Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)

1903-01-06 / 1. szám

10 MA GYÁR SZÉ KESFŐYÁR0 S 1908. január 6. feljegyzéséig még zálogjogot nem nyertek, ilyen zálogjogot szerezhessenek. A helyzet visszásságát még kiélesitette a Curiának az az álláspontja, hogy az elidegenitési és terhelési tilalom a végrehajtási zálogjogok bejegyzésével szemben is hatályos volt; olyképen tehát, hogy a fizetésképtelenné vált épitési vállalkozó illetve háztulajdonos ingatlanára jogerősen megitélt követelést nem lehetett végrehajtási úton bejegyezni, az illető ad hoc valaki javára az emlitett tilalmat féljegyeztette. Javít az eddigi helytelen joggyakorlaton a magyar királyi Curia plénumában hozott teljes ülési döntvény, a mely kimondja, hogy „oly esetben, melyben vagy birói határozat alapján, vagy jogügy­leti tilalom esetében az ingatlan tulajdonának átru­házásával kapcsolatosan s a tulajdonjog telekkönyvi bejegyzésével egyidejűleg harmadik személynek vagy a szerződéses átruházónak az átruházott ingatlanra vonatkozó és a telekkönyvben kitüntetett jogának biztosítására történt az elidegenitési és terhelési tilalom feljegyzése; az ingatlan állagára sem a végre­hajtási zálogjognak bekebelezése, sem zálogjognak előjegyzése meg nem engedhető“. Ez a teljes ülési döntvény az eddigi gyakorlattal szemben határozott javulást jelent. Javulást annyiban, mert ezentúl a végrehajtási zálogjognak bekebelezését, vagy a szerződéses zálogjognak előjegyzését csak az olyan jogügyleti tilalom akadályozza meg, a mely vagy az ingatlan tulajdonának átruházásával egyidejűleg jegyeztetett fel, vagy pedig a szerződé­ses átruházónak valamely, a telekkönyvből kitűnő jogának biztositására szolgál. Ezentúl tehát a végre­hajtási zálogjog bejegyzését még a reális hitelező javára feljegyzett tilalom sem gátolhatja meg. Ilyen gátat egyedül az ingatlan átruházója javára feljegy­zett tilalom képez, de ez is csak akkor, ha az át­ruházással kapcsolatosan jegyeztetett fel, vagy ha a telekkönyvből a tilalom alapját képező jogérdek kitűnik. Világos, hogy ezen teljes ülési döntvény daczára még rosszhiszemű ingatlantulajdonosok el­követhetnek visszaéléseket a hitelezők rovására, de még sem olyan mértékben, a mint az eddigi gyakor­lat szerint lehetséges volt. Hírek a városházáról. Zavart okozó utczajelző táblák. Az i. kerületi közérdekű egyesület fölhívta a tanács figyel­mét arra a visszás állapotra, mely a II. kerület több utczájában legutóbb történt utcza jelzőtáblák kicse­rélése folytán előállott. Az Alkotás-utcza, a G-yőri-ut és a Csend-utcza által határolt terület eddig a Krisz­tinavároshoz tartozott. Nemrégiben azonban uj jelzőtáblák függesztettek ki a házakra, melyek szerint az utczák egy része a Krisztinavároshoz, másik része pedig a Németvölgyhöz tartozik. A köz­érdek-egyesület ezt az uj átkapcsolást károsnak tartja, mert biztosra vehető, hogy az különösen a népszámlálási műveletek keresztülvitelénél nagy zavaroknak lesz az okozója. Ez okból kéri a taná­csot, intézkedjék, hogy a fönt emlitett téridét egész terjedelmében visszacsatoltassék a Krisztinavároshoz. l j kisdedovó a Városmajorban. A Klotild-szeretetház városmajori házát s telkét, a mely fővárosi tulajdont képez, a főváros jóvoltából csak használatra bírta a jótékony intézmény. Mióta az uj házában van a szeretetház, a városmajori ingat­lan, üresen