Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)

1904-03-03 / 9. szám

8 kötött szerződésük értelmében kötelesek árkedvez­ményt adni mindama fogyasztóknak, akiknek évi áramfogyasztása 1000 koronán felüli értéknek telel meg. A magyar villamossági részvénytársaság ezt úgy értelmezte, lrogy a kedvezmény csak azokat a fogyasztókat illeti meg, akik egy teljes esztendőn keresztül igénybe veszik az áram szolgáltatást. Emiatt összeütközésbe is jött, olyan fogyasztóval, akik néhány havi áramfogyasztás után is kedvez­ményt követeltek, ama indok alapján, hogy fogyasz­tásuk a rövid idei áramhasználat mellett is meg­haladta az 1C00 korona ellenértéket. A társulat ekkor a tanácshoz fordult s arra kérte, hogy a szer­ződés errre vonatkozó pontját világosan értelmezze. A tisztiügyészség véleménye alapján az illetékes tanácsi ügyosztály azt a javaslatot teszi most a tanácsnak, mondja ki határozottan, hogy az árked­vezmény nem az áramhasználat idejétől, hanem attól függ, hogy a fogyasztó számlája meghaladja-e az 1000 koronát. A kertészeti kiállítások állandósítása. A nagy siker hatása alatt, melylyel a legutolsó budapesti kertészeti kiállítás járt, javaslat tétetett a tanácsnak, hogy minden évben rendezzen kerté­szeti kiállítást. A főváros sétányügyi bizottsága már foglalkozott ez ügygyei. Abban állapodott meg, hogy évente nem lehet ilyen kiállítást rendezni, mert mint azt Ilsermann főkertész jelentette, a fővá­ros kertészetének növényállománya nem olyan nagy, hogy annak fölhasználásával az évenkint ismétlődő kiállításokba változatosság volna önthető. Néhány évi időköz feltétlenül szükséges, mely idő alatt újabb növények fejlődnek vagy szereztetnek majd be. A bizottság szerint a kiállítások rendezésénél okvetlen együtt kell működni a kertészeti egyesü­lettel. A tanácsnak azt javasolja e bizottság, hivas­sák föl a mérnöki hivatal, hogy a fővárosi föker- tész^zel együtt tegye tanulmányozása tárgyává az időszaki kertészeti kiállítások eszméjét s tegyen jelentést arra nézve, hogy mily időközökben s mily módon volnának ezek rendezendők. A parlamenti szolgák liáztelepe. A kép­viselöház 80 szolgája arra kérte a tanácsot, hogy a Rózsadombon vagy a környékén bocsásson a ren­delkezésükre 30.000 négyszögölnyi területet, melyen családi háztelepet alapíthassanak. Egyben felvilágo­sítást kértek arra nézve is, hogy az ilyen telep- alapitás milyen feltételhez van kötve. A mérnöki hivatal jelenti a tanácsnak, hogy a kért területet nem adhatja meg, mert a jelzett helyen nincs ekkora telektömbje. Arra az esetre azonban, ha a telkeket magánúton szereznék meg, közlendőnek véli velük ama föltételeket, melyekhez a külterjes fejlődés megakadályozása czéljából a főváros az ilyen nagyobb szabású parczellázásokat legújab­ban köti. Templomok tűzbiztonsága. A templomok tűzbiztonsága érdekében Koch József bizottsági tag indítványt tett a főváros egyik közgyűlésén, mely­nek alapján az összes kerületi elöljáróságok fölhi­vattak, hogy tűzbiztonsági szempontból vizsgálják meg a templomokat s az eredményről tegyenek jelentést. Több elöljáróság már meg is felelt a föl­hívásnak s most a III. kerületi elöljáróság számol be eljárásáról. Megvizsgálta az ó-budai s az újlaki 1904. márczius 3. templomot s mindegyiknél pótlásokat javasol. Az ó-budainál kibővitendönek tartja a sekrestye bejá­rását s az ajtóknak olyképpen leendő átalakítását javasolja, hogy azok kifelé nyíljanak. Az újlaki templom már nagyobb átalakításokra szorul. Csak egy kijárása van és az is oly szűk, hogy nagy ünnepek alkalmával a hívek csak nagy szorongás­sal bírnak onnan kijutni. Feltétlenül szükségesnek véli tehát az elöljáróság, hogy a kórus alatt egy mellékajtó is töressék. Az ajtókat itt is kifelé nyí­lókká kell átalakítani. A Tavasz-utcza meghosszabbítása. A III kerületi törvényhatósági bizottsági tagok testületé a Tavasz-utczának a Lajos utczáig való meghosz- szabbitását kérte a főváros tanácsától. Ezáltal a Duna mentén elhúzódó Lajos-utcza direkt összeköttetésbe jönne a Vörösvári-utczával és igy a közforgalom czélszerübben volna lebonyolítható. E kérelemre vonatkozólag azt jelenti most a mérnöki hivatal, hogy a kívánt szabályozás csakis több ingatlan kisajátítása után volna keresztülvihető. A szabályo­zás azonban korántsem képez sürgős közszükség­letet, miért is javasolja a mérnöki hivatal, hogy a főváros mostoha pénzügyi viszonyaira való tekin­tettel az utczahosszabbitás terve egyelőre félre­tetessék. A gáztársulat adója. A főváros középitési igazgatója legközelebb elkészül a légszesz kérdés megoldására vonatkozó előterjesztésével, melynek benyújtására a közgyűlés utasította. Ama financziá- lis évi terhek sorában, melyek a gázgyárak házi­kezelésébe vétele esetén a fővárosra háramlanak, nem utolsó helyen áll az adó. A középitési igazgatóhoz most érkeztek be a gáztársulat évi adójára vonat­kozó számadatok. Ezek szerint a társulat csak állami adóban 425 ezer korona évi adót űzet, ami havi 35000 koronának felel meg. Panaszok a gázgyár ellen. A gáztársulat ellen több fogyasztó panaszt tett a tanácsnál a miatt, hogy a légszeszlángoknak nincs meg a kellő fényerejük A tanács utasítására a mérnöki hivatal vizsgálatot tartott és konstatálta, hogy a panaszolt esetekben a gáznyomás teljesen szabályszerű volt, az elosztó csövek azonban oly szükek, hogy azokon át a fogyasztók nem nyerhetnek elég légszeszt. Ennek következtében a tanács elrendelte a csövek kicserélését. közgazdaság. A Magyar Agrár- és Járadékbank Rész­vénytársaság igazgatósága megállapította az inté­zet 1903. évi mérlegét. A nyereség- és veszteség­számla az 1903. év végével 1,550.320 04 korona tiszta nyereséggel zárul, szemben a múlt évi l,521.623-85 korona tiszta nyereséggel. E tiszta nyereségből az igazgatóságnak a közgyűlés elé terjesztendő javas­lata szerint kifizetendő — mint a múlt évben — osztalék fejében részvényenként 20 korona, azaz összegben 1,200.000 korona,j ami a részvénytőke 5 százalékos kamatozásának felel meg. Az osztalék- összegnek és a múlt évről áthozott nyereségnek levonása után még fenmaradó 200.194T2 koronából MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS

Next

/
Oldalképek
Tartalom