Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-23 / 45. szám
6 MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 1903. deczember 23. semmit sem gondoskodnak, és minden módon csakis a legkedvezőtlenebb helyzetet teremtik számára. A közönségnek alig elenyésző kis százaléka érintkezhetik a kir. zálogházzal közvetetlenül. Mert a zálogházak ügykezelése olyan nehézkes és lassú, az alkalmazottak számarányához képest pedig a közönség olyan nagy, hogy órákat kell iszonyatos tolongás közben eltölteni, ha valaki dolgát személyesen akarja lebonyolítani. Súlyosbítja ezt, hogy a felelős kir. zálogházi becsüsök az ingóságokat lehetőleg kevésre becsülik, s a közönség már csak azért is elkerüli a kir. zálogházat, hogy valamivel nagyobb kölcsönösszeghez juthasson. De még abban az esetben is, ha közvetlenül a kir. intézethez fordul, ha szegény ember s maga viszi be a holmiját, elácsorogja a fél napot, s elveszti a keresetét, ha meg másfajta, a hordár költség a kölcsön kamatját több száz perczentre csigázza fel. Hiában szed az állami intézet aránylag kis kamatot, a hordár a „nagy zálogházba“ nem megy el se potyán sem pedig olcsó pénzért. Ez a komédia azután természetesen ismétlődik a kiváltás alkalmával ugyanigy. Beszéljünk e arról, hogy mit müveinek a kir. zálogházban a ruhanemüekkel ? Mint gyűrik össze egy kis rongydarabba (a mit a betevőnek kell hoznia), dobálják a pinczéből a padlásra halomba. A ruha vasalása és tisztogatása teszi ki a kir. kölcsön második néhány száz százalékát. Kedves tiz egynéhány perczentes kölcsönke ez az állami jótékony- sági intézetből szedett pénz — a mint tetszik látni., Az elzálogosított ruhanemüeket, — mint mondottuk — rongy csomagokká gyúrva őrizik. Azt azonban tévedés hinni, hogy ezeket a csomagokat néha napján ki is bontogatják, szellőztetik, porolják, vagy molyporral behintik. Dehogy. A ruhákba egész kényelmesen beleköltözködhetnek a molycsaládok s zavartalanul lakmározhatják fel az egész portékát, a szegény ember, koldus ember féltett kincsét, vagyonát. Nem kell csak egy kis félesztendőre a kir. zálogházban hagjmi valami ruhadarabot s kiváltáskor szitát kap az ember érette. Ez a hanyag lelkiismeretlenség annyival is inkább érthetetlen, mert hiszen a portéka romlásával maga az intézet is károsodik, — mivel az esetleges árverésen nem kap kellő vételárat érte. Az árverésekről jobb nem is szólani. Közönséges zsibvásár, a megszokott hiénák gyülekező helye, a hová tisztességes ember be nem teszi a lábát. Világos, hogy ennek következtében az eredménye is hozzá hasonló. A hivatásos árverező alakok addig a határig mennek el átlag — a hol az intézet költsége fedezetet nyer. Ez ajánlatos azért, nehogy deficzit kerekedjék s ebből lárma támadjon, a mi a közfigyelmet a csendben működökre kellemetlenül reá- fordithatná. Azért tehát gyakoriak az árverési feleslegek is. Rendszerint 7 és 13 fillér. Azt mondják, hogy ezek jó számok. Igen érdekes és tanulságos az anyaintézeteken kivül a kir. zálogházi közvetitő kisded garázdálkodása is. A publikum nagy része szereti őket. Itt nincs tolongás, sok ácsorgás, ellenben gyakran néhány hatossal magasabb kölcsönöket szavaznak meg, mint a központ mogorva becsüsei. Ezeket a szívességeket azonban meg is kell ám hálálni. Erre való a közvetitő díj, a mi aránylag nem is sok — olyannyira nem, hogy nem is igen lehet belőle megélni. Aggodalomra azért nincs ok. Vannak úgynevezett mellékjövedelmek, — a különös passzióval tévesen kiszámított kamatok, a kétszeresen felirt (be- és kihozatal) közvetítő dijakon kivül. Első helyen áll itt az úgynevezett „bekötő“. Ez az a már említett épen nem ambrózia illatú rongydarab, a mibe az elzálogosított ruhanemüeket belegyömöszölik, hogy minden csontjukat — porczikájukat megőrüljék. Ezért a bekötésért szokás esetenként külön 10 krt fizetni a közvetitő uraknak, a kik azonban tulajdonjogukról ezzel szemben csak a legritkább esetben mondanak le, a mikor a vendég kissé nagyszájú és lármát akar csapni. — Ékszereknél, — kucséber skatulyákat használnak, a miért az elzálogosító egyénisége arányában különféle dijakat szednek. — Vannak ezenkívül mindenféle úgynevezett otthontartási, átiratási, felfüggesztési, lefektetési és Isten tudja még micsoda egyéb járandóságok, a melyeket a megszorult atyafi készségesen fizet meg, mert egyrészt némi viszontszolgáltatást csakugyan kap érte, másrészt mert ugyan ki szállana perbe azzal a hatalmassággal, a kinek szeszélyétől függ, hogy üres zsebünk okozta 'zavarunkból milyen mértékben kapjuk meg a kivezető utat? — a kinek a kedvezésétől függ, egy vagy több napi vacsoránk és ebédünk ? Hosszadalmas lenne apróra venni a zálogházasok minden furfangját és ravaszságát. Tény az, hogy rendkívüli sok a visszaélés és a zálogházak intézménye még igen is kezdetleges és tökéletlen. A Sáros- és Rudas fürdők felépítése. Budapest tanácsa a főváros Sáros- és Rudas- fürdő nevezetű gyógyfürdőinek felépítése, illetőleg az utóbbinak kiépítése czéljából vázlatos tervekre — az alább követhező feltételek mellett — nyilvános pályázatot hirdetett. 1. A nyilvános pályázat hazai és titkos. A pályázatban csak magyar honpolgár vehet részt, a ki jogosított építész, mérnök vagy építőmester. A pályamű jeligével látandó el és az ugyanazon jeligével ellátott, a szerző nevét és lakczimét tartalmazó zárt levélke kíséretében nyújtandó be. A pályatervek benyújtásának határideje 1904. évi junius hó 3-ik napjának déli 12 órája.
