Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-10 / 43. szám
4 MAGYAR SZEKESFOVÁROS 1903. deczember 10. Lakás-uzsora. A prostituczió ügyeivel a nyilvánosság előtt nem igen szokás foglalkozni. Tiltja az álszemérem, holott a prostituczió csaknem egy idős a szervezett társadalom történetével, s a czivilizált világ minden részében el van terjedve. A morál pálczát törhet mindazok fölött, kik testüket áruba bocsátják, az igazság azonban megköveteli, hogy ezek a társadalmilag elveszett lények is megóva legyenek a kapzsi és lelketlen emberek kizsákmányolásától. Budapestnek egyik legsötétebb árnyoldala a lakás-uzsora, melynek áldozatai a rendőri felügyelet alatt álló nők. Szinte hihetetlen, de tény, hogy a perditák oly nyomorúságos szobákért, melyekért férfilakó nem adna többet havonként 8—10 írtnál, kénytelenek 90—120 irtot fizetni. De vannak kéjnők, kik az elegánsabb utczákban egy tisztességesen berendezett szobáért 150—200 frtot, sőt ennél többet is fizetnek havonként. Egész családok megélnek abból, hogy albérletbe fogadnak egy bárczás nőt. Az a szerencsétlen teremtés, aki az utczákon vadászik a férfiakra, tulajdonkép nem magának keres gyalázata árán, hanem szobaadója számára. A lakásbérlő ur vagy asszony az egész lakásért nem fizet többet évenként 3 vagy 400 írtnál, de kap egyetlen szobáért 1200 — 2000 frtot. A különbözeti haszonból kényelmesen, munka nélkül él és ami fő: jogot tarthat arra, hogy tisztességes polgárnak vagy polgárnőnek tekintsék. Ezúttal nem szándékozunk moralizálni a fölött hogy melyik az elitélésreméltóbb: a kéjnő-e, vagy az aki az ő keresetéből uzsorahasznot húz'? De rá akarunk mutatni, hogy a lakás-uzsora és az utczai prostituczió szertelen elfajulása között meg van az okozati összefüggés. A bárczás no kénytelen tolakodóvá lenni, hogy megkereshesse szobája napi bérét. A szobakiadók ugyanis a perditákkal nem havonként és nem is hetenként, hanem naponként fizettetik a szobapénzt. Fölmondási idő nincs; ha egy két napig adós marad a leány, egyszerűen kidobják. Ezt elkerülendő, a legtöbbje nem riad visz- sza a legszemérmetlenebb tolakodástól és a legfajtalanabb üzelmektöl sem, csakhogy kifizethesse szobáját. Sokszor megbotránkozunk, ha éjjeli órákban egy-egy utc/a sarkon a kifestett némberek mint éhes falka ránk vetik magokat és karunkba kapaszkodva iparkodnak magukkal czipelni Ne higyjük, hogy csupán a szemérmetlenség készteti Őket erre a viselkedésre. Láthatatlan fölbujtó és fenyegető kényszer gyanánt hátuk mögött lappang az otthon kényelmesen horkoló, „tisztességes“ szobakiadó. Ki segíthetne a visszás és fölháborító állapoton ? Ki más, mint a rendőrség. Ha joga van a rendőrségnek meghatározni, hogy melyik utczában lakhatnak bárczásnök, sőt ha joga van beleszólani, hogy egy lakástulajdonos hány bárczás nőt tarthat albérlőnek, akkor jogot formálhat annak megállapításához is, hogy mennyi legyen a kiadandó szoba maximális ára. Egy ily intézkedés nem jelenti a magánjog megsértését. Miután a törvény a prostitu- cziót a rendőrség hatáskörébe utalta, legfölebb ezen hatáskör kitágításáról lehet szó, amidőn a rendőrség felhatalmaztatik arra, hogy a prostituáltak által fizetendő szobabéreket szabályozza. Első sorban kimondandó volna, hogy kéjnők számára szoba nem adható ki napokra, hanem legalább egy heti tartamra. Aztán, miként a kiállítás idejében a szállodáknál történt, hatósági szemle után állapítsák meg, hogy a tulajdonos mennyit számíthat a szobáért. Ez a reform nemcsak a perditáknak lesz üdvös, hanem szanálni fogja az utcza erkölcsét is. Ilin 111111111111111111111111 m 11II11II11 iTii i m n íiTi 11 liTTi iTiii 1111111 _______ i ________________________ A postai kézbesítés reformja. A helybeli posta- és távirda-igazgatóság praktikus reformokat sürget a városnál. Javasolja, hogy 1. a házmesterek lakása közvetlen a kapubejárat mellett legyen, 2. minden házmester-lakásban levél- szekrény állittassék fel, hogy abba a levélhordó bedobhassa a leveleket, 3. a lépcsőházak mindenkor erősen megvilágittassanak, 4. csak kifogástalan előéletű egyének lehessenek házmesterek. A postaigazgatóság e reformokat a postai kéz- besitők biztonsága érdekében tartja szükségesnek, de megvalósulásuk a nagy közönségnek is előnyére szolgálna. Tudvalevő ugyanis, hogy a háztulajdonosok nálunk takarékossági szempontból a ház legfólre- esőbb helyén adnak lakást a házmesternek, rendesen a hátsó lépcsőnél vagy a régibb házaknál a pincze- helyiségben, Természetes tehát, hogy a házmester egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy megfigyelhesse, kik járnak a házban. A főlépcsőn bárki fölmehet anélkül, hogy a házmester tudna róla, s az emeleti lakásokban lopást, betörést követhet el és zsákmányát nyugodtan magával czipelheti, mert nincs, a ki kérdőre vonja, amikor a házból távozik. Világos tehát, hogy nem csupán a pénzeslevélhordók, hanem a lakók biztonsága is kívánatossá teszi, hogy a postások és házmesterek közvetlen a kapubejárat mellett kapjanak lakást. így van ez például Páris- ban, ahol a kapus a fülkéjéből vagy szobája ablakából a házba jövőket és onnan távozókat állandóan szemmel tartja. Idegen és gyanús ember csomagot a házból ki nem vihet, mert a portás kérdőre vonja. Budapesten ezidőszerint kevés olyan ház van, hol a házmesterlakás nagyobb átalakítás nélkül a kapu mellett volna elhelyezhető. De ha nem is követeljük, hogy a régi házakban az átalakítás elrendeltessék, azt viszont elengedhetetlennek tartjuk, hogy ezentúl minden újonnan épülő házban a kapus lakását a bejárat mellett helyezzék el. E tekintetben az építési szabályrendeletet kell módosítani, a mi
