Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-02-03 / 5. szám
VI. évfolyam. Budapest, 1903. február 3. 5. szám. GAZGATÁSI HETILAP * • ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egész évre ..................... — — ~ Fé l évre ............... .................... SZ ERKESZTI ÉS KIADJA: 12 kor. 6 kor. DR BARTHA SÁNDOR. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓ: IV., Reáltanoda-utcza 5. A védtelen magyar főváros. Még elgondolni is szörnyűség, hogy lia a magyar nemzetnek háborúja támad egy külellenséggel és saját határain belül folyik a küzdelem: az ország szive, minden életerének központi szerve egyetlen napig sem védelmezheti magát! E lapok hasábjairól száműzve van a politika. Magunkba kell tehát fojtanunk a kérdést és a mit meg tudnánk adni: a magyarázatot, hogy miért nem gondolt a bécsi hadügyminisztérium és a legfőbb hadúr Magyarország fővárosának biztonságba helyezésére. De a mit öntudatosan elmulasztottak Bécsben, annak pótlását most már követelnie kell a fővárosnak és az egész magyar nemzetnek. A mai nemzedék talán nem jut abba a minden körülmények között fájdal- • más és nehéz helyzetbe, hogy harczolnia kelljen hazája függetlenségéért, de a jelen és a közel jövő biztonsága nem menti fel a haza gyermekeit ama szent kötelesség alól, hogy a távolabbi jövendőre is gondolván, a szükséges óvóintézkedéseket megtegyék. Az 1848—49-iki szabadságharcz intőpélda gyanánt lebeghet szemeink előtt. Bálákkor Buda és Pest még nem jelentette az országra nézve azt, a mit ma a főváros képvisel, mégis végzetes hatással volt az események alakulására, hogy az ellenség kardcsapás nélkül befészkelhette magát. Ha szertenézünk Szent István birodalmának határain, megdöbbenéssel fogjuk észrevenni, hogy határaink sehol nincsenek kellőleg megerősítve. Szabad az ut a magyar földre minden égtáj felől. A nemzetközi semlegesség oltalma alatt élő Sváj ez szükségesnek látta megvivhatatlan védmüvekkel körülbástyázni a szövetséges államterület minden oldalát, mi ellenben, kiknek ősi földje idegen aspirá- cziók tárgyát képezi, se nyugaton, se keleten, se északon, se délen nem vagyunk hadászatilag biztosítva ellenségek gyors és könnyű behatolása ellen. Az ujabbkori stratégia igaz, nem helyez nagy súlyt a várakra, különösen ott nem, hol természeti p erősségek nem támogatják a várak rendeltetését. Amda a fővárosok megerősítését minden nemzet szükségesnek tartja, nemcsak hadászati, hanem morális szempontokból is. A mai korban a fővárosok szerepe és jelentősége ugyanaz, a mi a szivé az emberi organizmusban. Az embernek szüksége van végtagjaira, de ha kezét vagy lábát levágiák, még tovább élhet. Ám érje döfés a szivet: az organizmus megszűnik működni s a végtagok nehány reflex mozgás után élettelenül hanyatlanak alá. Amelyik országnak a fővárosa ellenség kezébe jut, az az ország kénytelen föladni a küzdelmet, még ha hatalmas erők fölött is rendelkezik a perifériákon. Emlékezzünk vissza, hogy Francziaország csak akkor érezte magát végleg legyőzött- nek, amikor a németek bevonultak Páris falai közzé. Amikor egy fővárost megerősítenek, senki sem gondol arra, hogy bevehetetlenné tegyék. De igenis arra törekednek, hogy megvédelmezhető legyen legalább pár hétig, esetleg holnapig. Mert kell, hogy az ország védelme onnét igazgattassék, hol a nemzet törvényhozása székei, hol az ország minden ímáncziális ereje összpontosul. Amig a,
