Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-17 / 7. szám
VI. évfolyam. * Budapest, 1903. február 17. 7. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ... — ... ............- Fé l évre ..................... — — — 12 kor. 6 kor. SZERKESZTI ÉS KIADJA: DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. Veszedelmes izgatás. Jó tettért hálát ne várj. Ez régi tanács, amelyet most újra eszünkbe juttatnak a tóvárosi szoczialista-párt turbulens elemei. De bármennyire vértezve legyünk saját magánéletünkben a hálátlanság bántó megnyilvánulásai ellen, lehetetlen megütközés, felháborodás és aggodalom nélkül látnunk azt a hálátlanságot, melyet a főváros szocziálistái a székesfővárossal és a jótékony társadalommal szemben tanúsítanak. Hetek óta folyik az izgatás a szemétsajtóban és a szoczialista közlönyökben a humanizmus szolgálatába szegődött úri népek és a főváros által létesítendő munkásotthonok ellen. Amazokat kigunyolják, ezeket elliibázottaknak mondják. Nekik nem elég, hogy a jómódú polgárok és mágnások feleségei népkonyhákat rendeznek be, levest meg theát osztogatnak és melegedő helyiségekről gondoskodnak. El akarják hitetni a közsegélyre szorulókkal, hogy a jótékonyság gyakorlása az urirendnél csak szórakozás és komédia. Belecsöpögtetik a mérget abba a szánalomra méltó proletárba, ki az egyik helyen tejet, a másikban kenyeret, a harmadikban levest, a negyedik és ötödik helyen theát meg fütőszert kapott ingyen, hogy mindezért hála fejében gyűlölnie kell azokat, kik összeállottak az ő nyomorúságát enyhíteni ! Valóban igaza van annak a franczia arisztokratának, aki azt mondotta: „A jótékonyság gyakorlása nem azért nehéz, mert áldozatokat igényel, hanem az emberek hitványsága miatt.“ Első pillanatra meg- foghatatlannak látszik: miért bántják a a szoczialisták a szegények pártfogóit? Minő czél az, melynek érdekében egyfelől az elé- gületlenséget szítják, másfelől elkedvetlene- dést idéznek elő ? Hiszen nyilvánvaló, hogy Budapesten ezer és ezer ember rá van szorulva az ingyen tejre, kenyérre és levesre. Ha ezt sem kapnák, meghalnának éhen vagy a bűn útjára kellene tántorodniok. Miért koczkáztatják tehát támadásaikkal a jótékonysági intézmények további működését? A magyarázatot a szoczialisták önző törekvéseiben leljük fel. Nekik szükségük van mentői több elégedetlen, elkeseredett és elszánt emberre. Nekik az alsóbb néposztályok nyomora eszköz, amelyet az állam és a mai társadalmi rend ellen fölhasználhatnak. Mennél nagyobb a nyomor, annál könnyebb az agitáczió a polgárság és a főurak ellen. A társadalmi különbséget és a vagyoni egyenlőséget ők nem elenyésztem, hanem szélesbiteni törekszenek, mert vég- czéljuk: a mai rend fölforgatása. Nekik tehát utjokban áll az a jótékonyság, mely a tömegnyomort enyhíti. Hiszen minden karaj kenyér és minden tányér leves, amelyet a polgárság az éhezőknek ad, egy-egy czáfolat ama gonosz tanításukkal szemben, hogy a „bur- zsoá“ és az arisztokráczia ridegen elzárkózik a szegények nyomorúsága elől. Ok az;t hirdetik szennyes nyomtatványaikban és még mocskosabb szónoklataiban, hogy se az állam, se a városi hatóság nem törődik a nép gyermekeinek megélhetésével, csatlakozzék tehát mindenki az egyedül üdvözitő és megváltó szoczializmushoz. Ámde a nép látja, hogy az állam milliókat juttat szükségmunkákra. Látja, hogy a főváros százezreket osztat szét segély gyanánt és a pillanatnyi
