Magyar Székesfőváros, 1904 (7. évfolyam, 1-27. szám)
1904-03-03 / 9. szám
6 myagar székesfőváros 1904. márczius 3. Avagy miért nem valósul meg az országos közegészségügyi kongresszus határozata, mely egyhangúlag kimondta, hogy a gyógyszertári jogokat ezentúl vagy az állam, vagy a városok kapják, miután a közkórházak ellátásának költségeit ily utón részben fedezni lehetne, holott a magánegyénekuek adott gyógyszertárjogokból az országos betegápolási alap egy fillért sem lát. Bizony nagy előny lenne a községekre, városokra, ha a gyógyszertárak jövedelmei a közpénztárba folynának be. Budapesten van körülbelül 100 gyógyszertár amelyeknek átlagos tiszta évi jövedelmét 20.000 koronába számitva, (de van olyan is, amely 100.000 koronát is hoz), évente 2 millió koronát hozna be a fővárosnak. A városok sokat foglalkoztak egyizben a kötelező városi tüzbiztositás kérdésével, de ez is nehezen valósul meg. Pedig a városok terhe, munkája már igen nagy. A városok tartják a tűzoltóságot, fizetik ennek költségeit, másrészről a lakosok fizetik a drága biztosítási díjtételeket. Nem komikus dolog-e tehát, hogy a tűzoltóság fárad, a városok fizetnek és végre az ügynökök meg a társulatok látják mindennek hasznát. Legvisszásabb a tűzoltóságok szerepe, mert természetszerűleg nekik kellene foglalkozni a tüz- biztositási felvételekkel és nem az ügynököknek. így az ügynöki dijak révén egy pár ezer koronához jutnának a tűzoltók, akik a felvételeknél mindjárt a tűzbiztonsági szemlét is megtarthatnák. S hogy sokkal éberebb volna a tüzrendészeti ellenőrzés, mint ma — az kétségtelen. Különben nem csodálandó, hogy a városi tüzbiztositás kérdése nem dőlt el a városok javára még ma sem. Mert nem a fokozatos fejlesztést tűzte pro- grammjául, de mindjárt azt, hogy a városok állítsanak fel tüzbiztositási pénzintézetet. A tözsdebiróság heti krónikája. Peres terméskövek. február 20. Hoífbauer és Lehner budapesti építész czég a múlt évben Kertész Antal gyöngyösi vállalkozótól 200 waggon nyers terméskövet vett, avval a kikötéssel. hogy Gyöngyösön senkitől mástól követ vásárolni joga nincs. Az esetben, ha a Hoífbauer és Lehner czég mástól is beszerezné a szükségleteit, köteles waggononkint 20 korona kártérítést fizetni Kertésznek. Kertész a szállítás befejezte után megtudta, hogy Hoífbauer és Lehner czég Pápay Mihály gyöngyösi lakostól is rendelt nagyobb kőszállitmányt, amire aztán pert indított 5000 korona iránt a tözsde- biróságnál. A bíróság mindkét fél meghallgatása után felperest elutasította keresetével azon indokolással, hogy itt nem kártérítésről, hanem burkolt kötbérről van szó, amely egy rendesen lefolytatott szállításnál nem jogos. A tőzsde hivatalos árjegyzése. A polgármester átiratban felhívta a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsát, hogy a naponta megjelenő hivatalos árjegyzéknek sajtórendőri szempontból való bejelentési végzését mutassa be. A tőzsde tanácsa átiratában arról értesítette a polgármesteri hivatalt, hogy a végzést az irattárából előmutatni nem tudja, de a hivatalos jegyzék már 1864 év óta megjelenik, s az esetben, ha az eddig sajtórendőri szempontból a polgármesternél bejelentve nem volt, úgy azt most vegye tudomásul. Üzlettársak harcza. febr. 24. Ma folytatta a tözsdebiróság Ullmann Emil elnöklete alatt Kassel Zsigmondnak, volt üzlettársa Guttmann Albert elleni két perének tárgyalását. A tárgyalás egész folyama alatt dr. Wittmann Mór, Kassel jogi képviselője keresetének helyessége mellett allegált, mig dr. Milós Gyula, Guttmann jogi képviselője pontról-pontra czáfolgatta felperes előterjesztéseit. A per tárgya t. i. a társas viszony felbontása, mert Kassel szerint Guttmann az üzlettársi hűséget gyakran megszegte. ítélethozatalra, a per nagy anyagára való tekintettel, még nem került sor. A visszakövetelt nászajándék febr. 25. Massinger és Freund czég alatt két fiatal ember kis tőkével Fiúméban kiviteli üzletet létesített. A két czégtárs egyike Fiúméban, a másik Budapesten gavalléroskodott és kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy az üzlettel is törődtek volna. Végre is nagyon természetesen tönkre jutottak. Messinger időközben megnősült és ezáltal valahogy rendezte a viszonyait olyannyira, hogy az üzletet megmenthette, mig Freud kivált a czégböl. Több rendbeli elszámolás következett a két üzlettárs között, de békésen sehogysem tudtak megegyezni és Messinger 1600 korona iránt keresetet indított Freund ellen a tözsdebiróságnál. A tárgyalás folyamán nagyon furcsa kis dolgok derültek ki, amennyiben Freund nem ismerte el a kereseti összeg fennállását egész terjedelmében, hanem abból, 1400 koronát levonatba kívánt hozni, oly czimen, hogy a Messingernek nászajándékul adott 400 koronát, visszaköveteli továbbá azon utazási költség felét, 1000 koronát, melyet Messinger nászutja alkalmából elköltött s amely nászút alatt az ő állítása szerint üzleti összeköttetéseket szerzett. A bíróság a feleket egyezségre
