Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-09-01 / 32. szám
5 MAGYAR SZEKESFOVÁROS végeztek, minden ülés után dijakat kaptak és az „akcidenciákon“ osztoztak. Ezek nagy része a bírságolásokból folyt be, melyet, hogy mentül többet zsebelhessenek be, kiváló előszeretettel róttak ki. Csak is azt a szegény ördögöt zárták be, vagy fenekeltették el, a kitől egy krajczárt sem tudtak kivasalni. Ha azután gazdag polgár vagy zsidó került horogra, a kit passzióval lehetett megbírságolni, a biró mint főfőszemély azonnal kivette az őt megillető részt, mig a többi fennmaradt összeg a tanács perselyébe (Raths-Pixe) vándorolt, melynek tartalmát minden hónap végével a tanácstagok egymás közt megosztották. A biró azonban ez alkalommal is tartotta a markát, s másodszor is, most már tanácstagi minőségben vette ki a részét. A budai kamaraigazgatóság, még 1694-ik évben elrendelte, hogy a bírónak 100 tallér, a tanácstagoknak pedig fejenkénk 20 tallér legyen a fizetése. A polgárság azonban hallani sem akart a fizetésről, mig végre a kamaraigazgatóság erélyes fellépésére a következő évben gyűlést tartott, s abban azt határozták — hogy járőre határoznak. Ezt a határozatot azzal indokolták meg, hogy a dolog sokkal fontosabb, sem hogy benne gyorsan lehessen határozni. A megfontolás teljes 7 esztendeig tartott, a mikor is a kamaraigazgatóság, mindenesetre a tanács unszolására, megparancsolta a polgárságnak, hogy a tanácstagok fizetését úgy rendezze, hogy a bírónak 150 frt., a legöregebb hat tanácsosnak fejenként 30 frt, jusson évenként Egyúttal kimondotta a kamaraigazgató azt is, hogy a tanácsosok azon házuk után, melyben laknak, nem kötelesek adót fizetni. A tanácsosok, mint fentebb mondottuk, minden egyes ülés után dijat húztak, még pedig a biró egy tallért, a tanácsosok fél tallért, a szindikus pedig egy forintot, s ezt a pénzt a tanácsülés után azonnal felvették. Az iilési dijat a tanács 1710. évi, deczember 5-én megszüntette, de azzal kártalanította tagjait, hogy a polgárdijat 25 írtra emelvén, ebből hat forintot nekik juttatott. Ez intézkedéssel azonban nagyon felsültek. A jámbor burgerok ugyan is arra számítottak, hogy mivel a II. Rákóczy Eerencz féle szabadságharcz kialvóban van s az ország nagy része a császári hadak birtokába jutott, valóságos népvándorlás fog megindulni külföldről s a kivándorlók törni fogják magukat a pesti polgárjogért. Számításuk azonban kudarczot vallott, mert a polgárdijakból befolyt akcidenciák meg sem közelítették a fél tallér tanácsülési dijakat. Nem maradt hát egyéb hátra, mint 1719. évi’ deczember hó 15-én, a kilencz évvel ezelőtt hozott határozatot érvényen kívül helyezni és a fél tallér ülési dijat, régi jogaiba visszahelyezni. A kamaraigazgatóság által megállapított fizetést és a fél tallér ülési dijat 1722. év elején megváltoztatták, még pedig saját előnyükre. Az ülési dij helyett 150 forint évi fizetést szavaztak meg maguk1908. szeptember 1. nak, ezenkívül egy hízott sertést és huszonnégy akó sört. A disznó helyett, ha akarták tiz forintot kaptak megváltási ár fejében, de a havonként kijáró két akó sört, melyet a belvárosi sörfőzőben gyártottak, akarva, nem akarva elkellett fogyasztaniok, pedig a krónikairó állítása szerint nagyon — komisz gyártmány volt. R. J. A huspároló. A budapesti közvágóhidak lmspárolóját és hatósági husszékét a múlt hóban meglehetős csendben nyitotta meg a főváros s úgyszólván a nyilvánosság kizárásával, mert sem a sajtó, sem az érdekelt szak- testületek képviselőit nem hívta meg. Csak a lius- párolóbeli húsok fogyasztó közönségét szólította a vásárra s a köz vágóhídi házibizottság néhány tagja, valamint a közvágóhidak és vásárterek egyes tisztviselői jelentek meg. Mielőtt a párolóban elkészített húst a közforgalomnak átadták volna, Almády tanácsnok méltatta az intézményt s különösen azt emelte ki, hogy a hatósági lmsszékben lesoványodott, silányabb állatok húsát nyers állapotban fogják kimérni. A megnyitás napján rendelkezésre állott egy szarvasmarha és 3 drb sertés húsát a közönség mintegy l1/^ óra alatt hordta szét Vasárnap a hatósági husszék előtt már akkora volt a tolongás, hogy a rend fentartá- sára rendőri segítséget kellett igénybe venni. A hatósági husszék tehát elég élénk forgalmúnak Ígérkezik, a forgalomnak egy része azonban, úgy hisszük, annak rovására Írandó, hogy a hatósági husszékben nem tüntetik ki, hogy a kimérésre kerülő hús minő baj miatt elkobzott állatból került ki. Ez a jövőre elengedhetetlen, mert ha városbeli mészárostól megkövetelik, hogy a bivaly és a növendék húsnak a minőségét is megjelölje, akkor még inkább megkövetelhető, hogy az elkobzás okát a husszékben tudassákUgyanitt megemlítjük, hogy az rEgészségu ez. folyóirat, melyet az orsz. közegészségügyi egyesület megbízásából, Gerlóczy Zsigmond főtitkár szerkeszt, hosszabb közleményben emlékszik meg a husszékek- ről írván a következőket: „A huspárolókban átfőtt húsnak teljes tápláló értéke van és ize is nagyon jó. Természetes dolog, hogy olyan húst, amelyet huspároló intézmény nélkül kénytelenek volnának megsemmisíteni, párolás mellett igen olcsón árusíthatnak. S igy mig egyrészről a szegényebb néposztály olcsón juthat huseledelhez, még pedig olyanhoz, amely egészségére semminemű ártalommal nem lehet, addig másrészről az iparosokra is nagy haszonnal jár a kifogásolt húsnak főtt állapotban való értékesítése, mert ily módon legalább 25°/0-át nyerik vissza annak az értéknek, mely különben a húsnak elásásával egészen megsemmisült volna.u Ez a 25'Vo ugyan kevés, de az idézett lap nem is az értékesítés, hanem a egészségügy dolgában illetékes vélemény mondására,
