Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-10 / 6. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. február 10. 6. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ............ ............. ... 12 kor. Fé l évre .... ... ............. ... ... ... 6 kor. SZ ERKESZTI ÉS KIADJA: SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: DR BARTHA SÁNDOR. IV., Reáltanoda-utcza 5. A protekczió. Kellemetlen érzéssel, szinte restelkedve szólunk a legutóbbi választásokról. Amikor kiírták a pályázatot a fogalmazói állásokra, ama reményünknek adtunk kifejezést, hogy a tanács képes lesz ellentállani a protektorok ostromának és döntésénél csak az érdemet, a szorgalmat és a méltányosságot fogja szem előtt tartani. A csalódás annál erősebb, mert kiviláglott, hogy a protezsálásban a külső tényezők mellett tevékeny resztvettek maguk a döntésre hivatott tanácstagok is. A legutóbbi közgyűlésen az egyik városatya névszerint megnevezte azt a tanácsost, ki megválasztatta saját fiát, aki különben is most még katonai szolgálatot teljesít. Ilyen esetnek nem volna szabad előfordulni, mert egyrészt a kétesnél is kétesebb világításba helyezi a fővárosi közigazgatás élén állók morális érzékét, másrészt pedig méltó elkeseredést támaszt a mellőzöttekben. Már Deák Ferencz megmondotta, hogy az apa protegáltathatja fiát mások által, de saját hatáskörében soha ne legyen protektora a tulajdon vérének. Ez már nem is illetlenség, hanem egy neme a visszaélésnek. Aki ilyet tesz, eljátszotta a jogot, hogy alantasaitól és a közönségtől bizalomra tartson számot. Bárki és bármikor szemére lob bánthatja, hogy magánérdekek istápolója. Amikor a társadalom már állást kezd foglalni a hitbizományok ellen is, kétszeresen súlyos eltévedés egy köztisztviselő részéről, ha saját családtagjai számára fidei commissumokat akar biztosítani a városházán. Az apának e nagy botlását a fiú expiálhatná és pedig akkép, ha a megválasztást visszautasítaná. Ezt annál inkább meg kellene tennie, mert bármily tehetség és munkaerő lakozzék benne, mindenki azt fogja mondani, hogy az apja protezsálta állásába. E specziális esettől eltekintve egyébként is igaza van Heltai Ferencz városatyának, hogy a február 4-iki választás betetőzte az eddigi botrányos választások sorozatát és méltó felháborodást okozott az egész tisztviselői karban. Nem akarván személyeskedni, mellőzzük a megválasztott fogalmazók egyénenként való elbírálását, noha adatok állanak rendelkezésünkre, hogy egyik és másik micsoda pártfogásnak köszönheti diadalát. Ehelyett egyetlen példával illusztráljuk, hogy a tanács mily kiméletlenül sárba taposta a méltányosságot. A pályázók közt volt Rajháty Ferencz, ki már tizenhét év óta áll a főváros szolgálatában, s jelenleg az I-ső kerületi elöljáróságnál működik fogalmazó gyakornoki minőségben. Megelőzőleg számsegéd volt, de mert a fogalmazói téren akart előrehaladni, 1895-ben lemondott állásáról és fogalmazó gyakornok lett. Ehhez az elhatározáshoz nem közönséges lelkierő kellett, mert 1200 frtos fizetés helyett 600 frtosba lépett! Aki erre képes, abban ok veteti énül nagyfokú ambicziónak kell lenni. Rajháty azonban a lefolyt hét esztendő alatt bebizonyította, hogy nemcsak ambicziózus, hanem szorgalmas, derék és jóravaló ember, egyike azon keveseknek, kik közigazgatási ügyekben egészséges judicimnmal bírnak. Sehol a világon, hol az áldozatrakész törekvést és érdemet méltányolni tudják, kétség tárgyát nem képezhette volna, hogy az ilyen erőt a fölöttes tisztviselők megbecsülik és a legelső alkalommal előléptetvén, rekompenzálják a KÖZIGAZGATÁSI HETILAP