használatlanul áll. Most fölmerült az a kérdés, hogy mily czélra használtassék föl ez a ház s a hozzátartozó kert. A tanácsnak az a terve, hogy abban kisdedovó intézet nyerjen elhelyezést, mely czélra kiválóan alkalmasnak látszik. Abban az eset­ben, ha a tanügyi osztály is szükségesnek találja, hogy a Városmajor körül fekvő részek még egy kisdedovót kapjanak, a tanács erre a czélra fogja fölhasználni a Klotild-szeretetház régi otthonát. Tömeges hídépítés. Az I. kerületi elöl­járóság előterjesztésben fölhívta a tanács figyelmét arra a veszedelemre, mely az Ördög-árkon átvonuló rossz fahidak rozzant állapotában rejlik s nap-nap után fenyegetőbbé lesz. A Pázsit-utczai, Trombitás- uti s Riadó-utczai fahidak szerkezete tökéletesen korhadt már s lehetetlen, hogy sokáig kibírják a rajtuk átvonuló nagy kocsi s gyalogforgalmat. Tata­rozással a bajon már nem lehet segíteni, miért is az elöljáróság sürgősen kéri, hogy az Ördög-árok összes hidjai uj vasszerkezetű hidakkal cseréltessenek ki. E kérelemhez külön előterjesztéssel a szintén érde­kelt II. kerületi elöljáróság is csatlakozik ama külön kérése hangsúlyozásával, hogy az uj hidak költségei a főváros 1903. évi költségvetésébe már fölvétes­senek. A tanács hajlandó belemenni a tömeges hid- épitésbe, de úgy vélte, hogy előbb be kell várni az ördög-árok szabályozását. Ez ügyben most azt jelenti a mérnöki hivatal, hogy az Ördög-árokra vonat­kozólag még a szabályozási terv sincs meg s igy a teljes szabályozás bevárása oly hosszú terminust képez, melyet a mostani rozoga hidakkal bevárni nem lehet. De különben sincsen erre szükség s amint a szabályozási terv készen lesz, megkezdhető a hidak épitése is. Az özvegy asszony keresztje. Özvegy Csernek Károlynét már hatszor utasította el a tanács ama kérelmével, hogy a főváros valamelyik területén egy fogadalmi keresztet állíthasson föl. Végre heted­szeri beadványára, a mikor már a belügyminiszter segedelmét is kikérte, megkapta az engedélyt, hogy a Jászberényi és a Maglódi-ut keresztezésénél föl­állíthatja a keresztjét. Most értesítette a tanács, hogy az engedetem megadását föltételekhez köti. A kereszt gondozását ugyanis Csernekné maga tartozik ellátni s mikor a főváros annak szükségét látja, jogában lesz a feszületet vagy áthelyezni vagy végleg eltá- volitani. Módosítások az uj kőműves szabály­rendeleten. A főváros közgyűlése uj szabály­rendeletet alkotott a nyáron a kőműves munkával foglalkozó munkaadók és segéd-személyzetük munka­rendjéről. A kereskedelmi miniszter ma értesítette a fővárost, hogy a szabályrendeletet jóváhagyja, de csak a következő módosításokkal: Beiktatandó, hogy úgy a nyári mint a téli időszakban a munkásoknak megengedtetik, délutáni uzsonájuknak munkaidő alatt való elfogyasztása. Az építési tervek önálló elkészítésével és az építés vezetésével megbízott építési rajzolók fölmondási ideje három hónapban állapittatik meg. Ama munkások részére, a kik hét­közben lépnek ki, a munkában eltöltött napok után kifizetendő a napi bér s abból a munkaadó rend­bírság czímén semmit le nem vonhat. Ilyenkor a szabálytalanul távozott munkás csakis az iparható­ság által hozatható vissza s szorítható kötelességé­nek teljesítésére. Szabálytalan távozásáért az ipar­hatóság negyven koronáig terjedhető pénzbírsággal súj thatj a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom