Magyar Székesfőváros, 1903 (6. évfolyam, 1-45. szám)
1903-12-01 / 42. szám
1903. deczember 1. MAGYAR SZÉKESFŐVÁROS 3 Uri sport. A Polo-klub azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy bocsásson rendelkezésére egy begy epesitett területet vagy a Népligetben vagy a Pékerdő közelében. Természetesen ingyen. Hát mi azt mondjuk, ezt a kérelmet el kell utasitani. A polo vagy magyarul: lovaslabda-játék kizárólag nagyúri sport, amelyet csak gazdag emberek kultiválhatnak. A budapesti polo-klubnak nincs is több 25—30 tagjánál, ami azt bizonyitja, hogy még a vagyonosak közül sem sokan lelkesednek érte. Szó sem lehet tehát arról, hogy a sportnak ezen ága a nagyközönséget érdekli. A klub ugyan azt mondja a fővároshoz intézett beadványában, hogy a lovasjáték közgazdasági fontossággal is bir, amennyiben „emelni fogja a kis magyar mokány-lovak értékét“, de ezt az argumentumot csak mosolylyal fogadhatjuk. Azok a mokánylovak, amelyeken a mágnás urak a labdát kergetik, igen kitűnő czirkusz-lovakká válhatnak, de semmiesetre sem emelik fajtájuknak teherviselési képességét. Már pedig a mokánylovak arra valók, hogy hegyes, sziklás vidéken tegyenek szolgálatot, nem pedig gyöpös területeken. Mindettől eltekintve, a fővárost illetőleg a főkérdés csak az lehet: rászorul-e a folyamodó a támogatásra ? Tudtunkkal a polo-klub tagjai csaknem kivétel nélkül milliomosak. Az ország leggazdagabb urai. Nekik nincs szükségük valamit ingyen megkapni vagy dijtalanul használni. Ha azt hiszik, hogy a lovasjáték kultiválása a hazai lótenyésztésre előnyös — amit azonban mi kétségbe vonunk — úgy hozzanak érte áldozatot is. Tessék egy megfelelő gyakorló- területet megvásárolni vagy bérbevenni. A fővárosnak a Népliget minden részére szüksége van, hogy ott a szegény emberek üdüljenek vagy szórakozzanak. A begyepesitett terület inkább kell a munkások gyermekeinek, mint a milliomos nagyurak mokány- lovainak. Reméljük, hogy a tanács a demokratikus felfogás hive és lesz elég bátorsága visszautasitani a kaszinó beli urak kérését. A befagyott gázórák. A budapesti légszesz-társaság unikum a maga nemében. Hors Concour áll egész Európában. Olyan árért szolgáltatja a fővárosnak és az egyes fogyasztóknak a légszeszt, hogy annak hallatára a külföldiek önkénytelenül azt kérdezik: Frimm-féle intézetből kikerült alakokból áll-e az egész törvényhatósági testület vagy csupa panamistákból? A külföldieknek azonban nincs igazuk. A légszesztársulat pártfogói nem gazemberek, hanem csak gáz-emberek. Vagyis olyanok, kik AVertheim-szekrényeikben őrzik a gáztársulat részvényeit. Az ő legprivátabb érdekük kívánja, hogy a légszesz drágább legyen Budapesten, mint a világ bármely városában. Ezek a gáz-emberek egy húron pendülnek azokkal a városatyákkal, kik a villamos kocsikban fenntartani kívánják az állóhelyeket. A légszesztársulat. megbizva befolyásos részvényeiben, az elmúlt télen újabb merényletet intézett a publikum zsebe ellen. Történt ugyanis, hogy a nagy hidegek következtében a gázórák befagytak, s a mi nagy kellemetlenséget okozott a kávésoknak és más üzletembereknek, kik helyiségeiket az esti órákban megvilágítani nem tudták. A gáztársulat úgy segitett a bajon, hogy az összes gázórákat feltöltette glicerinnel, amely szer az órákat fagymentessé teszi. A gázlángok ismét vigan égtek, de a publikum öröme csakhamar szomorúsággá változott, mert £t gáztársulat számlát prezentált az elhasznált glicerinért, kijelentvén, hogy azt az anyagot nem hajlandó ingyen adni. A közönség köréből sokan panaszszal fordultak, a tanácshoz, intézkedést kérve a jogtalan megsar- czolás ellen. Az ügy átaludta a tavaszt, a nyárt, az őszt s csak most fognak benne határozni, illetőleg javaslatot előterjeszteni. Nem tudjuk, mi az álláspontja az illetékes ügyosztálynak és a tanácsnak, ellenben azt világosan, látjuk, hogy a gáztársulat követelése jogtalan. A társulatnak ugyanis kötelessége gondoskodni arról, hogy a fogyasztók számára mindig elegendő légszesz, álljon rendelkezésre. E kötelezettsége alól csak a vis major mentheti föl. Én tehát nem pörölhetem be a társulatot a légszesz elmaradása miatt, ha a nagy hideg a gázórákat befagyasztja. De viszont megkövetelhetem, hogy a társulat az akadályt, ameny- nyiben az emberi erővel elhárítható, megszüntesse- A társulatnak tehát kutyakötelessége volt mindent megkisérleni, hogy a befagyott gázórák funkczionál- janak. Hogy ezt glicerinnel vagy olvasztott aranynyal érte el, a fogyasztóra nézve épp oly közönyös,, mint az, hogy mily módon és mily eszközökkeL hozzák rendbe a csőrepedéseket. Valamint nem köteles, fizetni az utóbbi esetben, épp úgy nem kötelezhető megtéríteni a glicerin árát sem. Ennek megértéséhez nem szükséges jogászi képzettség. A józan ész diktálja ezt. A gáztársulat a publikummal szemben szerződő fél, amely köteles elvállalt kötelezettségének eleget tenni. A társulat szállítja a légszeszt, a fogyasztó fizet érte. Hogy a szállítás mikép történik, voltak-e extrakiadásai a társulatnak, az mind nem tartozik a fogyasztóra. Ezt meg kell értetni a gáztársulattal. És ki kell mondani, hogy a közönség ellen semmiféle czimen újabb követeléseket nem támaszthat. Elégedjenek meg a gáz-emberek a mostani búsás jövedelemmel..
