkosát is a feje alól, mert a roppant házbér mellett az élet is követel jogosan valamit, ellenesetben megtagadja a szolgálatot Némely elzálogosító, aki még remélni mer, fájdalmasan csalódik; kénytelen eladni a zálogjegyet, esetleg lejár, s potom áron elárverezik. Mert tudni kell, hogy a zálogtárgyak tiz százaléka árverés alá kerül. A szabály szerint az árverésen befolyt összegből a kölcsönösszeg, kamat- és árverésiköltség levonása után fennmaradt összeg az intézetnél az illető felek javára kamatmentesen letétbe helyeztetik és három éven belül a zálogjegy visszaszolgáltatása mellett az illetőnek átadatik. He mi az a fennmaradt összeg ? Ez a kérdések kérdése! Hiszen még akkor is alig van többlet, ha például valaki egy kétszáz koronás ékszert elzálogosít száz koronáért. Miért? Azért kérem, mert ma már minden a világon halad a korral, épen ezért oly villámgyorsasággal halad az árverés is, hogy az ember meg lélekzetet alig vehet. Pedig az árverési rend 3. §. szerint az árverés nyilvános. Ezek versenyében rang s felekezet különbség nélkül bárki részt vehet. Meghiszem azt. De az árverési terembe az első padokat ember emlékezet-, óta mindég egy és ugyanazok foghatják el. Epen ngy, mintha ez a szent hely részükre ki volna bérelve haláluk órájáig. Ott másoknak valamit vásárolni teljes lehetetlen. A mi csak természetes. Mert csakis ők láthatnak. Nekik magyaráznak és a mi szinte lehetetlen: bármely értékes tárgynak az elárverezése nem tart tovább egy fél percznél. Azok a törzsárverelők természetesen azért vásárolják össze a tárgyakat, hogy jó haszon mellett tovább adják nekik fontos érdekül, hogy az árverésben „idegen“ alak részt ne vehessen. Ha egy idegen megpróbálja helyet szorítani; gorombasággal elkergetik. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Az igazgatóságnak morális kötelessége megrendszabályozni
