Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-06-02 / 22. szám

8 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. junius 2. Rosszabb lesz mint a kabinet noir, kórlelhetlen zsar­nokság, mely egy gazdasági ólet mozzanatát gyana­kodva őrzi. Igaz, hogy e munka, nagy dicséretére legyen mondva, felemeli tiltakozó szavát eme ferde- sógek ellen, szerző becsületes tiszta idealismusával megbólyegzi a paraszti álcát, kik ezen intézményt ilyen tisztességtelen irányba hajtva, azt természetszerűleg discreditálták. De bár az ő szándéka nemes, el leliet-e fogadnunk, hogy eme hitelórtesités figyelmen hagyja majd a magányviszonyokat és csak a kereskedelme­ket figyeli ?- Hiszen minden kereskedelmi ténykedés magán viseli az egyéni érdek bélyegét, mely rugóját és létalapját képezi. Jogi személyeknél még inkább lenne lehetséges, de mi lesz a kereskedővel, a ma­gánemberrel, a hol a hitelértesités fontossága foko­zottabb és többszörös? A bukások, a fizetésképtelen­ségek vagy tárgyi konjunktúrákban lelik magyaráza­tukat, vagy alanyi momentumokban. A tárgyakat a hitelértesités sem látja előre, meg sem akadályoz- hafja az alanyiak — hibás speculátió, egyéni élet, vonzalmak és szenvedélyek, hiúság, gyűlölet, remény -—- valóban legszemélyesebb dolgok, melyeknek kikuta­tása, amennyiben lehetséges, is társadalmilag erkölcs­telen. Informatiókat ad a hitelértesitő egylet vagy iroda. Helyes; de — mint a könyv is ezt külön fejezetben hangsúlyozza — ez informatiók eltérők, ellentétesek: a hitelértesitő közeg feladata lesz azo­kat kihámozni, megítélni és igy végül saját vélemé­nyét kijegeczesiteni, Feltéve az egylet vagy iroda teljes jóhiszeműségét és szakképzettségét: emberileg feltehető e, hogy valaki legjobb akarattal is eltudja dönteni azokat a finom kérdéseket, melyek az egy­szer kedvező, másszor kedvezőtlen vélemények alap- okaiban természetszerűleg fölmerülnek, meghatározni jelentőségét az egyik esetlegességet a másik körül­ménynek ; végül megitélni az önórtesitós szavahihető­ségét, a beszerzett tudósítások inditó okait ? És végül a materiális oldalt tekintve, az egye­dül helyes és czéltudatos internationalis szervezet hol fog találni annyi sok föltétlenül jellemes, föl­tétlenül ügyes, föltétlenül szakképzett embert. És ki fogja azokat kellő módon fizetni — pedig erre szerző igen helyesen nagyon nagy súlyt fektet — a Iliikor pedig az informatiók dija oly magas kell hogy legyen, a milyennél a most számításba vett koczkázati dij — melyet pedig a hitelértesités, a mely del credere úgy sem áll és nem is állhat, mint szerző is elismeri, sem tehet fölöslegessé — sem lesz magasabb. Miután a tárgyikriteriumok előre nem ismer­hetők és meg nem gátolhatok, az alanyiak fel nem kutathatók, a hitelértesitésnek fontos szerepet nem tulajdoníthatok. Jelentősége inkább az objectiv momentumok feljegyzésére szorítkozik; ezen feladata igen fontos ugyan — ezt szerző a hitelértesités archívumának nevezi — de ezt bármely hitelbizto­sító intézet úgyis számon tartja és az ilyen költséges szervezetet nem is igényel, de el sem is bir. Mihelyt e korlátokon túllép és szerveződik a hitelbiztositás, molestáló, erkölcstelen és bizonytalan lesz. ítészemről a hitelbiztositás önállósulásában és fejlődésében, a gazdasági és hitelviszonyok megszilárdulásának biztosítékát és reményét találom, melyhez kellő tar­talmat a „rendes kereskedő gondossága“, a kereske­delmi élet eme igazi talpköve fog szolgáltatni. Ezt az irányt követik kereskedőink is, mert az általuk a hitelezéseknél számított magas kamat határozottan koczkázati — tehát biztosítási — dij jellegét viseli és magasságának gazdasági oka épen rossz és meg- bizhatatlan hitelviszonyainkban keresendő. De ha nem értek is egyet szerző felfogásával a keresett modus tekintetében — és minden véle­mény szabad és jogosult — nem mulaszthatom el, hogy neki alapos tudásáért, körültekintő elemzé­seiért, a szakirodalom és a gyakorlati élet terén való jártasságáért, különösen pedig szép és fölemelően ideális felfogásáért őszinte dicséretemet ne nyilvánít­sam és könyvét minden e tárgy iránt érdeklődő szak­ember és laicus figyelmébe őszintén ne ajánljam. Dr. Hartha Sándor. A tőzsde kompromittálói. Múlt heti számunkban kifejtettük azokat a káros következményeket, melyeket a tőzsde parazitái, közgazdasági életünkben előidéznek, egyúttal kilá­tásba helyeztük, hogy ezeknek a különös foglalko­zású czégeknek a neveit a tőzsde ügykörében műkö­dőknek miheztartás végett tudomására adjuk. Nem akarunk azonban fél munkát végezni, azért jelenleg nem Írjuk ki mindaddig az illetők nevét, a mig módunkban lesz ezen czégek belső életéről és fon­dorlatos ténykedéséről teljes informatiot beszerez­nünk, a miben bennünket ez idő szerint a közbeeső ünnepek akadályoztak meg. Ezt magunk részéről annál is inkább sajnáljuk, mert alkalmunk lett volna „von Vater und sein Kind“ a közelmúltban meg­nyílt czégről egyet mást, a tőzsdeközönséget külö­nösen érdeklő tőzsdei ügymenetekkel megismertetni. Hirek a városházáról. A Rózsadomb érdekében. A n. kerületi Rózsadomb fejlődése érdekében elhatározta a tanács az Aldás-utcza végleges rendezését. Lefektetik a vízcső és a gázvezetéket s elkészítik a csatornázást is. A tervek s a költségvetés szerint az összes mun­kálatok 17000 koronába kerülnek. A főváros pénz­ügyi bizottsága legutóbb kimutatta már a szükséges költségfödözetet is. A munkálatok még az idén végre­hajthatók lesznek. Az irgalmasok kórházának környéke. Még a megboldogult Fiizy Szaniszló irgalmasrendü tartományi főnök fölkérte a fővárost, hogy az irgal- masok uj rendházának s kórházának környékét ren- deztesse. Az ó-budai rakpartnak a Margithid s az

Next

/
Oldalképek
Tartalom